Kezdésnek nem volt rossz!

NS-OSZTÁLYZAT: 4

„Összeállt a csapat?” – fordultunk Csank Jánoshoz a kezdés előtt egy órával, mire a Zalaegerszeg vezetőedzője azt felelte: „Össze.” Majd hozzáfűzte: „Ettől függetlenül izgulok…”

Bezzeg kollégája, Gellei Imre csupa mosoly volt. Mint mondotta, egy ZTE–Paks szezonnyitónál jobbat ál modni sem lehet, végtére is két erős csapat találkozik, így garantált a színvonalas meccs.

A két szakvezető aztán egymás között is megbeszélte a dolgot, sőt őket ismerve a közös múlt, a Ferencváros is szóba kerülhetett – már csak azért is, mert a zalaiak jövő szombaton, a Tolna megyeiek pedig a negyedik fordulóban lesznek az újonc vendégei. Az egerszegiek Üllői úti fellépését Waltner Róbert kihagyja. A stadionnal szemközti falra hiába pingálták fel a „Waltner kellesz!” feliratot, a támadó nemrég Mattersburgba igazolt. Hogy a szurkolókat elkeserítő lépését megértsük: az osztrák klub költségvetése a hírek szerint három és fél milliárd forintnyi euróra rúg, míg az immár csökkentett büdzsével működő ZTE-é alig éri el a háromszázmilliót. A házi gólkirály távozását persze mindenki megérti errefelé, hiszen korrekt módon, jó előre tudatta a vezetőkkel, ha kedvező ajánlatot kap külföldről, még egyszer belekóstol a légióséletbe. Ennek megfelelően Nagy Ferenc, a klub elnöke azzal búcsúzott tőle, hogy szeretettel várják vissza. Nem úgy Sorin Botist, aki azért nem fogadta el az újabb szerződést, mert állítása szerint haza akart térni Romániába

– ehhez képest Kispesten„megtorpant”…

Az említett két labdarúgón kívül még négyen szakítottak a kék-fehérekkel, míg heten csatlakoztak a kerethez. Köztük Magasföldi József, akit értesülésünk szerint a Paks is szívesen látott volna, ám ő végül – elsősorban korábbi mestere, Csank János miatt – a zalaegerszegieket választotta. S bár a szakember is örömmel vette az érkezését, a hét elején szerződtetett támadónak csupán a kispadon jutott hely.

Az elején nem tűnt fel a hiánya: a ZTE-nél mintha törölték volna a szótárból az „idény eleji forma” kifejezést, s mire a házigazdák előnybe kerültek a 15. percben, már több nagy helyzet elpuskázása miatt boszszankodhatott a publikum. Fogalmazhatunk úgy is, hogy jól futballoztak a zalaiak: játékukból sem a lendület, sem a kellő agresszivitás, sem az ötlet nem hiányzott, így Artjoms Rudnevs vezető gólja kapcsán a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy megérdemelt volt. A lett válogatott támadó negyedóra elteltével megint villant: bár a lelátóról úgy tetszett, hogy szabadrúgást és kiállítást harcolt ki, Kassai Viktor csak sárga lappal büntette a vele szemben a kaputól 16 és fél méterre szabálytalankodó Szabó Jánost, viszont büntetőt ítélt a vendéglátók javára. A mindkét csapat haragját kiváltó döntésével végül a Paksnak kedvezett, mivel a védő pályán maradhatott, ráadásul Balázs Zsolt flegma tizenegyesét követően a kapu fölé szállt a labda…

Az ifjú csatár becsületére legyen mondva, hogy hibája után nem tört össze, csúszva-mászva próbált labdát szerezni, amikor pedig fejjel avatkozott játékba, abból gól lett: a 42. percben szépen bólintott a PFC kapujába. A több mint négyezer ZTE-drukker úgy érezhette, már ekkor eldőlt a három pont sorsa, míg a mintegy százötven tagú paksi tábor nem tűnt optimistának – a vendégszektorban érzékelhető csendből legalábbis erre következtettünk.

Tizenegy perccel a lefújás előtt mégis megjött a zöld-fehérekért szorítók hangja: Böde Dániel találata után még annak a lehetősége is fennállt, hogy egy pontot megment a második félidőre feljavuló, avagy a Zalaegerszeghez felnövő Paks. Amúgy érdekesen alakult a folytatás, hiszen nagy helyzetek itt is, ott is akadtak, vagyis nyerhetett volna a ZTE akár 5–0-ra is, ahogy 2–2-re is végződhetett volna a találkozó.

Végül maradt a 2–1, ami a látottak alapján igazságos volt, mert amíg a hazaiak kilencven percig jól futballoztak, addig a látogatók csupán háromnegyed órán át játszottak első osztályú szinten. Márpedig az NB I-ben ez kevés a pontszerzéshez.

De legalább Gellei Imrének igaza lett: kezdésnek nem volt rossz, sőt.