Rosberg és a rali(sok)

Álltak a Williams-istálló boxá ban, s bár ez nem először történt meg velük, azért újra elámultak, mennyi csoda van itt, milyen laboratóriumi körülmények, hogy senki sem kapkod, olajozottan működik az F1-gépezet. Azért a raliban ez egészen másként van, ott jóval nagyobb szerepet kap az improvizáció. Ez persze nem jelenti azt, hogy az abszolút ralibajnok Spitzmüller Csaba és Kazár Miklós ne élvezte volna a látogatást a Hungaroringen, sőt…

Egy autóversenyző mindig vevő a technikai finomságokra, itt meg azokból volt bőven… Attól kezdve, hogy miként szedik szét az F1-es Williamst atomjaira, egészen addig, miként járatják a motort a zárt boxban, hogyan hosszabbítják meg a kipufogót egy cső segítségével, s szerelnek rá dobot, hogy ne legyen fülsiketítő a zaj. „Az egyik mérnökünk megismert titeket, azt mondta, dolgozott veletek a Mitsubishinél”– mondja a „tárlatvezető” williamses, Spitzmüller pedig mosolyog. Nem újdonság ez számára, a megszűnő gyári ralicsapatoktól jó néhány szerelő vándorolt a száguldó cirkuszba.

„Csodálatos ez a világ, csak ámulok… Ilyen közelről látni pedig egészen elképesztő” – mondta Spitzmüller, amit navigátora is megerősített. Ők ketten olyanok voltak, mint egy kisgyerek az édességboltban – mindent meg akartak nézni közelről.

Aztán jön Nico Rosberg, kedvesen összeáll egy fotóra a ralisokkal (szegről-végről egy csapatban versenyeznek, de legalábbis van közös támogatójuk, a Hell), s persze hogy megkérdezzük a raliról is, mivel bár német állampolgár, azért némi finn vér mégiscsak csörgedezik az ereiben…

„Szeretem a ralit, de csak nézni. Nem, nem próbálom ki… Tudja, milyen veszélyes az?!” – mosolyog Rosberg, aztán rohan tovább, fontos dolga van az időmérő edzésen.