Már csak egy meccset kell lejátszani

Ezt nem lehet megszokni, csak túlélni.

A fenti mondat igaz-ságtartalma kétszeresen is igaz, hiszen a magyar férfiválogatott szereplésére és a Rómában tapasztalt elviselhetetlen kánikulára (a Magyarország–Románia meccs előtt árnyékban volt 35 fok) is érvényes.

Kicsit olyan érzésünk volt az 5–8. helyért zajló partin, mintha valamiféle büntetés lenne – a gyengébb játékért, a szerbek elleni vereségért –, hogy ilyen időben és nem a legerősebb ellenfelekkel kell mérkőznünk. Az esti program és a horvátok helyett délben a románokkal csaptunk össze.

„A mérkőzés előtti megbeszélésen azt mondtam a többieknek, hogy vegyük komolyan a meccset, nem mindegy, hogy az ötödik vagy a hetedik helyen végzünk, még ha nem is itt a helyünk. Nagy csalódás volt a szerbek elleni vereség, de ilyen a sorsolás” – árulta el Biros Péter csapatkapitány, hogy mivel próbálta feltüzelni a társakat a találkozó előtt, hiszen egyértelmű, a nagyobb célok reményében érkező, s rendkívül fájdalmas vereséget elszenvedő pólósoknak nem volt könnyű felpörögniük a papíron gyengébb ellenfelekkel szemben.

Ez érződött is végig a mérkőzésen. Hajtott a csapat, mentek előre a fiúk (ahogyan Szivós Márton mondta, reméli, kívülről is látszott, hogy igyekeznek), de ezzel együtt langyos volt a találkozó. Szerencsére ebben a közepes iramban is sikerült már az első negyedben meglépni, az előnyt pedig fokozatosan növelni. A mieinket a második negyed elején végrehajtott román kapuscsere sem zökkentette ki. Aggódnunk szerencsére nem kellett, biztosan vezetett a válogatott, amelytől még néhány szépségdíjas gólra is futotta. Sőt az újdonsült apuka, Madaras Norbert csak látványos gólokat lőtt. Előbb egy hatalmas bombát helyezett el a bal felsőben, majd Biros passza után leheletfinoman pöckölt bele a labdába, amely a kapuban kötött ki.

„Próbáltunk úgy hozzáállni a meccshez, hogy nincs még vége a vébének, noha nem mindegy, hogy az első négy vagy az ötödik–nyolcadik helyért játszunk” – mondta a balkezes pólós.