Nagyon keserű törökméz

Isztambul estére megbolondult.

Nem mintha a török város napközben csendes kelet-magyarországi kis falura emlékeztetne, de a délutáni nyüzsgés össze sem hasonlítható azzal, amit aztán este tapasztaltunk az isztambuli utcákon.

Az addig a kávézókban és teázókban üldögélő (hűsölő) fiatalok Fenerbahce-mezt húzva teljesen átszellemültek – az amúgy sem a visszafogottságáról híres nép képviselői teleüvöltötték Isztambul utcáit.

Délután még csupán egy-egy sárga-kék mezes drukker jelezte, hogy este mérkőzés lesz a közelben, a padokon, út széli padkákon üldögélő törökök kezében lévő újságokból visszaköszönő Cristoph Daum- és Roberto Carlos-kép is sejtette, hogy a helyi lapok hosszasan foglalkoznak a csütörtök esti Európa-liga-selejtezővel. Sőt a kettő az egyben módszerrel dolgozó perec- és vállfaárus is kitűzött egy nagy Fenerbahce-zászlót a sarkon álló asztalára, hátha ettől megnő a forgalma. Ám akkor még csak visszafogottan készülődtek a drukkerek.

Na, de este!

A mérkőzés közeledtével elszabadult a pokol.

A stadionhoz közeli sétálóutcát ellepték a szurkolók, csoportokba verődve különféle indulókat énekeltek, fülsiketítően doboltak, sört, teát, üdítőt ittak, fotózták egymást, megmászták a szobrokat, nem véletlen, hogy a turisták ekkor már inkább lehúzódtak a kikötőhöz.

Török informátorainktól korábban azt hallottuk, hogy a szurkolókat nem különösebben hozza lázba a Honvéd elleni Európa-liga-selejtező, mondván, túl sima lesz a mérkőzés (kit érdekel egy három-, négygólos izgalommentes győzelem…), kíváncsiak lettünk volna, milyen, amikor igazán formába lendülnek az isztambuli fanatikusok.

A Fenerbahce mára egyébként a világ egyik leghíresebb klubjává nőtte ki magát, s Európán és Ázsián kívül Amerikában, Afrikában, Ausztráliában, tán már a Déli-sarkon is vannak szurkolói; és hogy a török sztárcsapat mennyire nincs egy súlycsoportban a Honvéddal, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a város Kadiköy negyedében található egyesület egy évvel ezelőtt már a világ legértékesebb klubjává nőtte ki magát. Világgazdasági becslések szerint az értéke elérte a kétmilliárd dollárt, ezzel pedig megelőzte a Manchester Unitedet és a Real Madridot is.

A stadion környékén már magyarokkal is találkoztunk: a három csinos magyar hölgy meglepő módon viszont piros-kék sálba burkolózva szlalomozott a tömegben. A Törökországban nyaraló lányok mentségükre elmondták, a hazai szektorba kaptak jegyet, muszáj valahogy beilleszkedniük. Azt mondták nekik, jobb, ha óvatosak lesznek a meccsen…

Miután a lányok a találkozón alig ünnepelhettek magyar megmozdulást, félteni nem kellett őket. Roberto Carlos szabadrúgásból kilőtte a bal alsó sarkot (olyan pocsékul állt fel a kispesti sorfal, hogy a grundon érezhette magát…), s bár megsérült, maradt még technikás játékos a Fenerben, mégpedig Daniel Güiza.

A törökök nagy verést ígértek – betartották szavukat.

Persze nem volt nehéz dolguk, a kispestieknek szinte közük sem volt ahhoz, ami a pályán zajlott. Amikor pedig volt, kiderült, hogy ami elég a magyar bajnokikon, az édeskevés külföldön: a kispesti légiós, Abraham két ígéretes helyzetben a kaput sem találta el, ahogyan pedig tizenhét méterről a labdába rúgott, az inkább volt gyámoltalan simogatás, semmint lövés.

Ezzel szemben a török csapat játékosainak elég volt csupán háromszor megvillanniuk – de ne is ragozzuk tovább: ezt hívják profizmusnak.

A Fenerbahce a fordulást követően láthatóan nem erőltette meg magát: furcsa volt nézni, ahogy a jobb oldalon tarthatatlan Kazim Kazim egy-egy jó passzt követően hüvelykujját a kispad felé mutogatva sétálgatott, ám a Honvéd játékosai még így sem tudták elvenni tőle a labdát.

Tudtuk, hogy jobb csapat a Fenerbahce, ám még így is rossz volt azzal szembesülni, hogy a török klub futballistái kocogós tempóban is azt csinálnak a pályán, amit akarnak. Hajszálpontos keresztlabdákat ívelgettek egyik oldalról a másikra, pacsizgattak, mosolyogtak, élvezték a futballt, amolyan ráadásként pedig lőttek még két gólt. A vége előtt Zsolnai Róbert szépített, de ettől még a továbbjutás ugyanúgy álomnak tűnik.

A lefújást követően a Sükrü Saracoglu Stadionban 40 ezren ugráltak ütemesen a helyükön.

Isztambul este pokoli volt – éjszakára teljesen megbolondult…

PERCRŐL PERCRE

13. perc: Debreceni rúgta mellbe a tizenhatos előtt Kazim Kazimot. Roberto Carlos állt a labda mögé és ballal, 18 méterről, laposan a bal alsó sarokba lőtte. A brazil védő a lövés után meghúzódott és cserét kért.

1–0

30. perc: Gökhan húzott el a jobb oldalon és az ötös vonalából középre emelte a labdát. A védők lemaradtak, s az érkező Güiza pedig hat méterről a kapu jobb oldalába fejelt.

2–0

40. perc: Vukmir passzolt a tizenhatos jobb oldalán Benjaminhoz, akitől elpattant a labda, amit Emre azonnal megszerzett. Lépett néhányat a tizenhatoson belül, majd középre gurított, s Güiza öt méterről jobbal a bal alsó sarokba passzolt.

3–0

61. perc: Gökhan lépett ki a jobb oldalon, majd az alapvonal közeléből középre passzolt, az érkező Güiza megelőzve a védőket öt méterről, jobbal a bal alsó sarokba passzolt.

4–0

69. perc: Alex passzolt a tizenhatoson belül álló Deividhez, majd sprintelni kezdett és vissza is kapta a labdát, amit ballal, 12 méterről laposan, a bal alsó sarokba lőtt.

5–0

78. perc: Hajdú jobb oldali szöglete után a védőket megelőző Zsolnai hét méterről a kapu bal oldalába fejelte a labdát.

5–1