Egyik ámulatból a másikba esett szombat este a ferencvárosi publikum. Noha a szurkolók tudták, jó erőben van a csapat, arra a legoptimistábbak sem gondoltak, hogy a Bobby Davison vezette együttes három év után lejátszott első élvonalbeli mérkőzésén átgázol a jól felkészített Zalaegerszegen. Nem csoda hát, hogy a mérkőzés végén felállva tapsoltak a nézők, s az ovációból kijutott a 21. születésnapját a hét végén ünneplő Pölöskey Péternek is. A csatár a 41. percben Paul Shaw helyett lépett pályára, és két góljával végképp eldöntötte a meccset.
De ki is valójában Pölöskey Péter?
A 15-szörös válogatott, korábbi ETO-, Ferencváros-, majd MTK-labdarúgó Pölöskei Gábor fia (édesapja i-vel írta a vezetéknevét), ám ezzel még nem mondtunk semmit.
A szombat esti hős ugyanis fiatal kora ellenére kacskaringós pályafutást tudhat maga mögött. Nyolcévesen az MTK-ban kezdett futballozni, s hat éven át próbálta bebizonyítani, jó labdarúgó válhat belőle, ám akadtak olyanok – ők voltak többen –, akik a még gyermek futballistát eltanácsolták az MTK-tól, mondván: alacsony és vékony. Igaz, gyors és erős, de ez csupán keveseket érdekelt. Az MTK után a Ferencváros következett, de zöld-fehérben alig-alig játszott, s megunva az újabb mellőzöttséget, 15 éves korában a REAC-hoz igazolt. Két évvel később azonban Rákospalotáról is elköltözött, mégpedig a a Sport utcába, a BKV Előréhez. Ott figyelt fel rá Csertői Aurél, a Haladás mestere, s a 18 éves, akkor már 188 centis, technikás csatárt Szombathelyre csábította. Pölöskey Péter joggal hitte, hogy megnyílik az út az élvonal felé. Tizenhét meccsen két gólt rúgott a Haladásban, az NB I-be jutó együttes mégis kölcsönadta az akkor még NB II-es Ferencvárosnak. Nem bánta meg a cserét, hiszen végre jó kezekbe került: Bobby Davison irányításával sokat fejlődött, erősebb, elszántabb, motiváltabb lett. S aztán szombaton eljött a nagy pillanat: a ZTE elleni mérkőzés 41. percében pályára küldte edzője.