„Most is harcolnunk kell”

Mit érzékelnek a szur kolók várakozásaiból? Mit érzékelnek a szur kolók várakozásaiból?

Most szembesülünk azzal, mennyire fontos a szereplésünk a debrecenieknek, az országnak. Egymás után kapjuk a buzdító üzeneteket olyan emberektől is, akik eddig nem mutatták jelét szimpátiájuknak. Bíznak bennünk, ami még jobban motivál minket. Az érdeklődésre jellemző, hogy nekem sem ment könynyen a megfelelő számú jegy beszerzése, és amint hallottam, sokan hoppon maradtak. Ezért is jó, hogy a televízió közvetíti az összecsapást.

Változott a véleménye az észtekkel kapcsolatban az elmúlt egy hétben?

Miért változott volna? A Levadiának nincs veszítenivalója, arra számítok, hogy az észtek első perctől nekünk jönnek. Erre is megvan a megfelelő válasz: harcolnunk kell, nem állhatunk be, arra kell törekednünk, hogy saját stílusunkban futballozzunk, érvényesülnie kell az akaratunknak.

A telt ház ebben segít, vagy esetleg béklyót köt a lábakra?

A Kalmar elleni selejtezőn is sokan jöttek ki a stadionba, a közönség mögénk állt, pörgött, mi is, az eredmény sem maradt el – megvertük a svéd aranyérmest. A múlt héten idegenben nyertünk, ami jelentős eredmény, hazai környezetben mégis magabiztosabbak vagyunk, talán a csapaton belüli hangulat, talán ennek az arénának az atmoszférája miatt.

Ha az Oláh Gábor utcában játszhatunk, lélektani előnybe kerülünk a riválissal szemben.

A Levadia ellen léphetnek utoljára pályára Debrecenben a nemzetközi kupában. Mit szól ehhez?

Ennyire még ne gondolkodjunk előre, szerda este az észt bajnokkal van dolgunk.

Nézegettük, pontosabban többen is mondták nekem és a többieknek, hogy kivel találkozhatunk. Ez egyelőre nem érdekel. Szerda este tíz óra után viszont – remélem – már aktuális lesz a kérdés.