Harcos csapat marad a Loki

Szerda este egy óra alatt ürült ki a DVSC öltözője: a Levadia elleni továbbjutás után a Loki játékosai csapzottan szállingóztak át a VIP-teremben megterített asztalokhoz a kötelező és könnyű vacsorára. Közben persze arra is szakítottak időt, hogy a lehetséges ellenfelek közül „kedvükre” válasszanak egyet, illetve az egészen friss mérkőzésélményt kibeszéljék magukból.

„Az ötödik percben éreztem, hogy a vádlimmal valami nem stimmel, de amíg bírtam, pályán maradtam – mondta a 65. percben lecserélt Bernáth Csaba. – Tíz napja fáj, a meccs előtt kezelést kaptam, vállaltam a játékot, de most olyan kemény az izom, mint a kő. Csak remélni tudom, hogy gyorsan rendbe jövök, és a Zürich vagy a Maccabi Haifa ellen ismét pályára léphetek. Tavaly nem bírtunk a svájciakkal, a Young Boys kiütött minket az UEFA-kupából. Hatalmas siker lenne a reváns a Zürichhel szemben. Csak éles helyzetben, a pályán lehet megérezni, megérteni, milyen egy kupacsata légköre, hogy egy bekapott gól idegenben sem jelenti a világ végét, hogy ilyen szinten az ellenfél kíméletlenül él néhány perces kihagyással is.”

A gólszerző Adamo Coulibalyt váltó Oláh Lóránt óhaja nem teljesülhet: a belgrádi Partizannal nem találkozhat a Loki.

„A padon és a pályán sem könnyű egy nemzetközi kupameccsen – érzékeltette helyzetének kettősségét Oláh Lóránt. – Minden mérkőzésnek vannak fordulópontjai, a kritikus helyzetekben mi voltunk a jobbak, ahogy a két meccs során végig elég erősnek éreztem magunkat a továbbjutáshoz. A svéd Kalmar jobb csapat volt a Levadiánál, most másféle nehézséget kellett leküzdenünk: hatalmas erkölcsi, szakmai és anyagi súlya volt ennek a párharcnak, de elbírtuk a terhet. A Partizannal szívesen meccseltem volna a régi emlékek miatt: tíz éve a Vojvodina futballistájaként – középpályásként – játszottam legutóbb a Partizan-stadionban. Összehoztam egy tizenegyest, amelyet szerencsére Mateja Kezsman kihagyott, de így is négy egyre nyertek a belgrádiak. Nem lesz múltidézés, a Partizan kiesett. Mindegy, kit kapunk.”

A Tallinnban a Loki győztes gólját szerző Leandro de Almeida eltiltás miatt kihagyta az észt bajnok elleni második mérkőzést, a debreceni játékosok közül mégis az ő arca tűnt megviseltnek.

„Életem legnehezebb, megkockáztatom, leghosszabb és legrosszabb debreceni mérkőzése volt a szerdai: a lelátón ülni a klub utóbbi években talán legfontosabb összecsapásán maga volt a pokol – mondta a balhátvéd. – A pályán sohasem izgulok, ezúttal viszont olyan ideges voltam, hogy a lefújás után is szédültem kicsit, zsongott a fejem. Remélem, a sikerünknek klubhovatartozástól függetlenül örülnek a magyar szurkolók. Megyünk tovább, be akarunk kerülni a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Bulgáriába mennék, a Levszki Szófiát választom a lehetséges riválisok közül.”

Vukasin Polekszics, a DVSC montenegrói válogatott kapusa nem is kereste az ideálisnak tűnő riválist.

„Tudtam, hogy nehéz lesz, tudtam, hogy két veszélyes labda jön majd a kapumra, amelyeket muszáj hárítanom – utalt mérkőzés előtti jóslatára a kapus. – Minden bejött, bele is fáradtam, mert végig koncentrálnom kellett, az üresjáratokban sem lazíthattam. A továbbjutást megünnepeltük, az Európa-liga-szereplés megvan, de ezzel nem ért véget az utunk. Bárkit kapunk, roppant nehéz párharc vár ránk. A Kalmar és a Levadia ellen is elbírtuk, elviseltük az esélyesség terhét, amelyet mi magunk pakoltunk a vállunkra az első mérkőzéseken. Nem tudok olyan magyar csapatot mondani, amely az utóbbi években képes lett volna arra, amire a Loki. Nem csak az ellenfelet, magunkat is legyőztük. Erre nekünk, és minden magyarnak büszkének kell lennie.”