A Milan a Boca Juniors "felnégyelése" után a klubfutball trónján

Mindkét csapat negyedszer kísérelte meg a csúcsra jutást a nemzetközi klubfutballban.

Az olaszoknál a védelemben kezdőként lépett pályára a veterán Paolo Maldini, és szerepet kapott Daniele Bonera is Massimo Oddo helyén.

A Boca a veretes Palacio-Palermo tandemmel kezdett a csatársorban.

Rögtön az ötödik percben kis híján gólt lövetett Clarence Seedorf Filippo Inzaghival, hat perc múlva aztán Dida lepkézése után Gonzalez hibázott ajtó-ablak helyzetben a másik oldalon.

Carlo Ancelotti ezután szerkezetei váltást eszközölt a támadó részlegnél, Kakát felküldte Inzaghi mellé, és Seedorf folytatta játékmester szerepkörben.

A 21. percben egy kipattanó után Kaká labdája találta nagy helyzetben Filippo Inzaghit, aki közelről gólra váltotta az aranylabdás klasszis passzát.

Szinte egyből érkezett az argentin válasz, némileg váratlanul: baloldali szöglet után Palacio robbant be, és a rövid felső sarokba fejelte a labdát.

A milánóiak ezután is magas hőfokon tartották a találkozót, de a Boca sem játszott alárendelt szerepet.

A szünet után csak öt percet kellett várni az újabb olasz gólra, Pirlo szabadrúgása Ambrosininek nem volt tökéletes, Alessandro Nestának viszont annál inkább, aki mikor szerezzen fontos találatot, ha nem a klubvébé döntőjében.

Kakáék nem álltak vissza, sőt a mérkőzés eldöntéséért szálltak ringbe.

Szerencséjükre egy remek kontrából nem jött össze Ibarrának az egyenlítés, és hamarosan minden az itáliaiak forgatókönyve szerint alakult.

Az 61. percben Kaká cimbalomszögből talált be, majd tíz perccel később elegánsan szolgálta ki Inzaghit, aki megint hideg fejjel járt el, és belőtte a ziccert.

A végén eldurvult a játék, Kaladzét ki is állították, mivel utolsó emberként szabálytalankodott. Az utolsó percekben Ledesma is a kiáállítás sorsára jutott, de előtte még beköszönt, a lényegen azonban ez már nem változtatott.

Története során negyedszer a világ klubfutballjának csúcsán az AC Milan.