Nemet mondtak a modern futballra – a labdarúgás „dinoszauruszai”

AHOL AZ ELSŐ BEDOBÁST ELVÉGEZTÉK

Kezdjük a „fociszauruszok” bemutatását Angliában, a játék őshazájában. Akad egy klub, mely azzal büszkélkedhet, hogy – többek között – a pályáján végezték el az első bedobást, az első szögletet, no és ott használtak először kapufát is.

Az 1857-ben alapított, amatőrizmusát büszkén vállaló és megőrző Sheffield FC a világ legelső futballklubja, és ezért elképesztő tisztelet övezi – még akkor is, ha jelenleg az UniBond League Division One South-ban (nyolcadosztály) vitézkedik. A csapatot két krikettező fiatalember, William Prest és Nathaniel Creswick egy hosszas, éjszakai eszmecseréje „hozta világra” 1857. májusában.

A két sportember egy éjszaka alatt rendszert vitt a korábban meglehetősen kaotikus „labdarúgómeccsekbe”, és számtalan olyan újítással jöttek elő, amelyet a sportág a mai napig megőrzött. Nem véletlen: az 1863-ban megalapított FA a Sheffield FC szabályait („Sheffield Rules”) vette át, és ez alapján alakította ki a futball szabálykönyvét.

Kapufák, szabadrúgások, szögletek, bedobások, mind, mind a piros-fekete klubtól származnak. Sőt, a fejjáték is: a Sheffield játékosai terjesztették el a fejelést Angliában, miután az először döbbenten figyelő ellenfelek eltanulták a trükköt.

A csapat hamar népszerűvé vált, és riválisra is talált: a Hallam FC elleni rangadókat (Rules Derby) 1862 óta vívják meg, minden évben. Az „alapító atyák” nagycsapat-státusának a profizmus 1885-ös bevezetése vetett véget, és az amatőr státusát szigorúan megőrző Sheffield FC azóta az alsóbb ligák tagja. Legnagyobb sikerüket 1904-ben aratták, mikor elnyerték az FA Amatőr Kupát, melynek alapításában kulcsszerepük volt.

Alapításuk 150. évfordulóján az Inter, az Ajax és a Sheffield United voltak az ellenfeleik, pártoló tagjaik között van többek között Sven-Göran Eriksson és Sepp Blatter is. A klub megkapta a FIFA-tól az Order of Merit kitüntetést – ebben az elismerésben rajtuk kívül csak a Real Madrid részesült.



AKIK A SKÓT VÁLOGATOTT MEZÉT ADTÁK

„Ugorjunk át” a határon Skóciába, közelebbről Glasgow-ba, ahol a helyi futball „nagy öregje” a harmadosztályban szerepel. És alighanem Európa egyetlen teljesen amatőr, harmadosztályú csapata, amelynek 52 103 férőhelyes, BL-döntő rendezésére is alkalmas stadionja van.

Az 1867-ben alapított Queen’s Park FC Skócia legidősebb csapata, egyben a korai skót futballtörténet legeredményesebb egyesülete. Dominanciájuk olyan nagy volt, hogy 1872-ben, minden idők első válogatott mérkőzésén csak Queen’s Park-játékosokból állt a nemzeti csapat.

A labdarúgók a klub sötétkék mezét viselték, és azóta is ez a skót válogatott első számú szereplése (érdekes módon a klubé viszont megváltozott, fekete-fehér keresztcsíkosra).

Ki tudja, lehet, hogy az „Old Firm” tagjain kívül lenne ma egy harmadik óriáscsapat is skót földön, ha a Queen’s Park nem utasítja el teljesen a profizmust. Mottójuk alapján profi futballista azonban nem léphetett pályára a gárdában. A „régi szép időkben” tíz Skót Kupát nyert a csapat, fennállása első nyolc évében gólt sem kapott (!), majd 1900-ban csatlakozott a skót ligához, ahol 1922-ig kiesés elleni védettséget élvezhetett.

A gárda „első adandó alkalommal” kiesett, majd azóta csak nagyon ritkán került vissza az élvonalba, utoljára 1957–58-ban.

A kilencvenes évek óta egykori profik is játszhatnak náluk (de szigorúan amatőr szerződéssel!), és ők is beleszippanthatnak a Hampden Park egyedi atmoszférájába – a gyönyörű stadionban átlagban 450-500 szurkoló nézi meg a „Pókokat”, akik – mint mottójuk is mutatja – a labdarúgást a játék kedvéért játsszák.



BASZKFÖLD OROSZLÁNJAI

A trió messze legsikeresebb tagja az egyetlen, amely tagja hazája élvonalának, bár az utóbbi évek alapján kérdéses, hogy meddig… Ami azt illeti, a szurkolóknál ez nem sokat számít: mikor egy közvélemény-kutatásban feltették a kérdést, hogy mi a jobb: másodosztályúvá süllyedjen a Bilbao, vagy alkalmazzon nem baszk játékosokat is, 76%-uk azt mondta: inkább a másodosztály!

Ebből is látszik, az Athletic Bilbao valódi futball-őskövület. Nincs részvénytársasági forma, sokáig hirdetőtábla és mezszponzor sem volt – és ami mindennél fontosabb: a csapatban kizárólag baszkok szerepelhetnek.

Hasonló korlátozásra nagyon kevés példa van (Mexikó legnépszerűbb klubja, a Guadalajara csak hazai játékosokat szerződtet), és a merítési lehetőség szűkössége egyre komolyabban veszélyezteti a klub első osztályú tagságát – holott az „oroszlánok” sosem estek ki még a Primera Divisiónból, és ezt csak a Real Madrid és a Barcelona mondhatja még el magáról rajtuk kívül.

Nyolc bajnoki és huszonnégy kupagyőzelmével a Bilbao Spanyolország legeredményesebb klubjai között van, még ha 1984 óta nem is szerezték meg a bajnoki aranyérmet.

Az Athletic valóságos vallás Baszkföldön, nem véletlenül nevezik a San Mames-stadiont „katedrálisnak”. A „vallásos hevület” viszont csökken: a klub tehetségkutatói egyre kevesebb és kevesebb fiatalt találnak, Baszkföld alacsony születési rátája pedig szintén nem segíti a munkát.

A Bilbao még így is óriási vonzerőt jelent minden baszk fiatalnak (itt legalább a tehetségek elől nem foglalják a helyet „zsoldosok”), de a klub az utóbbi idényekben a bennmaradásért küzd az élvonalban. Azt maguk a klubvezetők is elismerik, hogy egy (valószínűleg vesztes) „keresztes hadjáratot” folytatnak a globalizáció ellen – de kitartanak a hagyományok és elveik mellett.

Persze már modern módszerekkel: csak Biscayában 150 baszk klubból anyagi segítség nyújtása ellenében ők választhatnak elsőként játékost, újabban pedig baszk emigránsok gyermekeit is megpróbálják hazacsábítani. De nem baszk játékos elképzelhetetlen, hogy szerepet kapjon a klubban.

„Nem változtatjuk meg soha az alapelveinket, hiába nehezebb évről évre a dolgunk. Bízunk a játékosainkban, és megtartjuk a hagyományainkat” – nyilatkozta egyszer a Der Spiegelnek a klubtörténet tán legjobb kapusa, az Európa-bajnok Ángel Iribar.

És a játékosok meghálálják a törődést. A csapat egyik legnagyobb klasszisa, Joseba Etxeberría például ebben a szezonban lemondott fizetéséről, mondván, ezzel akarja kifejezni háláját azért, amit a klub tett érte karrierje folyamán.

Kell-e ennél nagyobb elismerés?