Egy kapus, 24 klub, 13 ország, 6 zóna: a futball legnagyobb világjárói

Lutz Pfannenstiel elképesztő világjárása: a futball Willy Foggja minden kontinentális zónát bejárt!

Lutz Pfannenstiel elképesztő világjárása: a futball Willy Foggja minden kontinentális zónát bejárt!

A NÉGY ZÓNÁT MEGJÁRT JÁTÉKOSOK*
(*: Ausztrália 2006-ban zónát váltott, de Óceániához számítottuk az összeállításban)

Egy négy kontinenst avagy zónát végigjárt játékos nem is olyan „ritka madár”, így részletesebb bemutatást csak azoknál tartunk, akik legalább tíz klubban szerepeltek, avagy egy világjáró legyen rendes, klubváltogató világjáró!

AMARAL (Brazília). 7 ország, 15 klub

Bár Amaral neve valószínűleg nem vetekszik ismertségben Ronaldinhóéval, igen jó képességű játékosról van szó, aki 31-szer szerepelt a brazil válogatottban, ez pedig nem kis teljesítmény.

A 35 éves védekező középpályás a Palmeirasban kezdte pályafutását, majd egy (akkor) szintén a Parmalat által szponzorált csapathoz, az AC Parmához ment. Ezután a Benfica jött, megint a Palmeiras, ismét a Benfica; megjárt egy paulista (Corinthians) és egy carioca (Vasco da Gama) nagycsapatot.

Utána visszajött Európába, a Fiorentinában és a Besiktasban szerepelt, majd a Gremióban folytatta. Keresett egy kis pénzt a katari al-Ittihadnál, megint hazatért, elment Lengyelországba, ismét Brazíliában folytatta, most meg a Perth Glory játékosa, Ausztráliában.

Nyert négy brazil bajnokságot, egy Olasz Kupát, egy török bajnokságot, több kisebb címet, no meg egy olimpiai bronzot, 1996-ban. Amaral egyébként sírásóként kezdte, ehhez képest pláne bámulatra méltó a karrierje!

Igen, ő is Maradona, sőt ő is „abból” a Maradona családból származik. Diego öccse maga is kifejezetten jó középpályás volt, az 1990-es vb előtt még az argentin válogatott bő keretébe is bekerült, bár sosem ölthette magára a világoskék-fehér csíkos mezt.

Karrierjét az Argentinos Juniorsban kezdte, játszott az Ascoliban, a Rayo Vallecanóban, a bécsi Rapidban. Európai körútja után tiszteletét tette Venezuelában, megjárta Uruguayt, majd karrierje legsikeresebb éveit Japánban töltötte, ahol a szurkolók imádták. Egy rövid kanadai kitérőt követően a szapporói Consadoléból vonult vissza. Jelenleg Puerto Ricóban edző.

BEBETO (Brazília). 5 ország, 10 klub

Romário (ő is szerepel az összeállításban) egykori éktársának neve két klubbal kötődik össze: a Deportivo La Corunáéval és a Flamengóéval. Amikor „éppen” nem a két említett csapatban játszott – összesen 417 meccset –, elfoglalta magát máshol.

A Vitóriában nevelkedett, focizott a Vascóban és a Botafogóban, a Depor után pedig játszott a Sevillában, a mexikói Toros Nezában, a japán Kasima Antlersben, kicsit megint hazatért, majd némi katari pénzkeresés után visszavonult, és öregfiúként focizik tovább – így jutott el a Bozsik-stadionba is.

A félelmetesen gólérzékeny támadó 76 meccsen 42-szer talált be a selacaóban, világbajnok, Konföderációs Kupa-győztes, brazil bajnok, Copa América-első. Érdekes, hogy a Flamengóval begyűjtött bajnoki címen kívül egyetlen pontvadászat aranyérmét sem sikerült megszereznie!

A „Kayamba” ragadványnevű csatár országa történetének tán legjobb játékosa, most épp Indonéziában profiskodik. Bár ügyes volt krikettben és kosárlabdában is, a labdarúgás mellett döntött – hogy jól, azt mutatja nevelőklubjában, a Newtownban 187 meccsen elért 196 gólja.

1996-ban Hollandiába került, majd Angliába, aztán egy kissé nagyobb lélegzetű úttal Argentínába ugrott át – a Bocához. Görögországban folytatta, megint elment Angliába, Ausztriában is megfordult, egy parádés szezont lehúzott a Palmeirasban, kettőt Mexikóban.

Világjárását (egyelőre) Ázsiában fejezte be, Hongkongban, Malajziában és Indonéziában is játszott. 131-szeres válogatott.

ALPHONSE TCHAMI (Kamerun). 10 ország, 12 klub

Az 57-szeres kameruni válogatott csatár nem egy nosztalgiázó típus: sosem tért vissza egyik volt csapatához sem. Kameruni nevelőklubja után Dániában (Vejle, Odense) szerzett hírnevet, majd meglepő húzásként szerződtette a Boca Juniors!

Ezután a Herthában folytatta, egy szezont lehúzott az Emírségekben, megjárta Skóciát, Franciaországot, Ukrajnát, Kínát, Libanont is. Két vb-n vett részt a „Szelidíthetetlen Oroszlánokkal”.

MAMADOU DIALLO (Szenegál). 12 ország, 15 klub

Nyughatatlan világjáró a 46-szoros szenegáli válogatott csatár is, azonban mindenhol gólokkal hálálta meg a bizalmat, igaz, 60 bajnokinál többet egy klubban sem játszott.

Nevelőegyesületétől Marokkóba ment, majd Svájcba, Törökországba, Norvégiába, Németországba, az Egyesült Államokba, Egyiptomba, Svédországba, Dél-Koreába, Görögországba, most meg Maliban futballozik.

NII LAMPTEY (Ghána). 12 ország, 13 klub

A labdarúgóvilág eseményeit a kilencvenes évek elején már követők ismerhetik a nevét: őt kiáltották ki az új, afrikai Pelének, méghozzá nem ok nélkül. Kétségtelen, hogy Lamptey Messi-szintű tehetség volt, de valahol mégis félresiklott a karrierje, amely üstökösszerűen indult.

16 évesen minden idők legfiatalabbjaként debütált a belga élvonalban (az Anderlechtben!), 17 évesen világbajnoki címre vezette a ghánai korosztályos válogatottat, Afrika 5. legjobb játékosának választották. Elment a PSV-be, az U20-as vb-n ezüstérmet szerzett, az olimpián bronzot, majd Angliába igazolt.

Innen lefelé vezetett pályájának íve: a játékosügynöke kihasználta, sérülésekkel kínlódott, nem bírta feldolgozni a fantasztikus tehetségéből eredő elvárás jelentette nyomást. Megfordult Olaszországban, Kolumbiában, Törökországban, Portugáliában, Németországban, Kínában, Szaúd-Arábiában, majd hazatért Afrikába. Az utóbbi két évtized egyik nagy kettétört játékoskarrierje az övé.

• Percy Olivares (perui, 7 ország, 11 klub), Milson (brazil, 5 ország, 9 klub), Paulo Wanchope (Costa Rica-i, 7 ország, 9 klub), Adrián Paz (uruguayi, 5 ország, 9 klub), Denílson (brazil, 5 ország, 7 klub), Samson Siasia (nigériai, 7 ország, 9 klub), Iván Hurtado (ecuadori, 5 ország, 10 klub), Lima (brazil, 7 ország, 12 klub), Stephen Keshi (nigériai, 6 ország, 11 klub), Mass Sarr Jr. (libériai, 6 ország, 8 klub), Alfredo Moreno (argentin, 4 ország, 8 klub), José O. Herrera (uruguayi, 7 ország, 10 klub), David Embé (kameruni, 8 ország, 8 klub), Júnior Baiano (brazil, 4 ország, 10 klub), Macaba (angolai, 4 ország, 12 klub), Adriano Pimenta (brazil, 5 ország, 7 klub), Joe Addo (ghánai, 6 ország, 8 klub), Anthony Baffoe (ghánai, 6 ország, 11 klub), Michael Pensée (kameruni, 7 ország, 7 klub), Adolfo Valencia (kolumbiai, 8 ország, 10 klub).

Alighanem nem szükséges bemutatni: a brazil labdarúgás egyik legremekebb befejező csatára, a „büntetőterület zsenije”, ennél nagyobb elismerés pedig nem kell. Afrika kivételével minden zónát megjárt kacskaringós pályafutása során.

A Vasco da Gama neveltje, majd a PSV színeiben kergette őrületbe az ellenfelek védőit, de a legnagyobb sikereit a Barcelonával érte el.

Háromszor visszatért a Flamengóba és a Vascóba is, kétszer a Fluminenséhez, karrierje vége felé pedig, 1000. gólját hajszolva bárhova elment, ahol szívesen látták: Katarba, az Egyesült Államokba és Ausztráliába is.

A HAT ZÓNÁT MEGJÁRT JÁTÉKOS – A FUTBALL WILLY FOGGJA

LUTZ PFANNENSTIEL (Németország). 13 ország, 24 klub

A futball történetének legnagyobb világvándora összeállításunk egyetlen európai játékosa, és az egyetlen profi focista, aki az összes kontinensen és zónában játszott.

Pfannenstiel a Bayern München nevelése volt, de csak a második csapatig jutott, így „bánatában” vándorlásra adta a fejét. Néhány szezont lehúzott otthon, majd kiugrott Malajziába, aztán a ködös Albionba: a Wimbledon és a Nottingham (csere)kapusaként folytatta. Átrándult Belgiumba, majd Málta, Szingapúr és Dél-Afrika következett.

Az Orlando Piratesben remekelt, így jött megint a Nottingham, a finn TPV Tampere, kis időre hazatárt, aztán ment megint Szingapúrba. Megjárta Új-Zélandot, Kanadát, Albániát, Norvégiát, 2008-ban pedig a brazil Hermann Aichingerrel a hiányzó dél-amerikai zóna is „meglett neki”. E sorok írásakor épp kedvenc országában, Norvégiában véd.

Ebből is látszik: Pfannenstiel mindent megélt már a pályán és azon kívül. Többek között egyszer (tévedésből) börtönbe zárta a szingapúri rendőrség, és volt egy halálközeli élménye is, amikor egy ütközés után Angliában háromszor kellett újraéleszteni.

Az utazást saját bevallása szerint is imádó német kapus könyvet ír az élettörténetéről, és Hollywood is felfigyelt a sztorijára. 2009-ben újabb ismeretlen területre látogatna el: jótékonysági mérkőzést szervez az Antarktiszra, mert arrafelé azért még ő – hiába a legnagyobb futballista-világvándor – sem járt!

„Sosem terveztem, hogy ennyi országban játsszam karrierem során, egyszerűen csak így alakult. Sokszor csak a véletlen sodort, de büszke vagyok a rekordomra” – nyilatkozta karrierjére visszatekintve az AFP hírügynökségnek.