Hatalmas kapusbakik Szűcs Lajos, Kahn, Higuita és mások előadásában

Szűcs Lajost sokszor ünnepelték hősként a Ferencváros szurkolói, ráadásul tiszteletre méltó rekord is fűződik a nevéhez: a 2003–2004-es idényben 767 percen át nem kapott gólt.

A videómegosztók mégis inkább a hibáit őrzik, mint a bravúrjait. Az újpesti szurkolók jókora kárörömmel egy 2004-es soproni gólt tettek fel, melyet Somorjai Tamás lőtt mintegy 40 méterről a kapujába visszafutó Szűcs Lajosnak. Ennél is emlékezetesebb a Debrecen elleni Magyar Kupa-döntő 2003-ból, amikor Dragan Vukmir hazaadását kezelte le rosszul a kapus.



Tököli Attila azon a finálén tett róla, hogy ne legyen végzetes a balszerencsés öngól, kétszer is eredményes volt, és megfordította a Fradi javára az eredményt. Paul Robinsont viszont nem volt, aki megmentse... A 2008-es Eb selejtezői során 2006. október 11-én Horvátország ellen Gary Neville hazaadása után egy fűcsomón megpattant a labda, Robinson pedig óriási luftot rúgott. Az angolok végül 2–0-ra kikaptak, majd az osztrák-svájci közös rendezésű tornáról is lemaradtak.



A leghíresebb, hazaadás után kapott öngól Peter Enckelman nevéhez fűződik. Az Aston Villa kapusa a Birmingham City elleni 2002-es városi derbin Olof Mellberg bedobását nem tudta lekezelni.



Egy másik kategória, amikor már úgy tűnik, hogy jó helyen van a labda, ám valamilyen oknál fogva mégis kipördül a kapus kezei közül – a hálóba, vagy éppen a gólra éhes csatár elé…

A csehek voltak azok, akiket kétszer is az idegbaj kerülgetett kapusuk efféle jellegű bakija miatt. Az 1996-os angliai Európa-bajnokság döntőjében Petr Kouba kapott ilyen gólt Oliver Bierhoff lövése után – amely ráadásul az első „aranygól” is volt a tornák történetében. Tizenkét évvel később az osztrák-svájci közös rendezésű Eb-n Kouba utódja, Petr Cech ejtette ki a törökök elleni csoportmeccsen a labdát Nihat Kahveci elé, aki nem hibázott.




Olyan elő szokott fordulni, hogy egy kapus 11-est végez el, az viszont csak a Leverkusen hálóőrével, Hans-Jörg Butt-tal történt meg, hogy addig örült a góljának egy Schalke elleni bajnokin, amíg az ellenfél be nem talált az ő kapujába is...



Az Eb-k történetek legnagyobb potyájáért harcba szállhat Luis Miguel Arconada is, aki Michael Platini szabadrúgásával nem tudott mit kezdeni az 1984-es kontinenstorna döntőjében. Ezzel a góllal szerzett vezetést a végül 2–0-ra nyerő francia válogatott a spanyolok ellen.



A futballtörténelem egy másik szabadrúgás-specialistája, Roberto Carlos a 2003–2004-es BL nyolcaddöntőjében Oliver Kahnt tréfálta meg (vagy inkább Kahn saját magát).



Mindig van rosszabb… Európa-bajnoki vagy világbajnoki döntőben potya gólt kapni szörnyű érzés. Ennél rosszabb talán már csak az lehet, ha egy kapus valamilyen debütálás alkalmával bakizik óriásit.

A közelmúltban (2007-ben) a magyar válogatott kapusa, Balogh János volt az, aki nem sokkal a beállása után – a sérült Fülöp Márton helyett jött be csereként – volt benne vastagon a törökök harmadik góljában az isztambuli Eb-selejtezőn (melyet Gera Zoltán jogtalan kiállítása után 3–0-ra elveszítettünk).

1992-ben egy másik Balogh, Balogh Tamás, a Ferencváros bajnokcsapatának kapusa mutatkozott be hasonlóképpen a nemzeti csapatban. A három válogatottságig jutó Tonó a 89. percben állt be Brockhauser István helyett az Ukrajna elleni idegenbeli találkozón (az ukránoknak ez volt az első nemzetközi mérkőzésük). Még ugyanabban a percben Ivan Hecko talált a hálójába. Ezt a gólt a videómegosztók nem őrzik (talán jobb is...), egyébként a meccset 3–1-re megnyerte a magyar válogatott.



Az egyik legemlékezetesebb kapushiba 40 méterre a kaputól történt. A kolumbiai „Skorpió”, René Higuita könnyelműen cselezésbe kezdett, Roger Milla pedig leszerelte és Kamerunt juttatta a legjobb nyolc közé az 1990-es világbajnokságon (hosszabbítás után 2–1-re nyertek az afrikaiak).



Az összeállítás természetesen a teljesség igénye nélkül készült, ha további kapusbakikra kíváncsi, ajánljuk figyelmébe az alábbi videót!