A legdrámaibb sorsdöntő vb-selejtezők

Vágólapra másolva!
2009.10.14. 15:45
Címkék
Utolsó fordulójához érkezett Európában, Dél-Amerikában és a CONCACAF-zónában a 2010-es labdarúgó-világbajnokság selejtezősorozata: a nap mérkőzései várhatóan rengeteg emlékezetes pillanatot tartogatnak. Sportlegek sorozatunk „különkiadásában” felejthetetlen, sorsdöntő vb-selejtezőkre emlékezünk, elképesztő sztorikkal.

 

Terry Butcher ilyen állapotban játszotta végig a '87-es svéd–angol meccset (Fotó: Action Images)
Terry Butcher ilyen állapotban játszotta végig a '87-es svéd–angol meccset (Fotó: Action Images)

10. VÉRES SIKEREK

Kicsit csalunk, mert itt valójában két selejtezőről lesz szó, de egy téma köti össze őket: a hősies helytállás, amiért az adott játékos szó szerint a vérét adta. Az angol válogatottnak 1989-ben Stockholmban, 1997-ben Rómában kellett pontot szereznie a kvalifikációhoz. Mindkétszer 0–0-val tették meg, a hős pedig egyaránt „sebesülten vezette csapatát". A korábbi selejtezőn Terry Butcher fehér meze csurom vér volt, miután a legendásan kemény védő a meccs elején fejsérülést szenvedett. Mivel a svédek akkor sem a rövid passzos, kizárólag a földön járatott labdákkal operáltak, Butcher sebe nem meglepő módon állandóan szétnyílt, mivel a középhátvéd szinte több időt töltött a levegőben, mint a földön. Megérte: a hősies helytállás meghozta a kijutást.

1997-ben Paul Ince „játszott Butchert" a Stadio Olimpicóban Olaszország ellen. Glenn Hoddle csapata az ikszért jött, és nagyon fegyelmezetten játszva meg is szerezte a pontot. Ince ugyanúgy merő vér volt a meccs végére, de fáradhatatlan játékával hozzásegítette az angolokat a döntetlenhez – amúgy az olaszok a háromoroszlánosok elleni találkozó előtt zsinórban tizenötször nyertek hazai pályán…

9. JÖNNEK A CSEHSZLOVÁKOK

A magyar futballfolklór része, Bernen, Mexikón és a jugóktól elszenvedett 1–12-n kívül a hazai labdarúgás egyik legnagyobb sokkja. Fordulópontjellegét jelzi, hogy még a mai fiatal futballdrukkerek is valószínűleg fejből tudják, hogy melyik meccsen hangzott el a „Jönnek a csehszlovákok" mondat, illetve Mészöly Kálmán „A mi időnk lejárt" nyilatkozata.

Az 1966-os vb-n a legjobb nyolc között elbukó, rendkívül erős magyar csapat azonos pontszámmal végzett az európai 2. csoportban a csehszlovákokkal, és hiába volt minden, ma használt összevetésben (gólkülönbség, egymás elleni eredmény, több lőtt gól) jobb, a szabályok szerint playoff döntött a két csapat között semleges helyszínen, Marseille-ben.

A nem kifejezetten jó emlékezetű Sós Károly szövetségi kapitány nem számolhatott a Dánia ellen súlyos sérülést szenvedő Albert Flóriánnal, így a Szentmihályi – Kelemen, Mészöly, Noskó, Ihász Kálmán – Halmosi, Göröcs – Fazekas, Bene, Farkas, Zámbó csapatot küldte pályára, amelyet – ne szépítsük – lemosott Jozef Marko együttese. A csehszlovákok kaján vigyora csak növelte a tehetetlenséget és a dühöt – a szomszédok a 43. és a 65. perc között három gólt lőve hamar eldöntöttek mindent…

KOCSIS LAJOS TIZENEGYESE CSEHSZLOVÁKIA ELLEN MARSEILLE-BEN
 

 

 

 

8. A DOHAI AGÓNIA

Ami nekünk Marseille, az Japánnak Doha – a katari főváros neve 1993 októbere óta okoz traumatikus reakciókat a szigetországban, illetve kaján vigyort Dél-Koreában. A J-League-be és a labdarúgás fejlesztésébe hatalmas összegeket ölő japánoknak egy Irak elleni győzelem biztos kijutást ért volna az 1994-es vb-re – az ország labdarúgásának történetében először.

Vezettek is kétszer a meccsen (Miura Kazujosi és Nakajama Maszasi talált be), és a japán szurkolótábor már vadul ünnepelt, mikor a 90. percben Dzsafar Szalman fejessel egyenlített. A japánok megsemmisülten terültek el a földön, a játékvezető lefújta a meccset – mindkét csapat kiesett, Dél-Korea jutott ki a tornára. A japán drukkerek (nem biztos, hogy igazságosan) a mai napig „dohai generációt" emlegetnek, a csapatot szövetségi kapitánnyal, játékosokkal, tokkal-vonóval szétzavarták, és a szurkolók most is „Emlékezzetek Dohára!" skandálással hajtják előre a csapatot.

JAPÁN–IRAK 2–2: AGÓNIA DOHÁBAN
 

 

 

 

7. AZ ÍR KÉRDÉS

Egy Észak-Írország–Írország mérkőzés sosem túl barátságos, tekintve a lelátókon túlcsorduló gyűlölködést, no meg a két együttes nem épp baráti érzéseit. Ez az 1993-as belfasti selejtező az északírek szempontjából már nem számított (úgyis kiestek), az íreknek viszont kellett volna egy pont. A meccs előtt a hazai kapitány, Billy Bingham többször is „beszólt" a kolléga Jack Charltonnak („Zsoldosok vagytok mind"), a szurkolók pokoli hangulatot teremtettek, az írek meg a 73. percig tartották a 0–0-t.

Ekkor Jimmy Quinn kapásból megszerezte a vezetést Észak-Írországnak egy káprázatos góllal, majd tíz perccel később Dennis Irwin beadása után a labda a csereként beálló Alan McLoughlin elé került, aki a hálóba ágyúzott – és kijuttatta csapatát. A belfasti Winsdor Park népe nem örült túlzottan…

„Rettegtünk a pálya szélén, megőrült mindenki a lelátón. Nagyon örültem, mikor Jack beküldött, bent sokkal biztonságosabb volt, mint a kispadnál" – emlékezett a gólszerző.

A videón is látszik, hogy Tony Cascarino mez nélkül áll a gól ünneplésénél Jack Charlton mellett – a hórihorgas center idegességében nem vette magához a szerelését, és a szertáros épp azért rohant be az öltözőbe.

„Ha Alan McLoughlin nem egyenlít a legjobbkor, szerintem Jack jó eséllyel leütött volna" – kommentált a Times bloggereként dolgozó Cascarino.

ÉSZAK-ÍRORSZÁG–ÍRORSZÁG 1–1
 

 

 

 

6. ELVISZI AZ ÖRDÖG A REPÜLŐJEGYET

Hollandia–Belgium: túlfűtött meccs, hatalmas presztízs. Főleg, ha a tét a világbajnokságra szóló repülőjegy. Az 1986-os mexikói vb kvalifikációs sorozatában a már Gullittal, Rijkaarddal, Van Bastennel, Kiefttel (stb.) felálló oranjét épp a magyar válogatott kényszerítette pótselejtezőre az örök rivális ellen.

A szintén rettenetesen erős (Scifo, Gerets, a két Van Der Elst…) belgák otthon megnyerték az első meccset (1–0), viszont a sorsdöntő visszavágón a rotterdami De Kuipben 2–0-s hátrányba kerültek. A 83. percben aztán a holland védelem kollektíven végignézte, ahogy egy jobb oldali beadást Georges Grün a hálóba fejelt, kiejtve ezzel a tulipánosokat. A „vörös ördögök" a vb-n az elődöntőig jutottak.

Mellesleg Grün azóta is nemzeti hős, neve viszont biztosan negatív reakciókat vált ki Hollandiában. A csereként beálló, a holland válogatottban ezen az estén bemutatkozó John van Loen nem jött vissza a belga védővel, így mindenki rajta verte el a port, többek között a szövetségi kapitányok is – a következő három évben nem kapott meghívót, így lemaradt az Eb-győzelemről.

GRÜN FEJESE A HOLLANDOK ELLENI PÓTSELEJTEZŐN
 

 

 

 

5. AZ ELÁTKOZOTT TIZENEGYES

Yaoundéban mindenki ünnepre készült 2005 októberében: a kameruni válogatott az Egyiptom elleni győzelemmel kivívta volna a kijutást a németországi vb-re, függetlenül attól, hogy a rivális Elefántcsontpart mit játszik Omdurmanban.

A „szelidíthetetlen oroszlánok" 1–1-nél a 95. percben tizenegyest kaptak, a labda mögé Pierre Womé állt, majd azzal a lendülettel ki is hagyta a büntetőt.

„Azt mondta, biztosan berúgja" – nyilatkozta Eto'o, aki aztán a sajtón keresztül üzengetett Woménak, mondván, hogy társa előle rúgta el a tizenegyest.

„Eto'óban sem volt annyi, hogy elrúgja a labdát, ő is rettegett, hogy mi lesz, ha kihagyja. Büntetőspecialista vagyok, odaálltam, kihagytam. Nagyon dühös vagyok Eto'óra, mert hazudik, nem is beszéltünk a pályán arról, hogy ki rúgja a tizenegyest" – replikázott a hátvéd.

Womé családját hetekig rendőrök őrizték, a védőt szintén karhatalmi egységek menekítették ki az országból. A tomboló szurkolók házakat és autókat gyújtottak fel, amelyekről azt hitték, Womé tulajdonában vannak. Mindez azonban nem változtatott a tényen: Elefántcsontpart jutott ki a vb-re.

4. TRAGÉDIA A LEFÚJÁS UTÁN

1985-ben az európai 7. csoportban az utolsó forduló előtt még Spanyolországnak, Skóciának és Walesnek is volt esélye a kvalifikációra, de mivel a selección Izlanddal játszott (és nyert, igaz, két héttel később), a két brit csapat tisztában volt vele: egyiküknek buknia kell.

A cardiffi Ninian Parkban Walesnek csak a győzelem volt elfogadható, és Ian Rushék vezettek is a sztárok sorát nélkülöző skótok ellen Mark Hughes találatával. Az első félidőben végig nagyon bizonytalan skót kapus, Jim Leighton a szünetben a szakmai stáb legnagyobb örömére közölte, hogy kiesett a kontaktlencséje, másik nincs, nem lát jól.

A skót edzőlegendának, Jock Steinnek így kényszerűségből kapust kellett cserélnie, majd a tréner lehívta Gordon Strachant, és beküldte a villámgyors szélsőt, Davie Coopert. A 81. percben Skócia tizenegyeshez jutott, Cooper be is vágta.

Az izgalmak túl soknak bizonyultak a Celtickel 1967-ben BEK-et nyerő Stein számára, aki a meccs végén szívrohamot kapott, és a találkozó után nem sokkal elhunyt a stadion orvosi szobájában. 62 éves volt, emlékét a Celtic Park egyik lelátója, illetve egy mellszobor őrzi – továbbá őt szavazták meg a drukkerek minden idők legjobb skót edzőjének.

„Inkább ne jutottunk volna tovább, de maradt volna közöttünk Big Jock" – mondta a meccs után könnyeivel küszködve a 12 ezer skót drukker egyike. Aztán nemcsak tovább-, de ki is jutottak, miután megverték a pótselejtezőn Ausztráliát.

„Egy könnyet sem ejtettem, míg Glasgow-ból haza nem indultam Aberdeenbe. Ekkor nem bírtam tovább, félrehúzódtam az autópályán, és bőgtem, mint egy gyerek" – emlékezett vissza a cardiffi estére Sir Alex Ferguson, aki Stein asszisztense volt, majd átvette a válogatott irányítását.

3. AMIKOR AZ INTERPOL KERESI A CSATÁRT

Ez az 1989-es meccs előjel lehet a most is sorsdöntő Egyiptom–Algéria selejtezőre: Egyiptomnak Kairóban győznie kellett a finoman fogalmazva is utált riválisa ellen a kijutáshoz.

A telt háznyi közönség végigőrjöngte a találkozót, a két csapat pedig a kezdetektől „sandán nézegetett" egymásra. A történethez tartozik, hogy 1984-ben a két együttes hatalmas bunyót „rendezett” egy olimpiai selejtező után, és ezt megismételték azt követően, hogy Hosszam Hasszan fejesével Egyiptom 1–0-ra megnyerte a találkozót.

A győzelmet a „fáraók" az algériai játékosok megkergetésével ünnepelték meg, majd a kispadok is beszálltak az „össznépi buliba”, és eluralkodott a káosz. Az egyik algériai játékos hozzávágott egy üveget az egyiptomi csapatorvoshoz, aki majdnem elvesztette a szeme világát.

Az egyiptomiak az algériaiak legismertebb és legjobb játékosának, Lahdar Belluminak tulajdonították az attakot, a csatár ellen az Interpol nemzetközi körözést adott ki, húsz évig el sem hagyta hazáját. Mint húsz évvel később kiderült, a Juventus által anno Platini-utódnak kinézett Belluminak nem volt köze az incidenshez, az üveg a kapus Kamel Kadri kezéből repült el…

EGYIPTOM–ALGÉRIA 1–0, 1989
 

 

 

 

2. TÖBB MINT FUTBALL

A két szomszédos állam, Salvador és Honduras sosem szívelte egymást különösebben, pláne nem a salvadoriak vb-kvalifikációját jelentő 1969-es selejtezők után.

A két ország között már a meccsek előtt is nagyon feszült volt a viszony, ezt további incidensek csak eszkalálták. Tegucigalpában Honduras, San Salvadorban Salvador nyert (1:0, 0:3), és mivel csak a megszerzett pontok számítottak, jött a sorsdöntő meccs Mexikóvárosban. Június 26-án a két állam minden kapcsolatot megszakított egymással, megkezdődtek a határ menti összecsapások – másnap pedig Salvador hosszabbítás után 3:2-re győzött az Azték Stadionban. Az öt napig tartó „futballháborúban" hatezren vesztették életüket, ötvenezren otthonukat és földjüket – teljesen értelmetlenül.

A tragédia feloldásául egy kis komédia: Salvador egy körrel később Haiti ellen is playoffban, hosszabbításban diadalmaskodott. Salvador győzött idegenben, mire Haiti egy boszorkánymester segítségét kérve simán, 3:0-ra behúzta a visszavágót. A sorsdöntő harmadik meccs azzal kezdődött, hogy a salvadori szakvezető bemázolt egyet a varázslónak, nyert is a csapat 1:0-ra... Amúgy a salvadoriak pontot sem szereztek az 1970-es vb-n.

SALVADOR–HONDURAS PÓTSELEJTEZŐ (3:2), 1969, MEXIKÓVÁROS
 

 

 

 

1. A FRANCIA RÉMÁLOM

Minden idők egyik leglátványosabb bukása, a francia drukkerek rémálma. Mondhatni, még a gyerekeket is két meccsel fogják ijesztgetni… Gérard Houllier csapatának két hazai meccse volt hátra az 1994-es selejtezőkből, a kijutáshoz elég lett volna egy győzelem (Izrael ellen) vagy egy iksz (Bulgária ellen) – utóbbi akkor, ha az izraeliek ellen nem nyernek. Mondjuk ki: épeszű fogadó nem tett volna a franciák ellen.

Az 1998-as világbajnok csapatnál jóval erősebb támadókkal (David Ginola, Éric Cantona, Jean-Pierre Papin) felálló franciák a 83. percben még 2–1-re vezettek Izrael ellen, de a vendégek egyenlítettek, majd a 93. percben megszerezték a győztes gólt is.

Nem baj, „van másik" – gondolhatták a „kékek" hívei. A bolgárok ellen már az iksz is jó lett volna, ráadásul Papin előkészítése után Cantona a hálóba zúzta a labdát a 32.  percben, megszerezve a vezetést ezzel a hazaiaknak. Emil Kosztadinov gyorsan egyenlített (37. p), majd maradt az iksz a 90. percig.

Ekkor a franciák jó helyzetből szabadrúgást kaptak, David Ginola rossz helyre tekert, a kontrából pedig a bolgárok kivégezték az Houllier-csapatot. Lubo Penev remek passzal találta meg Kosztadinovot, aki faképnél hagyta Alain Roche-t, majd hatalmas kapufás gólt ragasztott a rövidbe, elhallgattatva a párizsi drukkereket.

A dühtől nem látó Houllier a sárga földig lehordta Ginolát („bűnt követett el a francia nemzeti csapat ellen!"), a drukkerek a „francia futball orgyilkosa" címkét ragasztották rá, a szenzációs technikájú játékos 1995 után nem került be többé a csapatba. A Newcastle United szurkolói Angliában boldogan befogadták a hazájából valósággal menekülő szélsőt – a vb-re viszont Bulgária jutott ki, hogy aztán hatalmas meglepetésre az elődöntőig meneteljen.

S hogy mit csinált a vb-n a nemzeti hős Kosztadinov? Gyakorlatilag semmit (7 meccs gól nélkül), de ő már Párizsban elvégezte a feladatát. A franciák legnagyobb bánatára.

FRANCIAORSZÁG–BULGÁRIA 1–2, 1993
 

 

 

 

Legfrissebb hírek

Kiss Dániel visszavonul a hokiválogatottól

Jégkorong
24 perce

Török invázió Nyonban, drámai meccsen jutott be az Ifjúsági Liga döntőjébe a Trabzonspor

Bajnokok Ligája
30 perce

Női kézi: Debrecenből igazolt fiatal kapust az MTK

Kézilabda
43 perce

A bérletek kilencven százalékát értékesítették a hazai válogatott meccsekre

Magyar válogatott
45 perce

Szabalenka és Zverev is győzelemmel kezdett Madridban

Tenisz
57 perce

Balogh Botondéktól érkező kapussal helyettesítené Onanát az MU

Angol labdarúgás
58 perce

Kompany csípős választ adott a bajnoki címét elfelejtő újságírónak

Német labdarúgás
1 órája

Özbas Szofi bejutott az Európa-bajnokság döntőjébe

Egyéb egyéni
1 órája
Ezek is érdekelhetik