A szálak mozgatásával vádolt, őrizetben lévő Sapina szerint egy közös török barátjuk lett volna az összekötő a 2002-es világbajnokságon ezüstérmet szerző Oliver Neuville és közte, és az akkoriban a Borussia Mönchengladbachot erősítő játékos késznek mutatkozott a mérkőzések manipulálására. Német sajtóinformációk szerint egy lehallgatott 2009-es telefonbeszélgetés is bizonyítja a kettejük közötti egyeztetést.
Sapina szerint minderre az ösztökélte az előszeretettel fogadásokat kötő futballistát, hogy jelentős adósságot halmozott fel, amelyet törlesztenie kellett. Neuville két védőtársát is bevonta volna a machinációkba 10-15 ezer (egyes források szerint 10-150 ezer) eurós „díjért”, Sapina azonban – folytatódik a vallomás – nem kívánt együttműködni vele, mert történetesen a Gladbach a kedvenc csapata, és nem akarta hátrányosan befolyásolni az eredményeit.
„Ez teljes képtelenség. Beperelem, aki ilyesmit állít – reagált a vádra vehemensen Neuville. – Ilyesmihez sohasem adnám a nevem. Sohasem fogadtam ötven eurónál nagyobb tétben, hazugság, hogy efféle adósságaim lennének.”
Sapina azonban nem állt meg itt: a horvát fővádlott azt állítja, körülbelül harmincezer eurót nyert olyan belső információk révén, amelyeket Neuville szivárogtatott ki a német válogatott öltözőjéből a 2006-os világbajnokság idején. Szerinte az volt az egyezség Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány és Michael Ballack között, hogy ha a csapatkapitány megnyeri a mérkőzés előtti választást, mindig térfelet választ, és az ellenfél kezd – és Sapina mindig erre is tett.
Ezt a vádat nemcsak Neuville tagadta, hanem Klinsmann is, aki úgy emlékszik: semmiféle ilyen utasítást nem adott a mérkőzések előtt. Sapina állításának ellentmond az az 1997 óta érvényben lévő szabály is, amely szerint a pénzfeldobást megnyerő kapitány csak azt határozhatja meg, melyik kapura támad a csapata – a kezdés joga automatikusan a másik felet illeti meg.
Gerrit Gabriel bochumi államügyész a Neuville-lel kapcsolatos értesüléseket nem kívánta kommentálni a német lapnak.