Aranyos lesz-e Beckham búcsúja, vagy Henry bekavar?

Egyes amerikai kommentárok némi gúnnyal jegyzik meg, hogy nagy fegyvertény az MLS mezőnyének folyamatos bővülése (a Portland Timbers és a Vancouver Whitecaps az idén csatlakozik az immár 18 csapatos ligához), örömhír, hogy az újrafazonírozott kansasi franchise, a Sporting Kansas City hamarosan új stadionba költözik (Livestrong Sporting Park) – no de hol maradnak a korábban beígért sztárjátékosok?

Sokadszor is megfogalmazódik a kérdés: mikor sorakozik fel a többi nagy amerikai profi sportliga (NFL, MLB, NBA, NHL) mellé a labdarúgók 1996-ben alapított MLS-e, és van-e egyáltalán valós esély erre?

David Beckham (Los Angeles Galaxy) és Thierry Henry (New York Red Bulls) érkezésével mindenesetre magasra került a léc. Ők képviselik azokat a futballistákat, akik bár kétségtelenül túl vannak karrierjük zenitjén, mégis hallatlan népszerűségnek örvendenek a tengerentúlon (is) – egyrészt korábbi sikereik, másrészt szimpatikus megnyilvánulásaik miatt. Követik-e őket hasonló kaliberű játékosok odaátra?

„Higgyék el, egyre több nagynevű játékost látnak majd a csapatainkban futballozni, mert meg tudjuk fizetni őket – biztatta a közvéleményt Don Garber, az MLS első embere a rajt előtti sajtótájékoztatóján. – A világ legjobb labdarúgóinak többsége nem a mi bajnokságunkban játszik, ezért kell az üzleti alapokat megerősíteni, és hamarosan itt lesznek. Egyelőre meg vagyunk elégedve azzal az állapottal, amit eddig elértünk."

Garber a csapatlétszám bővülésében, az infrastrukturális fejlődésben, valamint a helyi akadémiákról kikerülő fiatal futballisták egyre nagyobb számában – ezzel összefüggésben a tartalékbajnokság felélesztésében – látja a biztató jeleket, az üzleti alapok lassú, de biztos kiszélesedésének zálogát.

Ami a most nevező új csapatokat illeti, a liga tőlük elsősorban az európai soccert oly varázslatossá tevő helyi rivalizálások erősödését reméli.

Az előzmények megvannak: a 70-es, 80-as évekbeli ligában, a ma már legendaként emlegetett NASL-ban Portland, Vancouver és Seattle együttesei ádáz csatákat vívtak egymással, méghozzá népes nézősereg előtt.

A Seattle átlagos nézőszáma tavaly 30000 felett volt, az is ígéretes, hogy a Vancouver – amelynek egyik tulajdonosa az NBA-ben kosárlabdázó Steve Nash – 16500 bérletet adott el, és Portlandben is elfogyott az összes (12500) szezonjegy.

A beharangozókban általában négy gárdát emlegetnek a bajnoki cím esélyeseként. Elsősorban a Beckham-féle Galaxyt, amely az angol érkezése óta még egyszer sem tudta megnyerni a bajnokságot, ám most Landon Donovannel és a New Yorkból igazolt gólvágóval, Juan Pablo Angellel, a kispadon pedig az egykori amerikai szövetségi kapitánnyal, Bruce Arenával újra nekivág a feladat megoldásának.

„Nem az a legfontosabb számomra, hogy egy trófeával igazolást keressek a Galaxynél töltött évekre, és mindenképpen az én sikerem legyen a középpontban. Természetesen mint minden sportoló, én is szeretnék mindent megnyerni, de ez esetben most a csapat sikere a legfontosabb" – mondta David Beckham, aki az utolsó évét tapossa 32.5 millió dolláros, öt esztendőre kötött szerződésének.

Az álomdöntő másik résztvevőjének a semleges szurkolók – és a hirdetők – többsége a New York Red Bullst szeretné, s nem csak a két kultváros természetes rivalizálása miatt. Thierry Henry és a szintén a Barcelonától igazolt Rafael Márquez univerzális húzónév, velük csak a kirakatban lehet egy csapat.

Tavaly a két ász idény közben csatlakozott az alakulathoz, most viszont végigcsinálták az alapozást, ami a tapasztalt svéd tréner, Hans Bäcke szerint elegendőnek bizonyulhat rutinjuk érvényesítéséhez. Biztató lehet Henry komfortérzete, szívből jövő „newyorkisága" is.

„Van, aki imádja, van, aki utálja ezt a várost, én az előbbiek közé tartozom. Örülök, hogy nem ismernek fel, és élhetem a saját életemet – mondta a francia világ- és Európa-bajnok. – Itt még a lapok legeldugottabb oldalaira sem férek oda, minden a Yankeesről és a Knicksről szól, de én nem különösebben bánom. Azért vagyok itt, hogy megpróbáljam népszerűbbé tenni a játékot errefelé, igazából ez foglalkoztat, nem az újságoldalak."

Sokan nagy reményeket fűznek a 2009-es bajnok Real Salt Lake latinos, sokpasszos futballjához. A utah-iaknál az első számú gólfelelős továbbra is a tavaly még csak kölcsönben ott játszó Costa Rica-i Álvaro Saborio, míg a játék szervezésében az amerikai válogatott Kyle Beckerman a főnök.

A címvédő Colorado Rapids kerete nagyjából együtt maradt, így az ereje az egységben lehet. Omar Cummings, a jamaicai támadó, Pablo Mastroeni, az amerikai válogatott középpályás, valamint az egykor Németországban légióskodó támadó, Conor Casey a reménybeli sikerek legfőbb letéteményese.