A válogatott mérkőzések előtti közös éneklés ízlések és pofonok dolga a futballpályák világában. Van, aki kötelességének érzi, más nem érzi ezt fontosnak. Ebből a képességekre, teljesítményekre vonatkozó örökigazságokat és következtetéseket aligha lehet levonni. Van aki teli tüdőből énekel, más magában mormolja a sorokat – mindkettőre akadt példa az argentinoknál a Kolumbia elleni találkozó előtt –, és ebben is külön kasztként ott volt még Messi, aki maga elé meredve, üres tekintettel várta a himnusz végét. Ezzel aztán végképp kicsapta odahaza a biztosítékot.
Tény: Messinek nem megy – nagyon nem megy – a játék a dél-amerikai kontinensbajnokságon. Pedig a Barcelonával spanyol bajnokságot és BL-t nyert, a gárda gólerős húzóemberének bizonyult. Ilyen előzmények után okkal-joggal bíztak benne Argentínában, hogy győzelemre vezeti csapatát. Még vezetheti persze, csak az eddig látottak alapján ez nehezen elképzelhető. Ugyanis ahogyan eddig, válogatott szerelésben, válogatott közegben most is csalódást kelt, messze nem idézi barcelonai önmagát.
Az argentin drukkerek eleve fenntartásokkal fogadják világszerte ismert honfitársukat, aki 12 éves korában költözött Spanyolországba, így életének felét már új hazájában töltötte. Igazából argentinnak vagy spanyolnak (netán katalánnak) érzi magát?