A mérkőzés nyitánya meglepetésre Paraguayé volt, a második percben a rutinos Roque Santa Cruz a vezetést is megszerezhette volna – Lucas Barriostól kapott remek kiugratást –, de amilyen jól mozgott be az üres területre, olyan rosszul találta el a labdát, amelyet majdnem kirúgott a stadionból.

Hiába azonban a mezőnyfölény, több helyzetig nem igazán jutott Paraguay, a stabil védelmére építő Brazília pedig a percek múlásával egyre inkább magára talált. A Venezuela elleni gól nélküli nyitány bűnbakja Robinho lett, aki helyén Jádson kezdett. A támadószekció legrutinosabb tagja nem került be a kezdőbe, nem úgy a fiatal Pato, Ganso, Neymar trió.

Az első félidő felénél jártunk, amikor egyértelműen megállapíthattuk, hogy Brazília végképp átvette a játék irányítását, bár a kapura igazi nyomást nem tudott gyakorolni. Mezőnyjátékuk eredményes volt ugyan – megtartották a labdát, majd támadásokat vezettek vele –, de pont a brazilos elemek hiányoztak belőle. Kevés volt a passz, a kényszerítő, a ritmusváltás, a váratlan megoldás, a látványelem. A 39. percben végül megérdemelten szereztek vezetést a brazilok, de a támadás eléggé esetleges volt.

A bal szélen nem túl meggyőzően lépett fel az akcióval André Santos, majd passzát Ramires játszotta tovább, becsúszva, gürizve. A paraguayi védelem nem volt a helyzet magaslatán, és bár darabra megvoltak ugyan, többen nem tudtak tisztázni. Ganso pörgetése után érkezett Jádson, aki a 39. percben szépen átlőtt: lökete a jobb alsóban kötött ki (1–0).

A gól alapjaiban változtatta meg a találkozót: a szünetig hátralévő percekben a megnyugodott brazilok nagy önbizalommal gurigáztak, a paraguayiak nyomozták a labdát. Döntően ennek a periódusnak volt köszönhető, hogy a labdabirtoklási mutatóban óriási különbséget láttunk a brazilok javára (62, illetve 38 százalék).

Ami nem sikerült Santa Cruznak az első félidő elején, az összejött a második felvonásban. Gólt lőtt. Az 55. percben gyors bal oldali kontra futott végig, a centerezésre középen nagy sprintet kivágva ziccerben érkezett a paraguayi támadó – Ramiresre métereket vert rá –, majd 15 méterről, középről kíméletlenül kilőtte a kapu jobb alsó sarkát (1–1).

A végtelenségig kiszolgáltatott Júlio Césarnak minden bizonnyal volt mondanivalója védőtársainak: kezdve a beadástól (Daniel Alves és Lúcio), a sima centerezésen át (Thiago Silva) a ziccerhelyzetig (Ramires).

A kapott gól teljesen megzavarta a brazilokat. Elöl továbbra is súlytalannak bizonyultak a brazilok – Neymar olyan ziccert nagyképűsködött el, amely után talán még a kölyökcsapatban is azonnal lecserélik a vétkest –, hátul meg összehoztak egy újabb paraguayi gólt. Már elhalni látszott Paraguay támadása, de a brazil tizenhatoson belül Daniel Alves addig vacakolt, amíg a határozott Cristian Riveros el nem vette tőle a labdát. Jött egy passz középre, majd Santa Cruz leheletfinom kiugratása, a csereként pályára lépő Nelson Valdez a 67. percben máris ziccerbe került. Lőtt is a csereember, érkezett azonban becsúszva Lúcio, de a labda olyan szerencsétlenül pattant a brazil középhátvéd lábáról a paraguayi testére, hogy az ismét Júlio César kapujában kötött ki (1–2). Vajon miket gondolt ekkor a védőmunkáról és védőtársai aznapi teljesítményéről a brazil kapus?

Menezes cserékkel próbált meg javítani a helyzeten, de sokáig úgy tűnt: hiába. A hátralévő bő húsz perc során ugyanis a lendületbe jött paraguayiak kivédekezték a nem túl meggyőző, sokkal inkább sablonos brazil támadásokat, és akár a találkozót is eldönthették volna a harmadik góljukkal, ha nem szórakozzák el a ziccert az ötösön.

A 90. percben aztán nagyot fordult a világ: Brazília egyenlített. A felpasszból kapott labdával a csereember, Fred fordult le a tizenhatosnál, majd okos gólt lőtt, a kapu jobb oldalába találva (2–2).

A mérkőzés színvonalának jellemzéséről talán mindent elmond, hogy Brazília nem érdemelt még egy pontot sem, miközben Paraguay nem érdemelt győzelmet. De három, vagy egy-egy pont a futballmeccsek döntő többségén kiosztásra kerül, bár ezt a kilencven percet látva a sportág nagy igazságtalanságának is tekinthetnénk.