54 bajnoki cím, másfél éves veretlenség, rekorder Haladás - európai futball-legek

A LEGTÖBB BAJNOKI CÍM: A félszázas álomhatárt (ez már annyi csillag, hogy alig fér a mezre...) két csapat érte el eddig Európában. A listavezető a glasgow-i kék-fehér óriásklub, a Rangers 54 elsőséggel, míg 50 bajnoki aranyérme van egy másik kék-fehér brigádnak, az északír Linfieldnek. A legtöbb trófeát szintén a Rangers nyerte meg, az UEFA által hitelesített szám 115 – a Linfield kereken száznál tart, de az UEFA által el nem ismert kupákat beszámítva kétszáz fölött jár.

A Rangers és a Linfield mögött minden más csapat messze lemaradt Európában, a harmadik a szintén skót Celtic (42 bajnoki cím), a negyedik a görög Olympiakosz (38), az ötödik az osztrák Rapid Wien (33 – 32 osztrák, 1 német).

A LEGHOSSZABB BAJNOKI SOROZAT: A riválisok számára legnyomasztóbb széria az örmény Pjunik Jereváné: az 1992-ben alapított klub összesen 13 bajnoki címnél jár, a legutóbbi tíz bajnokságot mind megnyerte. Ez egyben jelenleg a világfutball legjobb bajnoki sorozata is, a gibraltári Lincoln kilencnél jár. A második leghosszabb széria a horvát Dinamo Zagrebé, a zágrábiak 2006 óta nem adták ki a kezükből a bajnoki trófeát (hat arany egymás után). Az abszolút rekorder Európában a lett Skonto (14 bajnoki cím 1991 és 2004 között).

A Pjuniknak arra is van esélye, hogy megdöntse a közelmúlt legnagyobb sorozatát: a moldovai Sheriff 2001 és 2010 között tíz bajnoki címet szerzett, ám a 2010–2011-es idényben hatalmas meglepetésre letaszította a trónról a Dacia Chisinau. A Pjunik 20 forduló után a harmadik az örmény Premjer-ligában, a listavezető az El-selejtezőben a Ferencváros ellen elvérző Ulisses – a jereváni nagycsapat négypontos hátrányban van nyolc fordulóval a vége előtt.

MINDIG AZ ÉLVONALBAN: A megszakítás nélküli, jelenleg is tartó élvonalbeli szereplés rekordtartója többek között a két glasgow-i ősi rivális, a Celtic és a Rangers: mindkét skót nagycsapat az első osztály tagja 1890 óta. Holtversenyben van a skótokkal három északír együttes: a Cliftonville, a Glentoran és a Linfield élvonalbeli tagsága is folyamatos az 1890-es kezdet óta.

További hosszú sorozatok: a bécsi nagyok (Austria Wien/Amateure, Rapid Wien) 1911 óta élvonalbeliek, az ír Bohemians 1921 óta szerepel megszakítás nélkül az első ligában.

A négy nagy bajnokság rekorderei: Spanyolországban még nem esett ki a Bilbao, a Barcelona és a Real Madrid (1928 óta), Olaszországban az Inter 1929 óta folyamatosan első ligás, a német Bundesliga tagja 1963-tól kezdve a Hamburg, érdekes módon az angol élvonal legjobb sorozata a Wigané (2005–)!

Az élvonalbeli országos bajnokság történetében alapító tag (már az első kiírásban is ott volt) és még sosem kieső vagy kizárt európai csapatok listája: SK Tirana (albán, 1929), Austria Wien/Amateure (osztrák, 1911), Rapid Wien (osztrák, 1911), Levszki (bolgár, 1937), APOEL (ciprusi, 1934), Hamburg (német – csak a Bundesligában! – 1963), AEK, Olympiakosz, Panathinaikosz, PAOK (mind a négy görög, 1959), Bohemians (ír, 1921), Internazionale (olasz, 1929), Hibernians, FC Valletta (mindkettő máltai, 1946), Ajax, Feyenoord, PSV, Utrecht/DOS (mind a négy holland, 1956), Cliftonville, Glentoran, Linfield (mindhárom északír, 1890), Benfica, Porto, Sporting CP (mindhárom portugál, 1938), Celtic, Rangers (mindkettő skót, 1890), Dinamo Kijev (szovjet, majd ukrán, 1936), Dinamo Moszkva (szovjet, majd orosz, 1936), Athletic Bilbao, Barcelona, Real Madrid (mindhárom spanyol, 1928), Besiktas, Fenerbahce, Galatasaray (mindhárom török, 1960), Hajduk Split (jugoszláv majd horvát, 1932). Az 1990 után induló nemzeti ligákban sok, még sosem kieső csapat van – ezek felsorolásától ezúttal eltekintünk.

A LEGHOSSZABB BAJNOKI VERETLENSÉGI SOROZAT: Európa leghosszabb ideje bajnokin veretlen klubja a portugál FC Porto.

A „Szuper Sárkányok” veretlenül, hatalmas fölénnyel nyerték meg a 2010–2011-es bajnokságot (27–3–0, 84 pont), a 2011–2012-es szezonban eddig két meccs, két győzelem a mérleg.

A veretlenség a cikk írásának pillanatában 41 mérkőzéses, a Portót legutóbb a Sporting CP győzte le a bajnokságban 3–0-ra 2010. február 28-án.

INGÁZÓ CSAPATOK: A cikk egyetlen magyar rekordtartóját itt köszönthetjük: a Szombathelyi Haladás ugyanis a világfutball legnagyobb ingázója! A Haladás az RSSSF statisztikái szerint 14 feljutást és 12 kiesést számlál (ebben benne van a Lombard Haladás-Lombard Pápa „kavarodás” is), ez pedig listavezető pozíciót jelent. Nézzük, mi a helyzet a nagyoknál: az angol Birmingham City 23, az olasz Atalanta 22, a német Nürnberg 14, a spanyol Málaga 22 feljutást és kiesést tud maga mögött eddig.

A LEGÉSZAKIBB KLUB: Most pedig földrajz! Az UEFA égisze alá tartozó élvonalbeli bajnokságokban a legészakibb helyszín a norvég Tromsö: az Alfheim Stadion (meg persze a város) már az északi sarkkörön túl van. Itt található a világ legészakibb sörfőzdéje, egyeteme, botanikus kertje és planetáriuma is. A felsoroltakból a futballszurkolók alighanem a sörfőzdére kíváncsiak leginkább…

A LEGDÉLIBB KLUB: Az izraeli bajnokságban szereplő Hapoel Beer-Seva együttesének fekszik legdélebbre a stadionja az UEFA égisze alá tartozó első ligás csapatok közül, minimálisan „megelőzve” két portugál csapatot, a madeirai (Funchal) Marítimót és Nacionalt. A kontinentális Európa (szigetek nem számítanak be) legdélibb élvonalbeli futballklubja a spanyol Málaga.

A távolság a legészakibb és legdélibb európai élvonalbeli klub (Tromsö, Hapoel Beer-Seva) között 4367.2 kilométer.

A LEGNYUGATIBB KLUB: A cím az izlandi Knattspyrnudeild Keflavíkur (röviden Keflavík) csapatáé, mely a Nettó-völlur stadionban játszik. A második a szintén izlandi Grindavík, a harmadik megint csak Madeira, a két helyi csapat (Nacional, Marítimo) stadionja közül pedig a Marítimóé, az egészen különleges fekvésű Estádio dos Barreiros a nyugatibb fekvésű.

A LEGKELETIBB KLUB: Itt kérdéses sem lehet az elsőség, mely a kazahsztáni Oszkemenben található FK Vosztoké. Oszkemen talán ismertebb Uszty-Kamenogorszk néven.

Az orosz Premjer-liga csapatainak nagy megkönnyebbülésére az abszolút „keletrekorder” Lucs-Enyergija Vlagyivosztok 2008 óta nem jutott vissza az élvonalba. A megkönnyebbülést az okozza, hogy nem sok csapatnak van kedve az orosz Távol-Keletre, a Csendes-óceán partjára járni meccselni. A 2008-as bajnokságban a legnyugatibb és legkeletibb orosz élvonalbeli klub, a Zenit és a Vlagyivosztok meccse igazi élmény lehetett, no nem a vendégeknek, mert repülővel kilenc óra az út. Három szent őrült Zenit-drukker autóval indult a 15 ezer kilométeres útra, de Vlagyivosztokban az autó megadta magát, így visszafelé maradt a Transzszibériai Expressz. A Zenit-vezetőség az elképesztő utazás történetét meghallva egy vadonatúj autót adott a fanatikus szurkolóknak.

„Inkább a japán bajnokságban kellene játszaniuk” – füstölgött a CSZKA Moszkva válogatott kapusa, Igor Akinfejev, mikor csapata egy laza hétórás repülést követően rommá lett verve Vlagyivosztokban. Nem sokan várják vissza őket az élvonalba, annyi szent! A kontinentális Európa legkeletibb élvonalbeli klubja orosz csapat, az Amkar Perm.

A távolság a legnyugatibb és a legkeletibb élvonalbeli klub (Keflavík, FK Vosztok) között 5797.93 kilométer.

A LEGNAGYOBB STADION: A százezres európai futballstadionok kora alighanem lejárt a csak ülőhelyes rendszer bevezetésével, az elsőség a barcelonai Camp Nou-é, mely 99 354 nézőt tud befogadni.

A londoni Wembley kilencvenezres, nyolcvanezres befogadóképesség fölött van még a futballstadionok közül a St. Denis-i Stade de France, a dortmundi Signal Iduna Park (Westfalenstadion), a madridi Bernabéu és a milánói Giuseppe Meazza (San Siro).

A LEGKISEBB STADION: Nagyon kicsi UEFA-tagállamban található Európa legkisebb élvonalbeli stadionja (inkább „stadionja”): a válogatott meccseknek otthont adó San Marinó-i Serravalle Stadion edzőpályájáról van szó, a Campo Sportivo di Serravalle (B)-be 80 néző fér be a lelátóra, meg még jó néhányan állva a pálya köré. A teljes befogadóképesség nagyjából 200 lehet. San Marinóban egyébként a csapatoknak nincs saját pályájuk, sorsolásos alapon döntik el, hogy éppen melyik csapat melyik helyszínen játszik a hat közül.

A LEGRÉGEBBEN ÁTADOTT STADION: Nem meglepő módon Angliában kell keresni a „doyent". Ez a londoni Stamford Bridge, a Chelsea stadionja, melynek építkezését 1876-ban kezdték meg és 1877. április 28-án adták át. Eredetileg a London A. C. stadionja volt, és nem csak futballra használták – volt többek között agárversenynek is hely a pályán. A Chelsea (miután a Fulham nem akart a stadionba költözni) 1905-ben talált otthonra a Stamford Bridge-en, amelyet azóta is használ. A nézőcsúcs százezer néző volt, ma 41 841 a befogadóképesség. Az etimológusok szerint a Stamford Bridge szó a „Samfordesbrigge” kifejezésből származik, melynek jelentése: „A híd a homokos gázlónál.”

Az építész, a skót Archibald Leitch amúgy Skócia három legnevezetesebb stadionjának is tervezője: az ő tervei alapján készült a Hampden Park (a nemzeti stadion, melyet hazai pályaként a skót futball patinás, örök amatőr klubja, a Queen’s Park használ), a Celtic Park (Celtic) és az Ibrox (Rangers). No meg Angliában az Anfield (Liverpool), a Highbury (az Arsenal régi stadionja), a Bramall Lane (Sheffield United), a Craven Cottage (Fulham), az Ewood Park (Blackburn Rovers), a Hillsborough (Sheffield Wednesday), az Old Trafford (Manchester United), a White Hart Lane (Tottenham), a Lansdowne Road (Dublin, a régi ír nemzeti stadion) vagy éppenséggel a Twickenham (az angol rögbi szentélye). Leitch minden túlzás nélkül nevezhető a futballvilág legnagyobb hatású építészének.

Mivel a cikkben csak jelenlegi élvonalbeli csapatokkal és a hozzájuk kapcsolódó létesítményekkel foglalkozunk, csak lábjegyzetként: a Guinness-rekordok könyve a Conference Nationalben (angol 5. liga) szereplő walesi Wrexham stadionját, a Racecourse-t tartja számon a legrégibb sportlétesítményként, melyben a mai napig sor kerül válogatott mérkőzésekre. A Racecourse-ben 1807-ben rendezték az első sporteseményt!

A LEGÚJABB STADIONOK: A 2011–2012-es szezon legnagyobb szenzációja kétségtelenül az Európa-liga döntőjének helyet adó vadonatúj román Nemzeti Stadion. A bukaresti aréna UEFA négycsillagos minősítésű – minden, az UEFA égisze alatt lejátszott mérkőzés megrendezésére alkalmas – befogadóképessége 55 600 néző. Tervezője az olasz Astaldi cég, illetve Max Bögl vezető építész. A Nemzeti Stadiont a román–francia Eb-selejtezőn avatják fel, ebben játssza a jövőben a mérkőzéseit a válogatotton kívül az Otelul Galati a BL-ben és a bukaresti El-csapatok is az új létesítményben szerepelnek.

Olasz stadionkörutunkon megemlékeztünk a Juventus új (és saját tulajdonú) pályájáról, a Juventus Arenáról, 2011-ben készült el a Mainz új otthona, a Coface Arena, a szezontól a Stade du Hainaut-ban játszik a Valenciennes, és átadásra került (vagy átadásra vár) az ukrán-lengyel közös rendezésű Európa-bajnokság stadionjainak sora (Kijev, Lviv, Varsó, Gdansk, Wroclaw) is.

Az Eb-projekten kívül átadnak még 2011-ben néhány új arénát: új stadiont kap Odessza (Prokopenko Arena, itt játszó klub: Csernomorec Odessza) és Kolozsvár (Új Ion Moina Stadion, U. Cluj) is.

A LEGTÖBB LÉGIÓS: A transfermarkt.de statisztikái szerint az angol Premier League-ben szerepel a legtöbb légiós, a játékosok 63.3 százaléka érkezett külhonból (17 légiós/klub). A második a ciprusi A-liga (60.6 százalék), a harmadik dobogós a portugál élvonal (57.8), és még Luxemburgban (50.3) légiós az élvonalbeli labdarúgók több mint fele. A magyar NB I a 17. a kontinensen (32.1 százalék), a szomszédos országok közül csak Ukrajnában (33.5) nagyobb a légiósok arányszáma az első ligában.

A LEGKEVESEBB LÉGIÓS: A grúz Umaglesi Liga nem vonzó célpont légiósoknak, mindössze 14 nem grúz játékos szerepel az élvonalban, ez 4.8 százalékot tesz ki. Négy spanyol, három elefántcsontparti, két ukrán és egy-egy kameruni, nigériai, cseh, brazil és orosz labdarúgó vágott bele a grúz kalandba a jelenlegi állás szerint. A messze a legnagyobb nevű légiós a spanyol Xisco, aki a Betist, a Levantét, a Tenerifét, a Valenciát és a Recreativo Huelvát is megjárta már, mielőtt kikötött volna a Dinamo Tbilisziben.

VÉGÜL: KLUBOK, AMELYEK „LÉGIÓSNAK ÁLLTAK”: Nemcsak játékosok, klubok is lehetnek „légiósok”, legalábbis átkerülhetnek a határ túloldalán zajló bajnokságba különböző okokból.

Kezdjük Írországban: a Derry City FC ír és északír bajnok is: az északír (London)Derry legnagyobb csapata egyszer megnyerte hazája bajnokságát, viszont 1972-ben kiszállt belőle. Az északír belső konfliktus finoman fogalmazva sem kímélte sem Derryt, sem a klub stadionjának környékét, a kimondottan hírhedtté vált Brandywellt, és a „cukorkacsíkosok” előbb Coleraine-be mentek, majd kényszerűségből kiléptek a bajnokságból, mivel több klub visszautasította, hogy Derryben játsszon.

Tizenhárom évig csak a juniorcsapatot játszatták, és rendre jelentkeztek az északír ligába, de mindig elutasították jelentkezésüket. Végül 1985-ben váltottak, az ír ligához adtak be jelentkezési kérelmet, amelyet el is fogadtak – különleges FIFA-engedéllyel a Derry City azóta Írországot képviseli északír csapatként, kétszer bajnokságot is nyerve.

Az angol Premier League-nek walesi tagja van a szezonban, a Swansea, de az angol ligarendszerben szerepel a walesi klubok közül alacsonyabb szinten a Cardiff City, a Wrexham, a Newport County, a Colwyn Bay és a Merthyr Town is. Még két érdekesség: az angol Chester Citynek már a határ walesi oldalán van a stadionja (a bejárat viszont Angliában), míg a walesi TNS stadionja Angliába „lóg át”.

Az angol csapatok közül Walesben játszik alacsonyabb osztályban a Trefonen és a Newcastle AFC, Skóciában pedig a Berwick Rangers.

Még mindig alacsonyabb osztály: az FC Andorra a spanyol ligarendszerben játszik, a német FC Büsingen Svájcban, az olasz Campionese szintén Svájcban, az összes liechtensteini csapat megint csak Svájcban – az UEFA-tagállamok közül egyedül Liechtensteinnek nincs saját bajnoksága, önálló kupája viszont van. A „frissen kieső” AS Monaco monacóiként tagja a francia ligának, a San Marino Calcio pedig az olasz bajnokságban próbálkozik. Több észak-ciprusi klub is Ciprus görög fennhatóságú részére menekült a terület török megszállása után, ilyen az Anorthoszisz, mely famagustai csapat, de most Larnakában játszik.

Szakadár területet képvisel a grúz kupagyőztes FC Gagra, mely abháziai grúz menekültek csapata, és Tbilisziben játssza mérkőzéseit. A moldovai élvonal meghatározó tagja a Sheriff és az FC Tiraspol is, mindkét együttes a más országok által el nem ismert Transznisztria (Dnyeszter-menti Köztársaság) területén található. A macedón bajnoki címvédő (Shkëndija) albán etnikai csapat, a boszniai címvédő (Borac Banja Luka) pedig a szerb etnikum képviselője – mondani sem kell, egyik sem túlságosan kedvelt saját háza táján kívül.