Hová lett Andrej Kancselszkisz?

Az 1969-ben született villámgyors szélső annak idején kisebb futballforradalmat robbantott ki, ugyanis ő volt az első orosz labdarúgó, aki a rendszerváltás után nagy karriert futott be külföldön. A 17-szeres szovjet válogatott futballista, 1990-es U21-es Európa-bajnok a Dinamo Kijev és a Sahtar Doneck után 1991-ben igazolt egymillió dollárért a Manchester Unitedhez, ahol ördöngös játékával a Premiership üde színfoltja lett.

A jobb oldali középpályás, jobbszélső cseleivel, lendületes elfutásaival; barátságos, mosolygós, kissé mackós, mégis szépfiús személyiségével a szurkolók mellett a brit média nagy kedvence is volt – ne feledjük, egy frissiben felszámolt vasfüggönyön túlról jövő spílerről beszélünk.

Akinek remek társai voltak Manchesterben, odaérkeztekor a középpályán Ryan Giggs, Paul Ince, Mike Phelan, Bryan Robson, Lee Sharpe és Neil Webb alkotta a sort, távoztakor pedig már Nicky Butt, Simon Davies, Roy Keane és Paul Scholes is idetartozott.

Sir Alex Ferguson viszonylag könnyedén mondott le róla a trófea nélküli 1994–1995-ös bajnokság után, mert érezte, vérfrissítésre van szükség – igaza lett, az azt követő két évad ugyanis az MU bajnoki címével zárult, hála többek között az orosz helyét átvevő David Beckhamnek. A furcsa módon éppen az év MU-s játékosaként búcsúzó Kancselszkisz az érte 7.5 millió mai eurót adó Evertonból hamar elvágyódott, később szerepelt a nyolcmilliót fizető Fiorentinánál, az 5.5 milliót áldozó Rangersnél, a Manchester Citynél és a Southamptonnál is.

A társak minőségére ezen állomáshelyeken sem lehetett panasza, lásd a mellette a középpályán megforduló Anders Limpar; Gary Speed, Rui Costa, Stefan Schwarz, Domenico Morfeo; Jörg Albertz, Barry Ferguson, Claudio Reyna, Jonas Thern, Giovanni van Bronckhorst; Shaun Wright-Phillips; Anders Svensson; Szami al-Dzsaber vonulatot.

Albionból való távozása után az orosz 2003 májusáig Szaúd-Arábiában, az al-Hilalnál játszott havi 300 ezer dolláros fizetésért, majd egy féléves szünet után a Dinamo Moszkvához szerződött. A bajnokság még el sem kezdődött, mikor Kancselszkiszt elbocsátották, és a Szaturn labdarúgója lett, innen 2006-ban a Krilja Szovjetovhoz írt alá, ahonnan az év végén már vissza is vonult. Karrierje során csaknem 30 millió mai eurót fizettek érte, legtöbbet, nyolcat, a Fiorentina.

„A megfelelő időben kell mindent befejezni” – mondta a szögre akasztáskor 38 éves exfutballista. – A mostani pillanat tűnik a legmegfelelőbbnek, hogy egy új fejezetet kezdjek az életemben.”

Az 1992-es és az 1996-os kontinenstornán is pályára lépő szélső 36-szor szerepelt az orosz válogatottban, hatszor pedig a FÁK-csapatban, és ne feledjük, volt ugyebár szovjet válogatott is. Ha már nagy neveket idéztünk fel, említsük meg, hogy a „szbornajában” Szergej Alejnyikov, Igor Dobrovolszkij, Igor Kornyejev, Alekszej Mihajlicsenko, Igor Salimov, Valerij Karpin, Dimitrij Hohlov és Alekszandr Mosztovoj is játszott balján.

Nemsokára az FC Noszta sportigazgatója lett, majd felcsapott edzőnek a Torpedo Moszkvánál. 2011-ben innen a másodosztályú FC Ufa gárdájához került, és ma is ezt a klubot szolgálja, kissé meghízva, de kisfiús, csibészes mosollyal.