Seva gyakorlatilag mindent elért a futballban, amit labdarúgó elérhet klubszinten: ötszörös ukrán bajnok a Dinamo Kijevvel, olasz bajnok és kupagyőztes az AC Milannal, Bajnokok Ligáját nyert, majd megkapta az Aranylabdát– s ezzel koránt sem soroltuk fel minden sikerét, mindemellett az ukrán válogatott 2006-os világbajnokságon negyeddöntőig való meneteléséből is oroszlánrészt vállalt a későbbi ukrán csúcstartó.
A 35 éves sztár minden bizonnyal örökre beírta magát az 1991-ben megalakult Ukrajna labdarúgásának történetébe, ugyanakkor sokan úgy tartják, ha az utóbbi években Sevcsenko gyorsasága és pontossága már nem is idézi a régi időket, három-négy esztendő még így is bőven benne volt a játékosban. Az ukrán ugyanakkor néhány napja bejelentette visszavonulását, s valljuk be, a döntés érthető: klubszinten mindent elért a játékos, válogatott szinten pedig nem lehet szebb búcsút kívánni, mint egy hazai rendezésű kontinenstorna után fejezni be a válogatottságot.
MEGDÖBBENT A HAZAI SAJTÓ
Ugyan már a lengyel-ukrán közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságot megelőzően is jelentek meg az ukrán sajtóban Sevcsenko visszavonulásáról szóló cikkek, találgatások, most mégis megdöbbent a hazai média jelentős része. A szurkolókat is beleértve legtöbben arra számítottak, hogy az ukrán ikon a kontinenstorna után még legalább egy évet marad nevelőegyesületében, a fővárosi Dinamo Kijevben „levezetni″, esetleg sok öregedő sztárfocistához hasonlóan néhány idényre még átköltözik a tengerentúlra, mielőtt végleg szögre akasztaná a stoplist.
Sevcsenko azonban máshogy gondolta, a Dinamo péntek délutáni bajnokija után – amelyen ő maga már csak vendégként volt jelen a függőben lévő szerződése miatt – hivatalosan is bejelentette visszavonulását. A hirtelen döntés mindenkit meglepett, így a klub vezetőségét is, Igor Szurkisz klubigazgató így nyilatkozott a sajtótájékoztatót követően: „Az utolsó pillanatig vártam, hogy döntsön a maradásáról. Meglepett, hogy politikai karriert szeretne építeni. Máskülönben felajánlottunk volna neki egy állást a klubnál, de a jövőben így is számítunk rá, akár a csapat vezetőedzője is lehet valamikor.″
SPORTBÓL A POLITIKÁBA: A BOKSZOLÓK DIVATOT TEREMTETTEK
Igazán divatosnak mondható Kelet-Európában az ex-sportolók politikai életbe való átvándorlása, sokan a népszerűségükben bízva további sikereket remélnek, mások pedig a regnáló kormányok ellen emelik fel a szavukat egy ellenzéki pártba történő belépésük után.
Ukrajnában korábban a nehézsúlyú bokszoló, Vitalij Klicsko alapított pártot 2010-ben, „Ukrán Demokratikus Szövetség a Reformokért″ elnevezéssel, de a bokszoló például már több ízben is indult Kijev főpolgármesteri tisztségéért, 2006-ban ráadásul nem sokon múlt, hogy megnyerje a választásokat.
Klicsko napjainkban is aktívan politizál, jelenleg az idén ősszel tartandó parlamenti választásokra készül. Alig egy hete készült kampányfilmjében őszinte politikát és változásokat hirdet:
Oroszországban az óriás termetű, szintén bokszoló múlttal rendelkező Nyikolaj Valujev választotta a politikát a profi sport után. A 213 centiméter magas gigász jelenleg is a kormányon lévő, Putyin illetve Medvegyev nevével fémjelzett Egységes Oroszország képviselője a moszkvai Dumában.
Mára már kiderült, hogy Klicskóval ellentétben Sevcsenko nem kíván saját pártot alapítani, de a kormánypárt sem számíthat a támogatására: az ukrán legutóbbi bejelentése szerint az ellenzéki, szociáldemokrata „Ukrajna – előre!″ pártot fogja segíteni, amely jelenleg ugyan nem tagja az ukrán parlamentnek, de az őszi választásokon már Sevcsenkóval együtt lesz cél a minél jobb eredmény elérése.
„Ki akarom próbálni magam a politikában, megosztani másokkal a tapasztalataimat, amelyeket Európában szereztem, szeretnék csinálni valamit az országomért. Úgy döntöttem, Natalija Korolevszka csapatához csatlakozom, mivel az „Ukrajna – előre!″ a jövő pártja, a fiatal vezetők pártja, határozott választás a múlt és a jövő között″ – magyarázta döntését Sevcsenko. A volt futballista azt is elmondta, szociális és sportprogramokkal fog foglalkozni a pártban: „Úgy tervezem, a politikában a szociális szférát és a sportot fogom támogatni, így a fő mottóm az ép testben ép lélek lesz″ – nyilatkozta az ukrán.
ENNÉL TÖBBET NEM LEHET ELÉRNI
Az ukrán sajtó nagy része, illetve a szurkolók többsége is csalódott volt a focista döntését követően. Ugyanakkor Sevcsenko elhatározása tökéletesen érthető, ha a labdarúgásban elért sikereit figyelembe vesszük: 35 éves korára amit csak tudott elért, a Dinamo Kijevben éveken keresztül meghatározó játékos volt, hogy aztán tehetsége az AC Milanban teljesedjen ki, karrierje minden bizonnyal a 2003-as Bajnokok Ligája-győzelemmel, illetve egy évvel később, az Aranylabda elnyerésével lett csúcsra járatva. A Chelsea-ben valamiért érezhetően nem találta a góllövő cipőt, s bár 2009-es kijevi visszatérését követően még viszonylag sok találatot szerzett, ekkor már érezhető volt, hogy nem ég ugyanazon a hőfokon, mint amikor az első kupák megszerzése volt a tét.
Az ukrán válogatottban 111 meccsen elért 48 gólja minden szempontból nemzeti rekordnak számít: utolsó két gólját a nyári Európa Bajnokságon szerezte, ugyanakkor már a torna végeztével jelezte lemondását a válogatottságról. A döntés itt is érthető, hiszen a fáradtabb, sérülékeny Sevcsenko már valószínűleg nem lett volna húzóembere a 2014-es világbajnoki selejtezőkön az ukrán válogatottnak, mégis sokak számára hiányozni fog a legenda: Sevcsenko tudása 35-évesen is kincset érő lehetett volna az ukrán válogatott számára és a klubfutballnak egyaránt...