Rothadt alma Milánóban, Beck-csavarodás Párizsban

OLASZORSZÁG, SERIE A

Azt mindig is tudtuk, hogy az olasz futballcsapatok elnökeinél rendre elgurul a gyógyszer, ha meghallják az átigazolás szót, de azért erre az őrületre, amit január legvégén csaptak a taljánok, a legvénebb Mercato-rajongók sem számítottak. Hogy mást ne mondjunk, a Parma az utolsó napon olyannyira beleélte magát a transzferhajrába, hogy 25 (huszonöt) üzletet csapott: 13 játékos jött, 12 pedig végleg vagy kölcsönbe távozott, természetesen fele játékjogokkal megvadítva. Nem is csoda, ha egy hajnali cikkírás közben elmerültünk ama képzelgésben, hogy a nyári szünetet azzal töltjük: elutazunk Parmába, ahol úgy elverjük a presidente igazolásokat végző kis kezét, mint Terence Hill pálcájával szokta a bamba bűnözőkét... A klub már csak azért sem „százas”, mert kis híján „kétszázas”: a nyári és a téli erősítéseket tekintve 95 futballistát igazolt, miközben 92-től vált meg.

Komoly tudósoknak kellene tanulmányozniuk, miért is olyan népszerű a nemzetközi labdarúgás Fekete Pákója, Mario Balotelli, aki miatt valósággal megőrültek Milánóban a szurkolók, és aki miatt képes volt Silvio Berlusconi még politikustól is szokatlanul mélyre lemenni, önmagát, korábbi szavait ártatlan arccal (vagy csak a botox teszi?) cáfolva. A legendás elnök ugyanis először azt mondta Balotelliről, hogy „ A Milannál nagyon fontos az emberi faktor. Ha egy rohadt almát beteszünk az öltözőbe, akkor az tovább fertőz. Balotelli olyasvalaki, akit én sosem fogadnék el a Milan játékosának”, de azután mégiscsak úgy döntött, hogy 20-23.5 millió euróért megveszi Balót. Akit könnyű szívvel elengedett a City, talán mert megtekintették statisztikáit: ebben az idényben egy bajnokin volt eredményes az olasz, és rúgott még két gólt a kupákban (egyet büntetőből).

A játékos hatalmas médiafelhajtás közepette repült Milánóba, ahol elmondta, hogy felnőtt férfiként tért vissza. Ezt minden bizonnyal nagy örömmel fogadták a város leányai és asszonyai, az átlagembernek pedig megmaradt a játékos ügynökén, Mino Raiolán való szórakozás: a szakember elmondta, hogy védence érkeztével 50 százalékkal nőtt a Serie A értéke. Egyéb szintekről már nem is szólva, és hogy segítsünk az olasz-fanoknak: egy webes fordító szerint a „Miért mindig én?” olaszul úgy fest, hogy „Perché proprio a me sempre?".

Két dolgot azért írjunk mindenképpen Balotelli javára: egyrészt ismerjük el, hogy ha véletlenül huzamosabb ideig a futballra koncentrál, remek, még ha nem is klasszis támadó, és a Milanhoz igazolása érdekében hajlandó volt lemondani éves hatmillió eurós angliai fizetésének egyharmadáról. A nagy ügy árnyékában kissé elsikkadt, hogy a Milan igazolt egy szépreményű középső védőt is, a lengyel óriást, Bartosz Salamont, jobbján pedig a sokszoros válogatott Cristian Zaccardo szerepelhet majd, valamint mégsem egyeztek meg a Real Madriddal Kaká visszahozataláról.

A Juventusnál nagy ütemben folytak a tárgyalások, de a torinói klub bölcsen úgy döntött, hogy nem igazolgat pánikszerűen, és nem ugrik bele fölösleges csereberékbe; viszont lemond pár fiatal tehetségről (egy időre). A nyűgös Nicolas Anelka leigazolása – a 33 éves francia labdarúgó a kínai Sanghaj Shenhuától érkezett, fél évre 600 ezer euróért kölcsönbe – azért tartalmaz némi kockázatot. Az INTER ellenben kedvére transzferált: a Wesley Sneijder és Coutinho eladásából befolyt összegből megvette a jobb oldali támadó középpályás Ezequiel Schelottót az Atalantától, a szűrő Zdravko Kuzmanovicsot a Stuttgarttól, 11 milliót adott nem kis meglepetésre a horvát üstökösért, a karmester Mateo Kovacicért a Dinamo Zagrebnek (a 18 éves játékost a 10-es mezzel várták), valamint érkezett egy cserekapus a Laziótól: Juan Pablo Carrizo. Akár csak a Juvénél, pár fiataltól itt is megváltak.

Rómában nem folytak nagy pénzek, bár az AS megvette a remek brazil védőt, Marquinhost a Corinthianstól, potom hárommillióért, és szintén fillérekért jött a görög szélső hátvéd, Vaszilisz Toroszidisz. A Laziónál nem költenek már százmilliókat, mint tizenegynehány éve, jellemző módon kilencen távoztak, és csak a portugál jobbhátvéd, Bruno Pereirinha érkezett, ő is ingyen. A Fiorentina ismét ügyeskedett, Giuseppe Rossi megszerzése után a lengyel tehetség, Rafal Wolski, a német válogatott bekk, Marvin Compper, valamit a rutinos futómasina, Mohamed Sissoko mind nyerő ötlet.

A PALERMO olyan válogatott játékosokkal gazdagította keretét, mint Alejandro Faurlín, Mauricio Sperduti, Nélson, Mauro Boselli, Andrea Dossena, Anselmo és Diego Fabbrini; ám a rutinos védő, Salvatore Aronica és a négymilliós vétel, a kapus Stefano Sorrentino is azonnali erősítést jelent. Nem panaszkodhat a NAPOLI sem: a déli ultrákat a szívbaj kerülgette, amikor az átigazolási határidő vége felé megjelent Londonban Edinson Cavani, de végül maradt Itáliában az ikon. Sőt, futotta érdemi erősítésre is: a portói védőblokk, Rolando, valamint a nagy munkabírású udinei balhátvéd, Pablo Armero is kölcsönbe érkezett (de nem vesznek majd zsákbamacskát velük a nyáron, ha arra kerül sor), és hasonló cipőben jár a horvát védekező középpályás, Josip Radosevic (érte összesen annyit kellett adni, kétmilliót, mint két neves társáért).

NÉMETORSZÁG, BUNDESLIGA

A németek az utolsó héten sem tagadták meg önmagukat, mert bár a korábbinál nagyobb számban, de kevés pénzért vásárolgattak. Vagy kölcsönöztek, mint például Varga Józsefet a Greuther Fürth, vagy a brazil válogatott kapust, Heurelho Gomest a télen egyébként kétségkívül ügyesen bütykölgető Hoffenheim. Vetélytársat kapott Hajnal Tamás a Stuttgartnál, a román válogatott Alexandru Maxim ugyanis azokon a posztokon bevethető, amelyeken a magyar futballista. Zárjuk rövidke körünket a Schalkével, amely nem kevés huzavonát követően csak leigazolta Michel Bastost a Lyontól, kétmillió euróért, kölcsönbe, de vásárlási opcióval.

FRANCIAORSZÁG, LIGUE 1 ÉS MÁS

„David, Eiffel és járj (jól velünk)!” – mondta a PSG sportigazgatója, Leonardo az angol veteránnak, David Beckhamnek, és a 37 esztendős médiakedvenc belevágott karrierjének talán utolsó nagy kalandjába. Az biztos, nemcsak csavarásaival használ majd Becks a klubnak, hanem nagy lépés leigazolása az arab tulajdonosok nemzetközi elfogadottsága érdekében is. Hasonló célt szolgál, hogy heti 175 ezer eurós fizetését a középpályás jótékony célra, egy gyermekeket segítő alapítványnak ajánlja fel. A nemzetközi sajtóban vegyes az összkép, de egy jó idény még mindenképpen ott lehet Beckham lábaiban.

A Stade Rennes megszerezte a válogatott egyik szűrőjét, Alou Diarrát, aki kölcsönben érkezett a West Hamtől, és felbukkant egy régi ismerős is, a Real Madridot is megjárt szélső, Julien Faubert, aki a török Elazigsportól tért haza a Girondins Bordeaux-hoz (innen vette meg 2007-ben a WHU, 9.2 millió euróért).

Azon senki sem lepődik már meg, hogy az orosz klubok ezen a télen is szórták a tízmilliókat, a Zenit például 6.5 milliót sem sajnált a portugál válogatott kerettag Netóért, de mindez eltörpül ahhoz képest, hogy volt képes az Anzsi Mahacskala 35 millió eurót fizetni a Sahtarnak a brazil szélsőért, Willianért? Jellemző módon a (gaz)dagesztáni klub a Chelsea és a Tottenham orra elől happolta el a 24 esztendős futballistát, aki sajtóértesülések szerint mindössze 2.5 millió eurót keres majd évente új klubjában, amely összeg a Premier League élcsapataiban erősen középszerűnek számít csak.

Legyen klubkörképünk utolsó alanya az Alanyija: a holland válogatott Royston Drenthe véget vetett kallódásának, és féléves munkanélküliséget követően aláírt az oroszokhoz. Ahhoz képest, hogy néhány éve még 14 millió eurót fizetett Drenthéért a Feyenoordnak a Real...