Triplázó Bayern, ismétlő Juve, 100-as Barca - ez történt a topligákban

 

PREMIER LEAGUE

Ismét a manchesteri csapatok futottak versenyt a bajnoki címért, az arab pénzből gazdálkodó Roberto Mancini és az – ahogy utóbb kiderült – utolsó trófeájára hajtó Sir Alex Ferguson együttese közül az utóbbié diadalmaskodott. A United nem hagyta a végére a döntést, elmaradt a körömrágás, az utolsó négy meccs már tét nélkül zajlott. Robin van Persie a „vörös ördögök” egyikeként megvédte az egy idénnyel korábban az Arsenal mezében megszerzett gólkirályi címét, így a skót mester büszkén hagyhatta el a kispadot.

A City mögött viszont annál nagyobb volt a tolongás a további BL-helyekért. Végül az utolsó fordulóban a Tottenham maradt hoppon, a Chelsea és az „örökös BL-tag” Arsenal viszont visszatérhet a csúcssorozatba. Az első négy közül az „ágyúsok” az egyetlenek, akik ugyanazzal a menedzserrel vágnak neki az új idénynek, akivel befejezték az előzőt: az Arsene Wenger-éra még nem ért a végére.

A dobogóhoz ismét kevésnek bizonyuló Spurs mehet az Európa-ligába, így nagyon nehéz lesz megtartania Gareth Bale-t. A nemzetközi porondra léphet az élvonalból kiesett Wigan, valamint a Swansea City is, amely a Premiershipben már a Cardiff-fal játszhat kőkemény dél-walesi derbiket.

Gera Zoltán régi önmagát idézte a sérüléséig, nagy szerepe volt abban, hogy a West Brom nem a kiesés ellen küzdött, hanem a mezőny első felében ragadt.

A szezon csalódását a Liverpool okozta, néhány fellángolás ellenére csak hetedik lett, méghozzá a városi rivális Everton mögött. David Moyes nagy eszmei értékű sikerrel a háta mögött költözik az Old Traffordra, ahol nagyon nem elég, ha csak a Liverpoolt előzi meg az együttesével…

SERIE A

A milánói csapatok a szezon előtt szétestek, a rómaiakat még nem rakták össze, így a Napoli lett a címvédő Juventus első számú kihívója. A déliek tisztes távolból követték a „zebrákat”, de ők is inkább hátrafelé tekingettek, és tavasszal a BL-főtáblát érő második hely bebiztosítására törekedtek. Edinson Cavani gólkirályi címe hab volt a tortán számukra, Walter Mazzarri pedig jutalmul az Intertől kapott szerződést és új kispadot (őt a Giuseppe Meazzában korábban megbukó Rafa Benítez fogja pótolni).

Rá is fér az időnként reménytelenül küzdő milánói kék-feketékre, hogy rendbe rakják a klubot, mint ahogy a városi rivális szurkolói is örülnének neki, ha befejeznék a legjobb játékosok kiárusítását – maradt ugyanis egy-két szikla a San Siróban, amelyre lehet építeni. A nemzetközi kupákban ebben a szezonban súlytalan volt az olasz futball, a Milan Barcelona elleni győzelmén kívül mással nem dicsekedhetnek a Serie A képviselői, akik éppen tíz éve még kisajátították a BL döntőjét.

A Serie A állandó magyar légiósa Tőzsér Dániel volt, aki a Genoában olykor megmutathatta magát, de nem lett több epizódszereplőnél.

Az olaszországi fogadási botrány ítéletei miatt már akkor érdemes volt böngészni az ottani tabellát, amikor még egy meccset sem játszottak le, a szezon előtt ugyanis négy csapatot sújtottak pontlevonással. A Siena nem tudott megbirkózni a mínusz hattal, kiesett. A másik csúf történet a Cagliarié volt: a szárd klub idény közben elveszítette a stadionját, amely nem felelt meg az előírásoknak. A csapat így is küzdött az elemekkel, és bennmaradt – már csak egy pálya kell, ahol játszhat.

BUNDESLIGA

A Bayern München zsinórban kétszer lemaradt a Bundesliga trónjáról, és ezért csúnyán megfizetett riválisainak: a címvédő Dortmundnak esélye sem volt arra, hogy megállítsa a minden pontján tökéletesen működő bajor alakulatot. Jupp Heynckes együttese már április elején bajnoki címet ünnepelt, a tavasz végére pedig nemcsak Németország, Európa trónját is elfoglalta, ráadásul összejött a hőn áhított tripla.

Heynckes a nyáron megy, és a helyére jön Josep Guardiola, akivel többéves európai uralom a célja a Bayern Münchennek.

Dortmundban törhetik a fejüket, hogyan akadályozzák meg mindezt – talán jó ideig a Bajnokok Ligája-döntő volt az utolsó esély arra, hogy felülkerekedjenek a nagy riválison. A BL-szereplés persze így is garantált, akárcsak a Leverkusen számára. Mindkét klub megérdemelte, hogy a dobogóra álljon, de a Bayernnel ők is csak ritkán szerepeltek azonos szinten.

A Bundesliga magyar kontingensére büszkék lehetünk. Szalai Ádám 13 góllal zárta a szezont, s bár a végére elfáradt kissé, ez bőven megbocsátható. Huszti Szabolcs a játék minden elemében kiemelkedőt nyújtott balszerencsés sérüléséig – beszédes, hogy a combja éppen gólöröm közben szakadt el. Hajnal Tamás kupadöntős lett a Stuttgarttal, de szerződéshosszabbítása ellenére (és bokasérülése miatt…) nem maradt meghatározó játékos. Stieber Zoltán és a télen a Fürthhöz kerülő Varga József idénye szomorú véget ért a kiesés miatt, s míg Stieber új társat kap Korcsmár Zsolt személyében, Varga ismét Debrecenből indulva nézhet külföldi lehetőség után.

PRIMERA DIVISIÓN

A bajnoki cím szempontjából nem volt túl izgalmas az elmúlt évad Spanyolországban, hiszen a Barcelona már az első forduló után az élre állt, és rajt-cél győzelmet aratott úgy is, hogy az idény egy részében vezetőedzője, a fültőmirigy-daganata miatt New Yorkban gyógykezelt Tito Vilanova nélkül küzdött ellenfeleivel. A katalánok ráadásul a pontvadászat végére is tartogattak egy kis fricskát a fő rivális Real Madridnak, hiszen Lionel Messiék – a blancók 2011–2012-es szezonjához hasonlóan – elérték a 100 pontos álomhatárt.

S ha már Messi: az argentin tízes most is begyűjtötte a Pichichi-trófeát, és ugyan ezúttal néggyel elmaradt a legutóbbi 50 góltól, a 46-os termés így is pompás, minden idők második legjobbja. No persze Cristiano Ronaldónak sem kell szégyenkeznie a maga 34 találata miatt, és megjegyezhetjük, hogy a harmadik kiemelkedő nagycsapat, az Atlético frontembere, Radamel Falcao is belépett a világklasszis kategóriába a maga 28 góljával.

Már csak azért is, mert a Zamora-trófeát kiérdemlő Thibaut Courtois kapus mellett a kolumbiai tett a legtöbbet azért, hogy az Atlético sokáig – egészen pontosan a 26. fordulóig – tartsa a második pozíciót a kétségkívül jobb erőkből álló Real előtt, a remek szezon megkoronázásaként pedig a saját stadionjában kényszerítse két vállra a kupadöntőben az ellentétektől feszülő Mourinho-csapatot.

Amennyire kevés izgalom volt az élen, annál kiélezettebben alakult a további, nemzetközi indulást érő pozíciókért vívott harc: a szezon pozitív meglepetését produkáló Real Sociedad befutott a BL-selejtezős helyre, a Valenciának így csak az El jut. Az európai eltiltás, illetve licencproblémák miatt lemaradó Málagának és Rayo Vallecanónak még az sem, így a két sevillai csapat örülhet helyettük.

A bajnokság egyetlen magyar szereplője, Pintér Ádám (18 pályára lépés) keserű szájízzel zárta az idényt, hiszen együttese az utolsó fordulóban a tabella legaljára csúszott, így a Deportivóhoz és a Mallorcához hasonlóan kiesett a másodosztályba.

LIGUE 1

A Paris Saint-Germain révén új futballnagyhatalom született, méghozzá Európa egyik legpompásabb városában. Zlatan Ibrahimovic, Ezequiel Lavezzi és Thiago Silva érkezett, a csapat pedig rögtön az első alkalommal jelezte: a legdíszesebb porondon is számolni kell vele. A francia bajnoki címet behúzta az időnként bizonytalan Marseille és Lyon előtt, a télen David Beckham szerződtetésével pedig betöltötte azt az űrt is, ami még tátongott: a szupersztár érkezése után a klub akkor is a figyelem középpontjában volt, ha esetleg Zlatan csendben maradt.

A helyi labdarúgás kritikusai azért rámutatnak, éveken át egycsapatos lehet a francia klubfutball. Eme aggály enyhítésére a frissen feljutó Monacóhoz szerződött Radamel Falcao az Atlético Madridtól, feladva egy évre az európai porondot, s bízva benne, hogy igenis komolyak a hercegségbeli orosz tulaj tervei.

 

Addig is egy évig még a Paris Saint-Germainről fog szólni az ország futballja, mert bár Beckham bejelentette a visszavonulását, Ibrahimovic és Lavezzi tovább varázsolhat, a megújult PSG pedig egy év rutinjával a háta mögött vetheti magát ismét az európai csatákba.

Ahhoz pedig, hogy megítéljük, a (két) klub filozófiája milyen hatással lesz a teljes francia klubfocira, még évek kellenek.

Magyar légiósról a francia élvonal kapcsán nem számolhatunk be, az öt topligából a Ligue 1 az egyetlen, amelyben nem rúgta a labdát honfitársunk.

EZ VOLT 2012–13: EURÓPAI BAJNOKOK ÉS KUPAGYŐZTESEK, KUPAINDULÓK, BL- ÉS EL-TÁBLA

EZ VOLT 2012˜–13: SZÁMMISZTIKA, NAGY SOROZATOK, REKORDBAJNOKOK – EURÓPA ÖSSZES BAJNOKI ARANYÉRMESÉRŐL