– Ha jól tudom, nem sok aranylabdás futballozik a francia hatodosztályban – mármint önt leszámítva.
– Már én sem. Igaz, negyvenöt évesen elkezdtem ismét játszani, három idényt lehúztam a Facture Biganos Boiens csapatában, de tavalyelőtt abbahagytam. Nem bírtam már. Szembesültem azzal, hogy hiába érzem magam lélekben húszévesnek, a testem újra és újra jelez, az a húsz valójában már majdnem ötven.
– Akkor hát mit csinál? Edzőként is legutóbb kétezer-tízben hallatott magáról, amikor a Chateauroux-tól mennie kellett.
– Az egyik francia televíziós társaságnál dolgozom tanácsadóként, ez egyelőre megfelel.
– Talán hallott róla, mi történt a magyar válogatottal Amszterdamban.
– Igen, láttam az eredményt.
– Hasonló, sőt talán még a mostaninál is súlyosabb ütésként érte a magyar futballt a szovjetektől elszenvedett hat nullás vereség az ezerkilencszáznyolcvanhatos világbajnokságon. A tragédia akkori lecsapódásáról saját benyomásokat szerezhetett: Mexikóban egy héttel később a francia válogatott mérkőzött meg a magyarokkal.
– A csoportkör legkönnyebb mérkőzése volt számunkra, nyertünk három nullára. Hirtelen nem is emlékszem, játszottam-e.
– Játszott, a hatvanegyedik percben cserélték le.
– Valóban, így, hogy mondja, már beugrott! Az ellenfél fáradt volt, mi pedig egyre inkább kezdtünk formába lendülni.
Papin szerint külföldre szerződő labdarúgókkal nehéz alapot teremteni
– Emlékszik, miként fogadták a francia csapatnál a hírt a szovjet–magyar meccs eredményéről?
– A mi szemünkben nem jelentett akkora problémát, mert tudtuk, attól még, hogy a magyarok egy mérkőzésen nagyon kikaptak, a következőn simán győzhetnek. Éppen hogy veszélyessé tette őket a kudarc, hiszen nehéz olyan együttes ellen játszani, amely hat nullás vereséggel nyitja a tornát. Tisztában voltunk vele, nem írhatjuk le a magyar válogatottat, alaposan fel kell készülnünk az összecsapásra. Aztán az első gól után már minden könnyebben ment.
– A mexikói vb után szerződött a Marseille-hez, ahol pályafutása legszebb éveit töltötte, és a francia klubfutball éppen akkor élte legutóbbi nagy virágkorát.
– Más volt a klubelnökök felfogása, és mások voltak a lehetőségeik is. Normális áron vehettek jó játékosokat, az akkori mezőny bőséges merítést garantált, és a francia egyesületek a legnagyobb európai klubokkal is felvették a versenyt.
– Marseille-i játékosként nyerte meg ezerkilencszázkilencvenegyben az Aranylabdát, amelyet honfitársai közül azóta csak Zinedine Zidane kapott meg. Az idei lehet a francia áttörés éve?
– Nem kétséges, a kétezer-tizenhármas futballévet meghatározta Franck Ribéry teljesítménye. A Bayern Münchennel Bajnokok Ligáját, bajnokságot, Német Kupát nyert, számos gólt lőtt, muszáj az Aranylabda nagy esélyesei közé sorolni.