Megdöbbentő délután a Salzburg fociközpontjában

SZŰCS ANDRÁS (SZÖVEG), VERES VIKTOR (FOTÓ),
KIBÉDI PÉTER (VIDEÓ) – SALZBURG

Még tegnap ott hagytuk abba, hogy micsoda autócsodákkal közlekednek a Red Bull Salzburg nézői. Nos, igazából mindenki errefelé. Olyan a jégcsarnok előtti parkoló, mint egy autókiállítás – ha már itt tartunk: következő állomásunk Frankfurt lesz –, de nincs ezen mit csodálkozni, mégiscsak a legutóbbi négy Formula–1-es világbajnokság győztesénél járunk, ami a várost illeti. Szemben a repülőtérrel van a Hangar 7, amely a Red Bull technikai múzeuma igazából. Van ott helikopter, verseny-, séta- és utasszállító repülőgép, az F1-es projekt összes eddigi modelljéből egy, IndyCarra hangszerelt modell, taxi, Leonardo idejéből átmentett szárnyak, Felix Baumgertner használt űrkabinja a szkafanderrel és a szintén a Red Bull-konszernhez tartozó Servus TV csőre töltött stúdiója fenn a hangár tetején, ahová függőhíd vezet – ezen sétálgat Sebastian Vettel is, amikor a már szokásos év végi győzedelmes interjúját adja az anyacégnek. Szenzációs a hely, mindenki nézze meg, aki Salzburgban jár, főleg, mert odabenn fotózni szabad, de csak a családi albumba, nagybani használatra nem. Kintről viszont lekaphattuk a lenyűgöző épületet, amely előtt arra is figyeltek a kreatívok, hogy felszálló-pályára emlékeztetve fehér és narancs színekkel jelöljék ki a sávokat az autóúton...

A Hangar 7-be az FC Red Bull Salzburg edzőközpontjából mentünk, előtte ott találkoztunk Lőw Zsolttal. Az RBS második csapatának, az FC Lieferingnek a másodedzője bemutatta nekünk a centrumot. Leesett az állunk, ez az igazság, olyanok voltunk néha, mint a szegény vidéki gyerek a nagyvárosban, pedig volt már szerencsénk túljönni néhányszor a határon, és a nagy európai labdarúgó-ranglétrán a Salzburg még csak középen sincs. Na de az otthoni viszonyokhoz mérten, akárha a NASA-központot látogattuk volna meg Houstonban. Minden funkcionális – hogy Lőwöt idézzük –, sehol egy aranybetét, csak egyszerű és célszerű formák, anyagok és színek, minden annak rendelve, hogy kiváló sportteljesítmény legyen a végeredmény. E központot fél tucat füves és műfüves pálya szegélyezi, odabenn van konditerem, rapid doppingellenőrző sarokkal; főleg a téli időre tervezett, a mélybe süllyesztett fizikai terem futófolyosóval, a legmodernebb erősítőgépekkel és lézeres mérőeszközökkel; regenerációt és sérülés utáni felzárkózást segítő részleg orvosi szobával, ellenáramlatú medencével és sok egyébbel; minden fontosra alkalmas, de nem hivalkodó öltözők marékszám, edzői szobából ugyanennyi. Egy ilyenben ültünk le hosszabban is elbeszélgetni Lőwwel: a majd' egyórás interjú később lesz megtekinthető a Nemzeti Sport Online-on, de érdemes várni, mert a volt válogatott labdarúgó a Huszti-, Szalai-, Bajner-vonalhoz igazodva megdöbbentően őszintén mondja el véleményét a jelenlegi magyar futballról. Az interjú hallatán Gebei Péter konkrétan azt mondta: megváltozott a véleménye Lőw labdarúgó-generációjáról.

„Eddig azt gondoltam, kevés munkával, kényelmesen, fotelban ülve is lehet híres focista valaki és tehet szert nagy pénzre. Ám Zsoltot meghallgatva száznyolcvan fokot fordult a véleményem. Valójában az elmúlt húsz év és a körülmények áldozatai, és ahhoz, hogy ma esetleg tényleg a fotelben ülhessenek, az ő profizmusuk és akaratuk kellett. Köszönöm neki, hogy megvilágosodhattam! Ahogy ő beszélt arról, hogy mi történt vele a labdarúgópályákon tizennyolc éves kora előtt és azután – elképesztő…” – hüledezett a hokibíró.

Szóval, Lőw-mélyinterjú a következő hetekben az NSO-n!

És hogy miként jön ide Gebei, aki előző este még a Salzburg–Bozen jégkorong EBEL-mérkőzésen bíráskodott? Úgy, hogy velünk tartott a Red Bull-centrumba, ahol versenyre is kelt Lőwwel, de veszített a mellékelt videónkban megörökített csocsómérkőzésen, aztán csalással is megvádolta a győztes felet.

Fordítva szokott lenni…