„Sokan csak karrierjük után adják ki önéletrajzi könyvüket, úgyhogy én azt mondtam: csináljuk másképp! – kezdte Ibrahimovic. – Az emberek nagyon kíváncsiak, ezért sok mindent állítanak rólam, de ezekkel nem szeretek foglalkozni. Egy ilyen könyvben jobb őszintének lenni, mintsem olyan tényeket megírni, amelyeket már amúgy is ismernek az olvasók – például, hogy mely klubokban játszottam. Szeretnék megtudni, miért tettem azt, amit, a könyvvel lehetőségem nyílt rá, hogy elmeséljem ezt nekik.”
Ibrahimovic Josep Guardioláról ír könyve elején, akivel köztudottan nem volt harmonikus a kapcsolata. A Villarreal elleni találkozón annyira elmérgesedett a viszony kettejük között, hogy a svéd a meccs közben üvöltve beszélt edzőjével.
„Az elején még minden rendben volt, hat hónap elteltével azonban minden megváltozott. Ahonnan én jövök, ott az emberek megmondják, ha problémájuk van egymással, de ez Barcelonában nem történt meg. Rejtély számomra az, hogy kifizettek értem hetvenmillió eurót, aztán az utolsó fél évben mégsem álltak velem szóba. Mourinho már más karakter volt, olyan, aki meggyőz téged, hogy azt csináld, amit ő akar.”
„Van Gaalt sem kedvelem túlzottan, ő régi típusú, konzervatív edző. Volt egyszer egy vitám Van der Vaarttal, mert azt állította, hogy szándékosan okoztam neki edzésen sérülést. Miután felépült, még mindig ezt szajkózta, pedig ő volt a csapatkapitány, ebben a tisztségben pedig az lett volna a dolga, hogy megvédjen, ne támadjon engem. Megmondtam Van Gaalnak, hogy nem játszom Rafaellel, erre azt válaszolta, hogy ő a főnök, és ha azt mondja, hogy játszanom kell, akkor játszani is fogok. Mondtam, hogy ezt megértem, de akkor sem fogok pályára lépni Van der Vaart mellett, és ha ezt nem érti meg, akkor csak üljön a kispadon, és nézze meg, hogy nem leszek ott a pályán. Ez volt az utolsó hetem az Ajaxnál.”
Az interjú végén Ibrahimovic elmondta, hogy azért lopkodott bicikliket gyerekkorában, hogy eljusson vele edzésre, mert anélkül tíz kilométert kellett volna sétálnia. Azt is megtudhattuk tőle, hogy a brazil Ronaldo volt a legjobb játékos, aki ellen valaha pályára lépett, és el tudja képzelni magát néhány éven belül Amerikában, mert jó barátja, Thierry Henry sok jót mondott neki az MLS-ről.
„A kedvenc gólom az angoloknak lőtt ollózós találat volt, arra sokáig emlékezni fognak az emberek. A kedvenc játékosom pedig Patrick Vieira, aki a Juventusnál volt csapattársam. Ő óriás volt, aki mindenkit elpusztított maga körül, nem negatív, hanem pozitív értelemben. Úgy edzett, ahogy a meccsen is játszott, ezért sokat tanultam tőle.”