Már őt választaná a Barca Henry helyett: C. Ronaldo, az aranylabdás - PORTRÉ

Vannak olyan pillanatok, amelyekbe belesűrűsödik az ember élete, vannak olyan másodpercek, amelyekben benne rejlik életünk értelme, mint ahogyan egyetlen szénatom magában rejti az egész univerzumot, egyetlen csecsemő szembogara pedig az emberiség történelmét az első egysejtűtől egészen a végső fekete lyukig.

A (késő) harmincas – futballőrült – generáció számára ilyen volt Nagy Antal budapesti egyenlítő gólja, amely után elkezdett hinni magában a Mezey-csapat, Diego Maradona angolok elleni szólója, amikor egymaga bevitte a kapuba a labdát és hátán a fél „háromoroszlános” védelmet, a későbbi korok magyar drukkereinek a 2016-os Európa-bajnoki csoportvillongás; vagy hogy másik irányba menjünk: Ronaldo 1998-as titokzatos rosszulléte, majd négy év múlva Oliver Kahn rossz helyre ütött labdája is ezen meghatározó események közé tartozik.

Ha meg kellene indokolnunk, hogy raklapszámra szerzett góljai mellett miért emelkedett Cristiano Ronaldo a labdarúgás félistenei közé, akkor egy régebbi, Sevilla elleni bajnokit citálnánk. Nem, nem a mesterhármasa miatt, hanem azért, mert amikor már öt gólnál járt a Real, és régen eldőlt a mérkőzés, a portugál akkor is elszántan harcolt elveszettnek tűnő labdákért, lelkesen dolgozott meg kósza bedobásokért, vadul sprintelt elérhetetlen passzok után, bőszen hajtott egy újabb gólpasszért – olyannyira, hogy egy alkalommal a saját 16-osán belülre rohant vissza védőjével, Diogo Figueirasszal, hogy büntetőt érően akassza őt.

Lehet azért egy hiba is dicséretes.

Hiába C. Ronaldo napjaink egyik legismertebb sportolója, hiába keres évi 50 millió eurónál is többet, hiába táncol egy negyed világ idegein a mesterkélt pózaival és szénszálassá edzett hasizmaival: gyermekké válik újra és újra, ha kisgyermekként űzheti a labdát.

Befutása önmagában is jó érv a stadionépítések mellett.

A portugáliai Európa-bajnokságra épített Estádio José Alvalade Stadion első nagy mérkőzésén 2003-ban a házigazda Sporting CP játszott a Manchester Uniteddel, és az akkor 18 esztendős kis Ronaldo úgy megkavarta az angolok hátsó sorát, hogy a hazafelé tartó repülőúton a „vörös ördögök” játékosai nem győztek könyörögni Sir Alex Fergusonnak, vegye meg az ördöngös srácot. A menedzsernek is tetszhetett a produkció, elvégre az ember (klubja) nem fizet csak úgy 17.5 millió eurót egy tiniért!

CR Madeirán született, és a helyi Andorinha (az édesapja a gárda szertárosaként dolgozott) nagy gyöngyszeme lett, majd a CD Nacional után tizenkét éves korában a Sportinghoz igazolt, a kontinensre, Lisszabonba. A zöld-fehérek nagycsapatában 2002 novemberében mutatkozott be, s az idény végén bajnoki bronzérmes lett úgy, hogy 25 mérkőzésen 3 gólt jegyzett. Első angliai éve viszont döcögősre sikerült, bár Ferguson jó előre kikötötte, hogy kezdetben nem fogja túl sűrűn szerepeltetni az újoncot. Így is indult az idény, habár az első Old Trafford-i fellépésén produkált zseniális félórája után nehéz volt lehűteni a drukkereket.

Figyelemre méltó, hogy első mentora, Bölöni László maga is azt az elvet vallotta, mint a skót. Ronaldo bizony kiegyensúlyozatlanul játszott, de gyorsan tegyük hozzá, hogy kíméletlen belépőkkel próbálták elvenni kedvét a bekkek a fickándozásról – a portugál a lehető legjobb választ adta, gyorsan izomkötegeket pakolt magára, még gyorsabb lett (naná: nem könnyű agyonrúgni azt, akit nem érünk utol), a párharcokba pedig még elszántabban vetette bele magát az eleinte a játékvezetőknek visszatetsző módon állandóan síró „cicafiú”.

A hazai Európa-bajnokságot csereként kezdte, de gólokkal, gólpasszokkal bizonyított, s az angolok elleni tizenegyespárbajban értékesítette a maga adagját. A hollandok elleni elődöntőn szintén betalált és asszisztot osztott, de a görögök elleni fináléban ő is csődöt mondott. Remek megmozdulásaira felfigyelt a nemzetközi média, világsztárrá (de nem világklasszissá!) avanzsált azon a nyáron.

Ősszel ritkán varázsolt, ám elhódította a legjobb 21 éven aluli európai labdarúgónak járó Bravo-díjat, majd a bajnokság második részére összekapta magát, önzőségét leépítve okos passzokkal szolgálta társait. Legjobban mégis a tárgyalóasztalnál muzsikált: amikor megpendítette, hogy nem hagyja hidegen a Real Madrid érdeklődése, gyorsan meghosszabbították két évvel a 2008-ig tartó unitedos szerződését, felemelt fizetésért.

„Ha képes lesz eltüntetni a fekete foltjait – akadnak bőven bűnrossz periódusai –, akkor olyan kiváló játékossá válhat, mint amekkora figyelmet kap a médiában, emellett malajziai adományútja is példamutató” – írtuk róla akkoriban.

Klubjában 19 kanadai pontig jutott, 12 vb-selejtezőn 9-szer volt eredményes, majd a 2006-os németországi tornát remekül kezdte, viszont a hollandok elleni „nürnbergi csatában" a szenvedő fél szerepét osztották rá. Khalid Kannibál Boulahrouz olyan durván letalpalta, hogy stoplijai csíkokat húztak a portugál combján, mire C. Ronaldo el is pityeredett – bosszúból döntő érdemeket szerzett a győztes gólban. A fenti esetből a következtetést levonva főszerepet vállalt a következő mérkőzésen Wayne Rooney piros lapjában: ő sírta ki a játékvezetőnél a kiállítást. Népellenség is lett Angliában...

A franciák elleni elődöntőben ramatyul játszott, a legbutább napjait idézte, hiszen villámsprintjei végén vagy eltörte a labdát, vagy nevetséges műeséssel hergelte övéit és vidította a tévénézőket, majd a németek elleni bronzmérkőzésen sem ment neki jobban.

Manchesterbe visszatérve sokan féltették a csapattárs Rooneyval való találkozástól, de végül kibékült a két sztár, Ronaldo pedig hűségnyilatkozatot tett az MU mellett, és ezt tett követte. Nem is akármilyen, hiszen valósággal szárnyalt, 23 góllal és 23 gólpasszal zárta az idényt. Ennyit az önzőségéről! Egy nappal 22. születésnapja után megkapta a válogatott csapatkapitányi karszalagját, majd a létező összes angol futballdíjat megnyerte, éppen csak a legjobb szurkolótábor és a legodaadóbb focista-anyuka titulust nem érdemelte ki. A 2007-es naptári év gólkirályaként ezüstlabdás lett Kaká mögött, és a következő idényben sem csökkent a lendülete, megdöntötte George Best gólcsúcsát.

Válogatás Cristiano Ronaldo legszebb megmozdulásaiból

Tizenhárom Eb-selejtezőn nyolc gólt szórt, és sokan már előre odaadták volna neki az EURO 2008 legjobbjának járó díjat, ám ott fáradtan, szétszórtan futballozott. Később kiderült, miért: meg kellett őt műteni a torna után (ezt játszotta el később 2014 nyarán is). Szeptemberben fantasztikus formában tért vissza, megkapta az Aranylabdát, majd első Premiershipben szereplő labdarúgóként hazavitte a FIFA Év játékosa-díját is. Tavasszal gólerősen teljesített (26 hálózörgetéssel zárt), majd a nyáron történelmet írt: 94 millió euróért aláírt a Real Madridhoz, 13 milliós éves fizetésért.

A királyi klubban alázatosan és hatékonyan teljesített a közben télen Ezüstlabdával gazdagodó portugál, aki az idény végén a Don Balón osztályzatai alapján a La Liga második legjobb játékosa lett, mindössze négy századdal elmaradva Lionel Messitől. Elindult hát a nagy díjpárbaj... Az újabb vb-re nulla selejtezőbeli góllal a háta mögött utazott el, aztán csak egyszer volt eredményes a dél-afrikai négy meccsén, Észak-Korea ellen is csupán nagy szerencsével talált be. A többi találkozón meg jó ötös átlagot hozott...

Az Eb-selejtezők során ellenben parádézott, nyolc mérkőzésen hét gólig jutva, miközben a Reallal előbb Spanyol Kupa-győztes, majd bajnok lett – mindenféle gólrekordot döntögetve sorba –, míg az Európa-bajnokságot (hatodmagával) gólkirályként, no és bronzéremmel zárta. Brazíliai szenvedéseit megénekeltük fentebb, de lássuk be: aligha fog ő már nagy trófeákat elhódítani a válogatottjával!

No de térjünk vissza a Realhoz, ahol a kupafellépéseket is beleszámítva a transfermarkt.de szerint 33/13-mal nyitott (azaz ennyi gól és ennyi előkészítés, Messi ekkor 47/14-et produkált), aztán 53/18 (Messi: 53/28), 60/17 (73/37), 55/14 (60/18) és egy 51/19 (41/16) sorakozik a neve alatt. Nem akarjuk idegesíteni a Barcelona-fanokat, de érdekes belegondolni, hogy mi történt volna, ha annak idején a katalán klub kicsit komolyabban tárgyal a Sportinggal a tini CR ügyében, vagy ha Henry helyett rá koncentrálnak...

Mi tagadás, kicsit furcsa körülmények között kapta meg a portugál zseni a második Aranylabdát, de a harmadiknál meg az szólt mellette, hogy Messit kellemetlen helyzetbe sodorta a FIFA az argentinnak megítélt vb-aranylabdával. Kétségtelen: a legutóbbi egyáltalán nem Messi vb-je volt – és a portugál hiábavaló brazíliai erőlködésétől eltekintve 2014-et leginkább Cristiano Ronaldo évének tarthatjuk a futballban.

Harminc bajnoki (ötöt sérülés, hármat eltiltás miatt hagyott ki) fellépésén elért eggyel több gólja és 11 asszisztja is kevés volt ugyan az aranyéremhez, ám a Király-kupában az elődöntőben két gólt vágott az Atléticónak, majd társai nélküle is verték a Barcát. A BL-ben hasította igazán a habokat Ronaldo hajója: 11 összecsapáson 17-szer volt eredményes, hat assziszt mellett; a fináléban két előkészítés után maga is betalált, szörnyű nagy hepajt csapva annak a gólnak, amely egyébként már nem osztott, nem szorzott. Nem is győzött gúnyolódni a sajtó CR feszítésén...

CR 10 különleges gólja

Apropó, média: a XXI. században már természetes, hogy egy gigasztár nem tud elbújni a kamerák elől még az otthonában sem, de a soványabbik Ronaldo általában jól kezeli a sajtót, népszerűségét pedig nem csak saját zsebe hasznára tudja kihasználni. A brazíliai vb egyik legfurcsább tette volt, amikor cikkcakkot nyíratott a hajába, majd miután a fél világ jólesően kigúnyolódta magát az extravagáns vágásokon, kiderült, hogy annak a kisfiúnak a sebhelyeit mintázta magára, akinek egyébként ő fizeti az orvosi kezeléseit. Nem ez az első alkalom, hogy beteg gyermekek gyógyítása érdekében jótékonykodik – 2004-ben kezdte el ez irányú áldozatos tevékenységét, akkor házakat vásárolt pár válogatott társával együtt a cunami áldozatainak. Ebben is követendő példaként lehet őt állítani a mai fiatalok, sőt, általában a gazdag emberek elé.

Mint ahogyan abban is, hogy sok fájdalmat elviselve csak az előző idény után műttette meg magát. Aztán a hazai Szuperkupa-meccsen nyűglődött, de az európain duplázott, és karácsonyig 14 bajnokin 37 kanadai pontig jutott (26+11), a BL-ben hat meccsen ötször volt eredményes (3 assziszttal), míg a klubvilágbajnokságon csak utóbbi műfajban jeleskedett, két egységgel. A tornát azért így is hozta a Real, emígy CR7 lett az első olyan játékos a futballtörténelemben, aki két klubcsapattal is meg tudott nyerni minden nagy versenyt, illetve címet (bajnokság, Bajnokok Ligája, hazai kupa és szuperkupa, klub-vb, illetve Aranylabda és Aranycipő). Hogyan, hogyan nem, de rajta kívül Messi az egyetlen olyan labdarúgó, aki elmondhatja magáról, hogy minden ilyen trófeát begyűjtött – ám a Barcelona argentin klasszisa „csak” egyetlen együttes színeiben volt képes erre.

A portugál a 2014–2015-ös szezonban közel félszáz csúcsot döntött meg hevenyészett gyűjtésünk szerint, de ezek felsorolásától most megkímélnénk a kedves olvasót.

„Hogy mindez az újabb Aranylabdához is elég lesz-e? Minden tiszteletünk a szárnyaszegetten is utánozhatatlan Messié és a posztját megreformáló, a kapusokat újra reflektorfénybe borító Manuel Neueré (Michel Platini UEFA-vezér szerint logikus lenne, hogy a világbajnokság után egy világbajnok győzzön), de a válaszunk: igen” – írtuk róla 2015 elején, és lőn.

A FIFA Aranylabda-választás szavazói is így látták: a voksolók 37.66 százaléka látta őt 2014 legjobbjának, így harmadszor kapta meg a díjat.

Azt az idényt ennek ellenére keserű szájízzel, aranyérem nélkül fejezte be, holott ő maga 54 tétmérkőzésen holmi 61góllal és 22 gólpasszal segítette csapatát. Bőven kárpótolta a következő szezon, amelyet a Realban 48 találkozón 51 góllal és 15 assziszttal zárt, de klubjával és válogatottjával is felült Európa trónjára, azaz megnyerte a Madriddal ismét a BL-t, a nemzeti csapattal pedig elképesztő meglepetésre a nyári kontinenstornát.

Pontosabban fogalmazva: háromszor ült fel arra a bizonyos trónra, hiszen decemberben átvehette soros Aranylabdáját is, miközben újabb sikerek felé hasított klubjával, maga 17 találkozón „csak” 18 kanadai pontot termelve.

Ilyen egy félisten, amikor öregszik... Mégiscsak félig ember, nem?

RONALDO 2015–2016-OS ÉVÉRŐL BŐVEBBEN ITT OLVASHAT!