2010-ben rendezték meg Budapesten először a Kárpát-medencei Egyetemek Kupáját (KEK), méghozzá az Erdélyben 1990-től kezdve minden évben megtartott Erdélyi Labdarúgó-diákkupa mintájára. Azóta évente négyszer rendeznek KEK-et, egyszer-egyszer Révkomáromban, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, illetve Budapesten, és a futsaltorna mára a Kárpát-medence legtöbb egyetemistát megmozgató eseményévé vált. A viadal a kezdetektől fogva a határokon átívelő magyar közösségek erősítését szolgálja, s ez a hetedik budapesti megméretésen sem volt másképp: Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról és Délvidékről is érkezett csapat.
A március 3-án, csütörtökön megtartott megnyitó és sorsolás után pénteken reggel kezdődött a küzdelem, a tizenhat csapat négy csoportba osztva mérkőzött, majd szombaton minden kvartett első két helyezettje a felső ágon, a második kettő pedig az alsó ágon folytatta a sorozatot. Az elmúlt öt évben egyaránt erdélyi gárda győzött Budapesten, ám ezúttal már az elődöntők után biztossá vált, hogy határainkon belül marad a trófea, ugyanis a finálét a Budapesti Műszaki Egyetem és a Debreceni Egyetem vívta.
A döntő ehhez a felfokozott lélekállapothoz képest már visszafogottabb hangulatban zajlott, noha Baumstark Tibornak, a Digi Sport riporterének szavai olykor tapsra, szurkolásra késztették a nagyérdeműt.
A pályán a döntővel látszólag már amúgy is kissé megelégedő Debreceni Egyetem ellen simán nyert a BME, amelynek legjobb játékosai az NB II-es futsalbajnokságban edződnek, s amely a torna egésze alatt kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, így kétség sem férhetett végső sikeréhez. 2010 után lett ismét magyar csapat első helyezett a budapesti KEK-en – érdekesség, hogy akkor is a BME tudott révbe érni. A torna legjobb játékosának Weinmann Richárdot (BME), a legjobb kapusnak pedig Bálint Lehelt (Góbék) választották meg, a gólkirályi címet Kántor Tamás (Debrecen) érdemelte ki kilenc góllal.