1863:Az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) megalkotja az első hivatalos szabálykönyvét. 1872: Bevezetik a szögletet. 1878: A játékvezető először használ sípot hivatalos meccsen. Korábban a játékvezetők kiabáltak, mutogattak, vagy zsebkendőket lengettek. 1891: Bevezetik a tizenegyest, így a büntetőterületet és a tizenegyespontot is. 1920: Bedobás után nincs les. 1925: Megváltozik a lesszabály, három helyett csak két védekező játékosnak kell lennie a gólvonal és a legelöl lévő támadó között. 1958: Az IFAB engedélyezi, hogy a sérült játékost le lehessen cserélni, de a szabály nem mindenhol lép érvénybe. 1970: Az első világbajnokság, amelyen engedélyezik a cserét, és a sárga, valamint a piros lapokat is bevezetik. 1992: A kapus többé nem foghatja meg a hazaadást. 1995: Meccsenként három csere engedélyezett egy csapatban. |
El tudják képzelni, amint a játékvezető a hatvanadik percben lefújja a mérkőzést?
És mi lenne, ha szabadrúgást ítélnének a Real Madrid javára, az ellenfél kapujától húsz méterre, Cristiano Ronaldo pedig a védjegyévé vált terpeszből indulva nekifutna a labdának, majd tolna rajta egyet, és csak utána lőné kapura?
A labdarúgás nemzetközi szabályalkotó testülete (IFAB) ugyanis olyan újítások bevezetését terjesztette elő, amelyek gyökeresen megváltoztatnák a futballt. A testületet a következő elvek vezérelték: a játékosoknak tisztelettudóbban kell viselkedniük, növelni kell a tiszta játékidőt, valamint vonzóbbá és látványosabbá kell tenni a sportágat.
A legdrasztikusabb változás kétségtelenül a hatvanperces mérkőzés be-vezetése lenne, tiszta játékidővel. Ebben az esetben a játékvezető mindig megállítaná az órát, ha a labda az alap- vagy oldalvonalon túlra gurul, ha csere történik, illetve addig, amíg a szabálytalanság vagy a gól után ismét játékba nem hozzák a labdát. A felmérések szerint ugyanis a kilencvenperces játékidőből mindössze hatvanban van játékban a labda – az IFAB szerint ezért lenne szükség változtatásra. Szintén újítás lenne, ha a játékos a szabad- és szögletrúgásokat magának is lepasszolhatná, azaz vezetni is elkezdhetné a labdát, a kapuskirúgást pedig mozgó labdával is el lehetne végezni. Emellett fontolgatják, hogy a büntetőknél pedig semmiképp sem lehetne gólt szerezni a kipattanó után.
A most zajló Konföderációs Kupán éppen tesztelik az egyik – kisebb – újítást, miszerint a meccsen kizárólag a csapatkapitányok beszélhetnek a bíróval. A tizenegyespárbajok lebonyolításán is változtatnának, az eddig megszokott ABABAB-minta helyett az „ABBA”-rendszer lépne életbe. Konkrét példával élve: ha Hollandia és Németország rúgna tizenegyeseket, és az első rúgó holland lenne, utána két német következne. Ezzel annak lehetőségét akarják kizárni, hogy a rúgásokat kezdő csapat végig lélektani előnyben lehessen.
Az IFAB tervezett szabályváltoztatásaiból kiemeltünk négy sarkalatos pontot, s kikértük a labdarúgás főszereplőinek véleményét.
1. KILENCVEN- HELYETT HATVANPERCES JÁTÉKIDŐ.
Kovács Kálmán, ötszörös bajnok, 56-szoros korábbi válogatott.
„Nehezen közvetíthető lenne a futball, kevésbé tervezhető reklámokkal. A televíziós társaságok hatalmas pénzeket fizetnek a közvetítésért, pontosan tudni akarják, mikor mennyi reklámidő van, ez a szabály nem kedvezne nekik. Nem is engedik, hogy életbe lépjen, ebben biztos vagyok.”
Arany Tamás, 1994 és 2009 között élvonalbeli játékvezető.
„Nem a játékvezetőnek kellene mérnie az időt, vagyis újabb taggal, az időmérővel bővülne a stáb. Játékvezetői szemmel szerintem nem lenne jó meg-oldás ez az újítás.”
Mészöly Géza, a Haladás vezetőedzője.
„Azzal a szabállyal, hogy a kapus nem foghatja meg a hazaadást, eléggé felgyorsították a játékot, sokkal többet van játékban a labda. A futballnak vannak olyan tradicionális, jól megalkotott szabályai, amelyeken nem szabad változtatni. Ilyen a kilencvenperces mérkőzés is.”
Juhász Roland, 95-szörös válogatott, a Videoton védője.
„Egy-két apróbb módosítás segíthet, de ilyen mértékű változásnak abszolút ellene vagyok. A futballnak hagyományai vannak, a hatvanperces meccs után már nem arról beszélnénk, ami most jellemzi ezt a sportot.”
2. RÖGZÍTETT HELYZETNÉL A RÚGÓ EGYBŐL KAPURA LŐHET VAGY PASSZOLHAT, DE AKÁR EL IS KEZDHETI VEZETNI A LABDÁT.
K. K.: „Ha mondjuk egy kontra során felrúgják a támadót, ő felpattanva továbbfuthatna a labdával? Ilyen úgysem lesz, mert akkor felrúgják még egyszer. Ahányszor csak kell, amíg vissza nem ér mindenki védekezni, vagy amíg nem tud felállni. Ez a szabály a vízilabdában működik, de a futballban nem lenne életképes.”
A. T.: „A szabálykönyvből kikerülne a kettős érintés. Ehhez játékvezetőként hozzá lehetne szokni, de aki harminc éve vezet, annak eleinte biztosan furcsa lenne.”
M. G.: „Sok szép szabadrúgásgóltól fosztanák meg ezzel a nézőket, sok játékos inkább továbbvezetné a labdát a kapu közelében.”
J. R.: „Talán jó ötlet, de behatárolnám. A saját térfélen megengedném, ott sok esetben nem is támadják le az embert, kevésbé van jelentősége. Az ellenfél kapujától húsz méterre viszont furcsa lenne.”
3. A MÉRKŐZÉS ALATT CSAK A CSAPATKAPITÁNY BESZÉLHET A BÍRÓVAL.
K. K.: „Tehát ha a csatárt felrúgják a tizenhatoson belül, de a játékvezető nem fúj a sípjába, akkor adott esetben csak a negyven méterre helyezkedő jobbhátvéd sprintelhet oda számon kérni az esetet? Esetleg a kapus rohanjon ki a kapujából, mondjuk fehér zászlót lengetve, hogy amíg tárgyal a bíróval, addig ne lőjenek kapura?”
A. T.: „Nem tudom elképzelni, hogy a le nem fújt szabálytalanság után a sértett játékos nem szól a játékvezetőhöz.”
M. G.: „Nem rossz elgondolás, de máshonnan fognám meg a kérdést. A csapatkapitány jogkörét ki lehet bővíteni, törekedhetünk arra, hogy a játékvezető ne úgy kezelje, mint a többi játékost. De ezt a szabályt még át kell gondolni.”
J. R.: „Viszonylag jó ötletnek tartom. A játékvezetők is jobban tudnák fegyelmezni a játékosokat. Könnyebben le lehetne rendezni a heves szócsatákat is, mert ha a két kapitányon kívül mindenki lapot kapna, legközelebb meggondolnák, hogy érdemes-e kakaskodni vagy reklamálni.”
4. A TIZENEGYESPÁRBAJBAN MEGVÁLTOZNA A SORREND AZ „ABBA"-MINTÁRA.
K. K.: „Lehet ezen változtatni, de ettől még a németek ugyanúgy továbbmennek majd az esetek kilencven százalékában, az angolok pedig tízből nyolcszor ugyanúgy kiesnek.”
A. T.: „Ehhez tudnának alkalmazkodni a játékvezetők, ez semmilyen problémát nem jelentene számukra.”
M. G.: „A mi edzéseinken van valami hasonló, amikor az egymás közti játéknál a két csapatkapitány választ. Aki először hívhat játékost, utána két körből kimarad. Vagyis aki nem tudta a legjobb játékost választani, utána kettőt választhat. A tizenegyeseknél is ésszerű gondolatnak tartom ezt az újítást.”
J. R.: „A párbaj előtt lehet választani, akinek kedvez a szerencse, hadd élvezze. Mi történik, ha kezdésként az ellenfél berúgja, de a csapattársam kihagyja? Akkor ugyanúgy az én csapatomon van a nyomás. Ezen sem kellene változtatni.”
Az IFAB több új módosítást is kilátásba helyezett, korábban viszont Pajor István, a Hetek című napilap sportújságírója ajánlott a FIFA figyelmébe egy lehetséges módosítást, a nemzetközi szövetség pedig válaszolt is a felvetésére. „Meggyőződésem szerint a tizenegyesrúgás a futball része, nem pedig főeleme – mondta az ötszörös egyéni magyar bajnok síző, Pajor István. – Éppen ezért a kilencvenes évek közepén Szepesi Györggyel írtunk a FIFA-nak, és felvetettük, hogy ha az egyenes kieséses szakaszban döntetlennel ér véget a meccs, a hosszabbításban hárompercenként mindkét csapatból hívjanak le egy-egy játékos, természetesen az edzők által meghatározott sorrendben. Így ugyanis a játék dönthetne, nem pedig a szerencse. Minél kevesebben lennének a pályán, annál nagyobb területek nyílnának, s ez hatalmas izgalmakat eredményezne. A javaslatra a válaszlevél is megérkezett, a FIFA-nak tetszett az ötlet, de azt mondták, a sportág még nem érett meg erre. A közelmúltban ismét elküldtem az ötletet, de a szervezet továbbra sem tartja időszerűnek. Pedig véleményem szerint a különböző utánpótlástornákon egy próbát biztosan megérne.” |