„Ha Diego Maradona isteni volt, Pelére nincsenek jelzők”

Edson Arantes do Nascimento.

Vagyis Pelé.

A név, amely egyet jelent a Santosszal, Brazíliával és a labdarúgással.

Ez persze így van rendjén, elvégre mi mást lehetne mondani arra a futballistára, aki egyedüliként háromszor is megnyerte a világbajnokságot. Hiába a sportág történelmében a számos nagy név, a zseniálisabbnál zseniálisabb játékosok által elhódított rengeteg trófea, a különféle egyéni díjak, a vb mégiscsak kiemelkedik mind közül, márpedig aki háromszor is megnyerte, sőt a válogatottja elsősorban neki köszönhetően lett győztes, arra nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy minden idők legjobbja. Peléből csak egy van.

Ha Diego Maradona isteni volt, Pelére nincsenek jelzők.

Az eredményeit, sikereit hosszasan lehetne sorolni a Santos és Brazília 76 éves legendájának, az egyéni elismeréseit pedig még tovább, de se vége, se hossza nem lenne. Legyen elég annyi, hogy klubjával éppúgy körbeverte a világot, mint a nemzeti csapatával. A pályafutása során szerzett 1282 gólja önmagáért beszél, ahogyan a becenevei is: „Fekete Gyöngyszem”, „A futball királya”, „A király”.

Bár Pelé egyedülálló és senkihez sem fogható, manapság akad egy labdarúgó, aki legalább akkora népszerűségnek örvend a futballművészek hazájában és Santosban egyaránt. A klub ugyanis 1963 után 2011-ben nyerte meg először a Libertadores-kupát – amely Dél-Amerikában a Bajnokok Ligájával azonos –, méghozzá az akkor 19 éves cselgépnek, Neymarnak köszönhetően. A klasszis azóta már Barcelonában kergeti őrületbe a védőket, nem véletlen, hogy a brazilok benne reménykednek leginkább, hogy 2002 után ő vezeti újra sikerre a válogatottat világbajnokságon.

Brazíliában Neymar-őrület tombol, Santosban pedig még inkább, a gyerekek inkább az ő mezében rohangálnak a labda után az Atlanti-óceán partján, ami a reménykedésen kívül elsősorban talán annak tudható be, hogy a fiatalabb generációk már csak hallomásból, esetleg megkopott felvételekről ismerik Pelét – az idősebbeknél persze még mindig a Fekete Gyöngyszem az isten. Népszerűség terén nehéz lenne különbséget tenni kettejük között, ám azt még a 20-30 éves korosztály vagy az iskolás kislány is pontosan tudja, ki a sikeresebb, ki tett többet az emberek boldogságáért, az ország öröméért.

Merthogy Brazíliában a futball vallás. És ha a játékos a pap, a világbajnoki siker jelenti a Kánaánt, a mennyországot. Ebben az esetben pedig Santosban áll a templom, vagy ahogy itt nevezik: a Pelé Múzeum.

A város szívében található épület bejáratánál rögtön be is lehet vásárolni, a legenda nevével ellátott sportszerek – mezek, cipők, pólók, nadrágok – minden fajtája kapható, igaz, mivel itt található a kijárat, célszerű a múzeum látogatása után megpakolni a szatyrokat. Merthogy a múzeum szentély, a futballkedvelők Mekkája. Több emeleten lehet végigkövetni Pelé pályafutását, sikereit, és minden szint külön fejezetet mutat be. Az egyiken a santosos évek, utána a világbajnoki szereplések, köztük az a három, amelyet aranyéremmel koronázott meg. A vitrinekben az első cipők, az első szerződés aláírása, az érmek, a trófeák, a különféle emléktárgyak, miközben a monitorokon megelevenedik a múlt, és újra meg lehet nézni, hogyan futott, hogyan cselezett, hogyan fejelt és persze hogyan lőtt gólokat minden idők legjobb labdarúgója.

Pelé.