Betliző Real Madrid, elcsúszó Gerrard – a közelmúlt fájó bukásai

KORAI NEWCASTLE-ÖRÖM, EL(CS)ÚSZOTT A LIVERPOOL ÁLMA

Kezdjük a világ legnépszerűbb bajnokságával, a Premier League-gel, annak is az egyik legemlékezetesebb történetével. 1996 januárjában a Newcastle United tizenkét ponttal vezetett a Manchester United előtt – 1995 karácsonyán már olyan képeslapok készültek, melyeken David Ginola, a Newcastle szélsője a PL-trófeát tartja a kezében. Korai volt… A Newcastle játékosai nem bírták el az esélyesség terhét: az előny áprilisra egy pontra csökkent, miután a Sir Alex Ferguson irányította MU legyőzte a „szarkákat”, majd Kevin Keegan menedzser egy rádiós interjúban azt találta mondani, „imádnám, ha mi nyernénk". Nem így lett: a „vörös ördögök” ünnepelhettek bajnoki címet a szezon végén, a Newcastle pedig azóta közelébe sem került ama idényének.

De nem mindig alakultak a dolgok a Manchester United kénye-kedve szerint. Az 1997–1998-as szezonban 11 pontos előnye volt az Arsenallal szemben az MU-nak, ám a londoniak elmaradt három meccsüket egyaránt megnyerték, majd legyőzték a „vörös ördögöket” is, és egy pont előnnyel bajnokok lettek Arsene Wenger első teljes szezonjában. Néhány évvel később aztán visszavágott a Manchester United az Arsenalnak.

A 2002–2003-as PL-kiírásban az Arsenal nyolcpontos előnnyel fordult a bajnoki hajrára, amit aztán jól elszúrt: utolsó kilenc meccséből csak négyet nyert meg. Sir Alex Manchester Unitedje ezt kihasználta, utolsó tíz meccséből kilencet behúzott és megnyerte a bajnokságot. Az azt követő idényben pedig jött az ellenállhatatlan, pontosabban a „halhatatlan” Arsenal.

Ha elbukott bajnoki címről van szó, a Liverpool (ezúton is elnézést a „vörösök” szurkolóitól) nem maradhat ki a felsorolásból. Különösen a 2013–2014-es szezon, amikor nagyon úgy tűnt, végre ismét felülhetnek az angol trónra. Nekik állt a zászló: vezették a bajnokságot, 16 mérkőzés óta veretlenek voltak, ezek közül sorozatban tizenegyet meg is nyertek – köztük a nagy rivális Manchester City ellenit is –, amikor a 36. fordulóban az akkor José Mourinho irányította Chelsea – amely egyébként ebben a kiírásban szintén volt listavezető, de az Aston Villa, Crystal Palace és Sunderland elleni meglepő fiaskók nem fértek bele – utazott az Anfield Roadra.

A 45. percben a csapatkapitány Steven Gerrard elcsúszott, Demba Ba pedig köszönte szépen, a kapuig gyalogolt a labdával és gólt szerzett – a vendégek 2–0-s sikerrel távoztak. A következő fordulóban teljesedett ki a dráma: a Crystal Palace otthonában már 3–0-ra vezetett a Pool, a hajrában azonban kilenc perc leforgása alatt kiegyenlített a házigazda, szertefoszlatva ezzel a „vörösök” bajnoki álmait. A Manchester City ugyanis ezalatt minden meccsét megnyerte, és kihasználva riválisa botlását a surranópályán bajnok lett.

RÉMÁLOM HOLLANDIÁBAN, BETLIZŐ „GALAKTIKUSOK”

Idekívánkozik a világ egyik legnépszerűbb klubjának sötét szezonja, azaz a Real Madrid 2003–2004-es szereplése. A „galaktikusok” akkori keretére pillantva olyannak tűnt, mint egy korabeli Pepsi-reklám: olyan futballisták alkották a csapatot, mint David Beckham, Zinédine Zidane és Ronaldo, hogy csak néhányat említsünk. Tizenkét pont volt az előny a La Ligában ugyanennyi fordulóval a vége előtt, de…

Márciusban Carlos Queiroz címvédésre hajtó legénysége megtorpant, előbb hosszabbításban elbukta a Real Zaragoza elleni Király-kupa-finálét, aztán a bajnokságban utolsó tíz meccséből hetet elveszített – köztük sorozatban az utolsó ötöt. Ezt az összeomlást kihasználta a Rafa Benítez irányította Valencia, és öt ponttal megnyerte a La Ligát.

Hasonló vagy talán még nagyobb csődöt jelentett a Bayer Leverkusen a 2001–2002-es szezon végén. A „gyógyszergyáriak” vezették a Bundesligát két ponttal a Dortmund előtt két fordulóval a vége előtt, döntőt játszhattak a Német Kupában és a Bajnokok Ligájában is. A történelmi triplázás helyett viszont nullázás lett: a Bundesligát a BVB nyerte, a kupában a Schalke, a BL-ben a Real Madrid bánt el Klaus Toppmöller legénységével. A Kaiserslautern korábbi kiváló csatárát ennek ellenére is megválasztották az év edzőjének Németországban, majd a következő szezonban menesztette a Leverkusen, amikor a csapat kis híján a kiesőzónába csúszott.

Olyan hullámvasúton viszont, megkockáztatjuk, egyik európai csapat sem ült még, mint az izlandi Thróttur. A 2003-as élvonalbeli szezon újonca a mennyből ment a pokolba egy év alatt: a 18 meccses bajnokság első felében remekelt, kilenc meccséből hatot megnyerve állt a táblázat élén, az idény második felében viszont pocsékul teljesített, egy győzelem és egy döntetlen mellett hétszer kikapott, így kiesett a másodosztályba.

Egy nem nagy előnyről, de szurkolói szíveket szaggatóan elbukott bajnoki cím története az Ajaxé a holland Eredivisie 2015–2016-os kiírásában. Az amszterdami együttes az utolsó forduló előtt jobb gólkülönbségének köszönhetően megelőzte az ősi rivális PSV-t, és a trófea elhódításához az utolsó körben mindössze le kellett volna győznie az utolsó előtti helyen szerénykedő De Graafschapot. Jól is kezdtek Frank de Boer fiai, korán vezetést szereztek, de nem tudták azt megtartani, 1–1 lett a vége. Az eindhoveniek viszont hozták a kötelezőt a Zwolle ellen (3–1), és elhappolták a bajnoki címet. „Ez egy szörnyű rémálom” – mondta a lefújás után Frank de Boer, az Ajax akkori trénere.

A menedzserek/edzők mindig jól felkészültek, ha kifogást kell találni a vereségre: lehet hibás a bíró, a sérülések, a menetrend, a pálya talaja és még sorolhatnánk. Dermot Keely, az ír élvonalbeli Shelbourne egykori menedzsere azonban egy mindnél bizarrabb okkal hozakodhatott volna elő. A 2000–2001-es szezonban csapata nyolc ponttal vezette a tabellát nyolc fordulóval a Premier Division vége előtt. A nagy rivális Bohemians már lemondott a bajnoki címről, az akkori menedzser, Roddy Collins ezt szó szerint ki is jelentette. Ekkor azonban váratlan események történtek: az ír kormány négy hétre felfüggesztette az ország teljes sporttevékenységét, mert a helyi szarvasmarha-populáción súlyos fertőzés söpört végig. Az egy hónapos szünetet követően a Shelbourne-t mintha kicserélték volna, a hátralévő nyolcból mindössze három meccset tudott megnyerni, a Bohemians viszont hetet, ezzel pedig bajnok lett. Keely csak ennyit mondott a szezon végén: „A tabella nem hazudik...”

Hogy egy-egy játékos milyen fontos szerepet tölt(het) be egy csapat életében, arról a CSZKA Szófiánál tudnának beszélni. A 2014–2015-ös szezonban az élen karácsonyozott a gárda a bolgár bajnokságban, a téli átigazolási időszakban azonban Angliába igazolt az ősszel tíz gólt szerző Sergiu Bus. A román csatár elvesztését megérezte a fővárosi együttes, sorozatban tíz meccsen nem tudott az ellenfelek kapujába találni, és az ötödik helyen zárta a bajnokságot. Csőstül jött a baj: a szezon után anyagi problémák miatt a klubot visszasorolták a harmadik ligába. Zárójelben: az UEFA statisztikái szerint az általunk vizsgálat időszak leghosszabb európai, élvonalbeli bajnoki góltalansági sorozata is egy bolgár csapathoz fűződik, nevezetesen a Rakovszki Ruszéhez, amely az 1996–1997-es idényben 19 egymást követő mérkőzésen képtelen volt gólt szerezni.

Végül, de nem utolsósorban a Távol-Keletre kalauzoljuk olvasóinkat. Egészen pontosan Japánba, a dátum pedig 2007. Az Urawa Red Diamonds az ázsiai Bajnokok Ligáját már megnyerte ebben a szezonban, a japán bajnokságból pedig még négy forduló volt hátra, az előny hét pont volt. „Innen már sétagalopp” –gondolhatták a pirosak szurkolói. Ehelyett gyászmenet lett: az Urawa egyik bajnokiját sem tudta megnyerni, ráadásul a közvetlen rivális Kasima Antlerstől is kikapott, amely így bajnok lett.