Laktátteszt, ingafutás, mérések – így csinálják a nagy futballklubok

Képzeljük el a jelenetet: az Arsenal labdarúgói átöltöznek az edzés előtt, a pulzuspántok felcsatolása után éppen kilépnének az öltöző ajtaján, amikor Mesut Özil vagy éppen Jack Wilshere elé odaáll a közelmúltban kinevezett Unai Emery, és azt mondja, hogy ma nem kell edzened, inkább menj haza. Elsőre szürreálisnak tűnhet a jelenet, ám a valóság talán ennél is megdöbbentőbb: ez bevett gyakorlat a londoni sztárcsapatnál.

Többek között erről tartott előadást a kétnapos londoni konferencián Tom Allen, az Arsenal sporttudományi osztályának vezetője, valamint Martin Spohrer, a Német Kupa döntőjében a Bayern Münchent legyőző (3–1) Frankfurt egyik erőnléti edzője. A programsorozatot a pulzusméréssel foglalkozó finn FirstBeat szervezte, a meghívottak között pedig ott volt Erdélyi Nándor, az edzéstervezéssel és teljesítményelemzéssel foglalkozó Ensport szakmai vezetője is, aki kilenc éve foglalkozik állóképességi sportolókkal. A korábbi országos triatlonbajnok lapunknak is beszámolt angliai tapasztalatairól, s elmondta, az európai élcsapatoknál a legfontosabb kritérium, hogy a labdarúgók teljesítményét sérülésmentesen növeljék. Ehhez viszont mérni kell, elemezni és összedolgozni.

„A finn cég az Arsenal és a Frankfurt mellett a két manchesteri óriásklubbal, valamint a Liverpoollal is együtt dolgozik, vagyis a mérések váza valamennyi klubnál megegyezik – mesélte lapunknak Erdélyi Nándor. – A londoni klubnál a játékosok minden reggel kitöltenek egy szubjektív kérdőívet arra vonatkozóan, hogy érzik magukat, mennyit aludtak, mennyire fáradtak. Ezt követően a fizikai felkészítésért felelős stáb elvégzi rajtuk a regenerációs méréseket, a játékosok felveszik a pulzuspántokat, és három-öt percre lefekszenek a földre. Miközben nyugodt körülmények között lélegeznek, a rendszer méri a pulzusukat. A szakemberek percek alatt kézhez kapják az eredményeket, összevetik a korábbi adatokkal, és azonnal három csoportra osztják a keretet. Az egyik társaságnak a normál edzésmunkát javasolják, a másiknak nagyobb terhelést írnak elő, a harmadiknak pedig könnyített munkát – utóbbinál előfordulhat, hogy azt kérik a menedzsertől, küldje haza a túlterhelt játékost. Inkább egy napra essen ki a munkából, minthogy túlterheltség miatt két-három hónapra megsérüljön."

A nap tehát mérésekkel indul. A fizikai felkészítésért felelős szakemberek villámgyorsan elemeznek, a friss adatokat összevetik a korábbi eredményekkel, majd egyénre lebontott javaslatot tesznek a labdarúgók aznapi edzésmunkájára. A gyakorlás alatt szintén mérik a futballisták élettani adatait, majd a tréning vége után ismét kezdődik az elemzés. Megkapták-e az előírt terhelést? Hogyan reagált erre a szerveztük? Milyen állapotban várják a másnap reggelt? Ezt követően elkészül az írásos jelentés, amit napi szinten(!) letesznek a menedzser asztalára.

„Az egyik legnehezebb feladat, hogy a számtengerből, a pulzusmérésekből, a GPS-adatokból és az egyéb élettani mérésekből kiolvassák a lényeget – folytatta Erdélyi Nándor. – Az eredményekre lehet támaszkodni, de félre is vezethetik az avatatlan szemeket. A vezetőedző viszont nem kíváncsi az összes részletre, ő a nap végén tömör, lényegre törő írásos beszámolót vár egyénekre lebontva. Ehhez megfelelő létszám kell, az Arsenalnál minimum öt erőnléti szakember dolgozik."

A napi rutin mellett ott vannak az időszakos felmérések is. A londoni klubnál a hosszabb távú fejlődés feltérképezésére két tesztet alkalmaznak. Az egyik a szubmaximális mérés, amelynek során nyolcvan-kilencven méteres sprintekkel a teljesítőképességük határáig dolgoztatják a labdarúgókat, a másik pedig az ingafutás, ahol azt nézik, mennyire egyenletes a játékos terhelhetősége. Mindkét esetben a pulzus és a megtett távolság közötti összefüggést vizsgálják.

A Német Kupát nyerő Frankfurtnál némiképp eltérő módszerekben hisznek, és mivel a klub erőnléti stábjának vezetője nyáron követi Niko Kovacot a Bayern Münchenhez, a bajorok fizikai felkészítésének alapelveiből is ízelítőt kaphatunk.

„A reggeli mérések, az elemzések, a csoportos foglalkozások és az írásos beszámoló a Frankfurtnál sem újdonság. Ám a két futballkultúra között lényeges különbség van: az angolok kérdeznek, majd megmérik az adatokat. Ezzel szemben a németek előbb mérnek, csak utána érdeklődnek a labdarúgóknál. Ők a számokban hisznek, a játékosok nem kapnak kérdőívet, ellenben az alváshoz egy tapaszt kell felhelyezniük a testükre, amely az összes élettani adatot elküldi az erőnléti stábnak."

Az időszakos méréseket Angliával ellentétben nem a pályán, hanem laborban, futópadon végzik, s a szigetországgal ellentétben előszeretettel használják a laktáttesztet (erről bővebben keretes írásunkban).

„Abban mindkét klubnál egyetértettek, hogy mérni kell, legfeljebb a módszerekben van eltérés. Az angolok az ingafutásban és a pulzusban hisznek, a németek a laborban és a laktátban. Nincs csodaszer, ha lenne, mindenki az alapján tesztelné a játékosokat. A szakemberek folyamatosan képzik magukat, ha egy újdonsággal találkoznak, azt tesztelik, megismerik, majd eldöntik, hogy beépítik-e a napi munkába. Tudják magukról, hogy profik, de mivel még jobbak akarnak lenni, minden újításra nyitottak."