FFT: Lecsipkedtem Cristiano Ronaldo vadhajtásait – Bölöni

A FourFourTwo magazin népszerű, Kérdezd meg pacekba! rovatában Bölöni László edzőlegenda válaszolt az olvasók kérdéseire.

Ízelítő az interjúból:

– Kérem, oszlassa el a kételyeket! Ön fedezte fel Cristiano Ronaldót?
– Amikor a Sportinghoz kerültem, már ismertem néhány egészen fiatal, tizenhét éves játékost. Egy izraeli ifitornáról kaptam jelentéseket, amelyeket később egy Franciaország–Portugália ifimeccsen ellenőriztem. Akkor még nem tudtam, hogy Hugo Vianát, Custodiót és Valdirt én fogom edzeni egy év után. A Sporting táborozásakor szóltak, hogy létszámkiegészítésként hoznak pár napig egy fiatalt. Nehezen tudtam megjegyezni a nevét, Quaresmának hívták. Két edzés után többet nem engedtem vissza az ifikhez. Kijártam az ifik mérkőzésére is. Találkozni akartam az előbb említett fiatalokkal. Nem csalódtam bennük. Aztán valamivel a bajnokság kezdése után a vezetőség jelezte, hogy felépült egy profi, beteszik egy mérkőzésre az egészen fiatal tizenhat évesek csapatába, és ha tetszik, behívhatom a keretbe. Ha nem, kölcsönadják. Felültem egy „nevenincs” stadion lelátójára, és végig élveztem a mérkőzést. Utána szóltam, hogy a profira nincs szükségem, de amikor a válogatott játékosokat behívják, akkor azt a vékony kilencest adják nekem, és akkor vele is kiegészítjük a csapatot. Ő volt Ronaldo. Soha többet nem engedtem ki a kezemből, bár hivatalos mérkőzést abban az évben nem játszhatott a nagyokkal. Nem én adtam neki tehetséget. Mondhatnám, nem csiszoltam a technikáját. Azt is, hogy nem volt mit csinálnom vele, csak kidolgoztunk egy állandó izomerősítő programot. Viszont megváltoztattam a helyét. Kitettem a szélre, hogy több tere legyen, és több egy egy ellenes párharca, mert abban fenomenális volt. Mertem ezt tenni, mert azt észleltem, hogy semmit nem veszített ez által az eredményességéből. Lecsipkedtem pár vadhajtást, amikor a labdaátlépést túlzásba vitte. Óvatosan kellett ezzel bánni, nehogy az erényétől fosszam meg. Legtöbbet taktikailag kellett vele foglalkozni, de szerencsére hamar tanult. Igen, mert zseniális volt. Később, amikor már játékengedélyt kapott, az edzésről való elkergetése volt a nehéz. Borzasztó munkabírással és hasonló lelkesedéssel edzett. Tizenévesen húzta maga után a társaságot, és nehéz volt vele tartani a ritmust. Nem, Ronaldót nem én kreáltam, csak jó pillanatban tudom, hogy jó tanácsokat adtam neki, helyes irányba vezettem őt. Ronaldo édesanyjával kétszer állt elém köszönetet mondani. Először Madeirán, amikor ott játszott a Sporting, másodszor Párizsban, az Aranylabda átadásakor. Az édesanyja mellett ültem, és nagyon büszke voltam.

– Tisztelt Bölöni úr! Ön egy nemzetközileg is elismert edző. Mi lehet a baj a magyar szakemberekkel? Mi lehet a baj a magyar futballal?
– Biztos magyarázatot nehéz találni, mert mindig van példa és ellenpélda. Nem esem neki sem az edzőknek, sem a vezetőknek és végképp nem a játékosoknak. Azt hiszem, az egész mulasztás kérdése. Úgy érzem, hogy a rendszerváltással megszűnt állami segélyt a magánszektor nem tudta pótolni. A futball adta lehetőségek megszűntek, és megjelent a hirtelen meggazdagodási lehetőség. Megszűnt a foci varázsa. Körülbelül ugyanebben az időben vált nyugaton iparággá a futball, míg otthon még mindig csak a magyar virtusban –elnézést –, a magyarországi arroganciában bíztak felelőtlenül és kevesebb érdeklődéssel a futballért felelős és a futballban dolgozó emberek. Azt hiszem, ekkor és így alakult ki az a hatalmas szakmai és felfogásbeli különbség, ami azóta is visszahúzza a magyar futballt.

– Legendásak az 1986-os BEK döntőjének büntetői. Duckadam kapuja bevehetetlen volt! Milyen esélyeket adtak maguknak, hogy megnyerik a sorozatot?
– Mi egy szót sem szóltunk a végső győzelemről. A vezetőségünk is elsősorban azt hangoztatta, hogy a nagy ellenfelet, a Dinamót kell utolérni, vagyis eljutni a negyeddöntőig. Egyetlen ember mert végső győzelemről beszelni. A fiúk számára a legfontosabb valaki: Valentin C. Hiperintelligens, művelt, megértő, túlkapások nélküli, építő típusú, nyugodt, gondolkodásbarát, menedzser, drukker. Az olvasó biztosan kitalálja, kiről beszelek. Rengeteg rosszat mondtak róla. Mert rosszat kellett mondani. A véleményem róla azóta sem változott, sőt! Ő préselte belénk a hitet, és szabadította fel azt az erőt, arroganciát, azt a sikervágyat, ami aztán repítette a társaságot. Nélküle túl kishitűek maradtunk volna egy ekkora feladatra. Amúgy erről, ha többet kíván az olvasó, majd vegye kezébe a készülő könyvemet.

A 2014-ben készült terjedelmes Bölöni-interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!