Bale- és CR-olló, Szalah vs. Ramos, káosz Buenos Airesben: az év futballpillanatai!

KÉT CSAPAT, EGY OLLÓ, EGY RONALDO

A mozdulat egyszerűen tökéletes. Cristiano Ronaldo feldobja magát a levegőbe, kapunak háttal, jobbal telibe találja a labdát. Gianluigi Buffonnak esélye sincs a hárításra, hiába repül. Még az ollózás olyan mesterei, mint Jean-Pierre Papin vagy Marco van Basten is csak elismerően bólintanának ezt látva. Ronaldo búcsúzóul még BL-t nyert a Real Madriddal (a Juventus elleni, botrányosan végződő visszavágón is ő adta meg korábban a kegyelemdöfést, továbbküldve csapatát egy tizenegyessel), majd a nyáron átköltözött Torinóba – hogy az ősszel a Premier League és a La Liga után a Serie A-ban is bizonyítsa (világ)klasszisát.

KÖSZÖNJÜK, ARSENE! – WENGER VESZI A KALAPJÁT

1996. október 1.–2018. május 13. Hihetetlenül hosszú időszak egy csapat élén. Arsene Wenger még akkor ült le az Arsenal kispadjára, amikor a hasonlóan hűséges (és persze sikeres) trénerek még nem számítottak akkora ritkaságnak, no de hát ez még az a korszak volt, amikor a francia edző újdonságok sorával tudta megdöbbenteni a Premier League-et. Három bajnoki címmel, hét FA-kupával és hét Community Shielddel később, elképesztő életművet maga mögött hagyva távozott Londonból – ugyan már nem a csúcson, ám edzőlegendaként. Aligha látunk ilyen magas szinten szereplő együttesnél ilyen hosszú időt eltöltő edzőt a belátható jövőben.

A SZÁZAS BŰVÖLETÉBEN – A REKORDDÖNTŐ MANCHESTER CITY

Elég ritka, amikor egy játékos a mezt letépve ünnepli a 93. percben szerzett győztes gólját, miközben csapata már régesrég megnyerte a bajnoki címet, az utolsó meccs pedig csupán formalitás volt. Persze Gabriel Jesus öröme új értelmet nyer, ha eszünkbe jut, hogy a Southampton hálójába lőtt találat eredményeképpen érte el az angol bajnok Manchester City a 100 pontos álomhatárt. Még Pep Guardiola sem hitte el, hogy a gyilkosan kemény Premier League-ben ezt véghez lehetett vinni – de a konkurenciát a 2017–2018-as idényben szinte eltipró Citynek ez is összejött. A manchesteri „kékek” pontrekordot, győzelmi rekordot, idegenbeli győzelmi rekordot, gólrekordot, gólkülönbségrekordot, győzelmisorozat-rekordot és pontelőnyrekordot is felállítottak – meg még néhány „apróbb” csúcsot.

SERGIO RAMOS VS. MOHAMED SZALAH

Minden további nélkül kinevezhető ez az esztendő legnagyobb vitákat kiváltó jelenetének. Ezt akarta elérni Sergio Ramos, aki valóságos cselgáncsmozdulattal küldte le a szenzációs formában érkező Mohamed Szalahot? Vagy „csak” az előítéletek dolgoztak ellene, hiszen már régről és sok van a rovásán? Egyszerű „versenybaleset” volt? Az eredmény egyértelmű csak: a Liverpool elveszítette legveszélyesebb játékosát (majd a BL-finálét), Sergio Ramos közellenség lett Egyiptomban, Szalah meg ugyan úgy-ahogy felépült a világbajnokságra, de hamar haza kellett repülnie onnan a válogatottjával. Igaz, ezt Ramos is elég korán megtette...

LORIS KARIUS KATASZTROFÁLIS HIBÁI

Nyilván azt senki sem hitte komolyan, hogy Loris Karius lesz a hosszú távú megoldás a Liverpool kapusproblémáira, no de arra is kevesen gondolhattak, hogy a 2017–2018-as idényben egész jól teljesítő kapuvédőn megy el a BL-döntő. Márpedig ez történt. A német kapus egy pocsék kidobással „gólpasszt adott” Karim Benzemának, Gareth Bale távoli lövését pedig bevédte – nem csoda, hogy megsemmisülten, könnyek között kért elnézést a Pool szurkolóitól. Utólag derült ki, hogy – elképzelhetően egy Sergio Ramos-könyökös következményeképpen – agyrázkódást szenvedett a meccs során. Ahogy Jürgen Klopp fogalmazott: ez nem kifogás, hanem magyarázat a történtekre. Mindenesetre Kariuson rajta maradt a bélyeg: ő lett a kapus, akin elment a BL-finálé.

BALE-OLLÓ ÉS TRÓNON A REAL

Real Madrid – 2014. Real Madrid – 2016. Real Madrid – 2017. Real Madrid – 2018. A királyi gárda már szinte hazajár a Bajnokok Ligája trófeájáért, idén Kijevben lépett trónra. Kellett Szalah sérülése, kellettek Karius hibái, ám elsősorban a Real Madrid ereje kellett az újabb diadalhoz – a spanyol csapat valódi kupaspecialistává vált, Gareth Bale pedig egy csodálatos ollózással, majd egy messziről eleresztett lövéssel lett a mérkőzés kulcsszereplője. Zinédine Zidane első vezetőedzőként nyert három BL-t egymás után, Cristiano Ronaldo ötödször hódította el a legáhítottabb klubtrófeát – ez volt mindkettejük utolsó nagy tette a Real Madrid kötelékében, hiszen mindketten távoztak a nyáron a gárdától.

KIRÚGÁS KÉT NAPPAL A VB ELŐTT – JULEN LOPETEGUI CSÚNYA VÉGE

Rendben, rúgtak már ki szövetségi kapitányt világbajnokság alatt is, de azért az mégis erős, amikor a Spanyol Királyi Labdarúgó-szövetség meneszti a szakvezetőjét két nappal a torna előtt. Zinédine Zidane váratlan leköszönése igen rosszul jött a Real Madridnak, amely a meglehetősen szűk piacon indult edzőt keresni, és Lopeteguiben „találta meg az igazit”. Június 12-én a „királyi klub” bejelentette, hogy megegyezett Lopeteguivel, aki a vb után átveszi a csapat irányítását. Nem kellett ennyit várnia: a szövetség megdöbbent és feldühödött elnöke, Luis Rubiales Moszkvából Krasznodarba repült, majd lendületből kirúgta a háta mögött tárgyaló trénert, akinek a helyére Fernando Hierro került. Nyilván az arcvesztésről és a tekintélymegőrzésről is szólt a kemény akció – mindenesetre aláaknázta a spanyol válogatott vb-szereplését, ráadásul Lopeteguit egy kudarcsorozat után még az ősszel menesztették a Real Madrid kispadjáról is. Két szék között a pad alá.

EGY BEDOBÁSSAL A VILÁGHÍRIG

Az iráni válogatott kimondottan kellemes meglepetés volt a világbajnokságon, és csak őrült hajrá után kellett lemondania továbbjutási esélyeiről. A legmélyebb benyomást azonban nem az irániak játéka, hanem Milad Mohammadi bedobása tette a nemzetközi nézőseregre: tornanyelven fogalmazva, az akrobatikus elem nehézsége jó volt, a megvalósítása azonban sajnálatos módon nulla.

RÖHÖGNI VAGY SZOMORKODNI? – DIEGO MARADONA MAGÁNSZÁMA

Az nem kifejezés, hogy a világ futballrajongói Diego Maradona magánszámán „pörögtek” az Argentína–Nigéria világbajnoki csoportmérkőzésen. A magából (nem is kicsit) kivetkőzött argentin legenda szurkolt, tombolt, bemutatott, kicsit elszunyókált és végül elvitték orvosi kivizsgálásra – közben alighanem a FIFA-nál is felvetődött, hogy alkalmas-e futballnagyköveti szerepére. A világ leginkább jót röhögött, és persze álszentség lenne azt mondani, hogy a média nem a várható kattintásözönért futtatta a sztorit. Ugyanakkor az esetnek megvolt a hírértéke – és az elkeserítő volta is. A labdarúgás (ma már) szórakoztatóipar, a szórakoztatóipar pedig (egy bizonyos határig) mindig is jól fel tudta használni az önpusztító hírességeket. Maradona szerint csak egészségügyi problémái voltak, fájt a nyaka és hirtelen leesett a vérnyomása. Így is lehet magyarázni.

GURUL A, GURUL A... NEYMAR

Neymar a 2017-es évben azzal került a címlapokra, hogy minden idők legtöbb pénzt megmozgató átigazolása keretében átszerződött a Barcelonából a PSG-hez, és mindenki azt találgatta, vajon Párizsban a világ első számú labdarúgójává tud-e emelkedni. Ehhez képest nem ő, hanem a horvát Luka Modric törte meg Lionel Messi és Cristiano Ronaldo Aranylabda-sorozatát, Neymar pedig gyakorlatilag szóba sem került az Év legjobbja-választásokon. Az oroszországi világbajnokság pedig a brazil támadó brillírozása helyett inkább a (mű)eséseiről szólt – tegyük hozzá, szinte minden „valamirevaló” védő alárúg néhányszor Neymarnak. De azt még ő is belátta utólag, hogy viselkedésével csak elidegeníti a rajongóit – döbbenetes képességei ellenére.

NEUER FELTALÁLJA A KAPUS-BALSZÉLSŐT

A világbajnoki címvédő német válogatott nagy önbizalommal érkezett Oroszországba, ám a kertek alatt sunnyogott haza onnan – messze voltak a nationalelf brazíliai aranyfényű napjai. Ha egy jelenet megtestesítette a 2018-as német vb-szereplést, akkor az Manuel Neuer előrekalandozása a Dél-Korea elleni csoportmérkőzésen: a „kapus-söprögető” átment „kapus-balszélsőbe”, elvesztette a labdát, Szon Hung Min pedig az üres kapuig rohant az előrevágott játékszerrel. Szimbólumnak is jó volt...

SZÉLVÉSZ A PÁLYÁN – KYLIAN MBAPPÉ ÁTTÖRÉSE

Abban nem lehetett kételkedni, hogy Kylian Mbappéból sztárcsatár lesz, a 2018-as világbajnokság pedig tökéletes platformot biztosított a francia üstökösnek, hogy bebizonyítsa a képességeit. A világbajnoki döntők történetének legfiatalabb gólszerzője lett Pelé óta, de ha egy jelenetsorral kellene definiálnunk a csatárt, az a saját térfeléről indított szélvészgyors szóló lenne, amivel faképnél hagyta a teljes argentin védelmet és kiharcolt egy tizenegyest. Döbbenetes gyorsulás, lendület, végsebesség – legutóbb a brazil Ronaldo egyéni akcióinál, vagy Michael Owen 1998-as, Argentína elleni szólógóljánál lehetett ilyet érezni. Magát a megállíthatatlanságot.

EGY TÖKÉLETES BOMBA – BENJAMIN PAVARD RAKÉTÁJA

A francia válogatott alighanem ezzel a góllal fordult végleg rá a világbajnoki cím felé vezető útra. Tulajdonképpen az argentinok elleni nyolcaddöntőn – melyen játékban messze ellenfele fölé nőtt – adódott Didier Deschamps csapata számára a legkritikusabb pont is, mikor a dél-amerikaiak teljesen váratlanul fordítani tudtak 1–0 után. Mielőtt bajba kerültek volna a „kékek”, jött az egész profi karrierje során addig csak három gólt szerző Benjamin Pavard, és megszerezte élete találatát. Hátsó kameraállásból maga a tökély.

MENNYBŐL A KONTRA

Japán a világbajnokság egyik legnagyobb meglepetésére állt – 2–0-ra vezetett a félelmetes játékerejű belgák ellen –, ám végül alulmaradt. Belgium a nagy fordításra egy egészen káprázatos kontratámadással tette fel a koronát: egy szöglet után Thibaut Courtois lehúzta a labdát, kigurította, Kevin De Bruyne felhozta és kitette a szélre, a beadást Romelu Lukaku gyönyörűen átengedte a mögötte érkező Nacer Chadlinak, és nem volt kegyelem. Ennél szebbet rajzolni sem lehetett volna.

PUTYIN ESERNYŐJE

A francia–horvát világbajnoki döntőre (4–2) irgalmatlanul szakadó eső tett pontot. A díjátadón egyetlen embernek jutott esernyő: az orosz elnök Vlagyimir Putyin nem ázott rommá, nem úgy, mint mindenki más. Mondhatni, mindenre fel kell készülni...

JÓKORA MEGLEPETÉS – SZALAH PUSKÁS-DÍJA

Az nem kérdés, hogy a FIFA Puskás Ferencről elnevezett, a legalább élvonalbeli bajnoki mérkőzésen szerzett legszebb gólért járó díja nagy sikert aratott a szurkolók körében a megalapítása óta. Az viszont nem kis meglepetést keltett, hogy a FIFA tízes listájáról a drukkerek Mohamed Szalah gólját választották a Liverpool–Everton derbiről – ízlésről és érzésekről nem lehet ugyan vitatkozni, ám valószínűleg ebben az összeállításban is volt szebb az egyiptomi támadó találatánál.

MOURINHO TROLLKODÁSA

José Mourinho kevés pozitív dologgal került címlapokra 2018-ban: a portugál sztáredző dicstelenül távozott év végén a Manchester Unitedtől, miután látványosan nem illett össze a csapattal és leginkább örömtelen, negatív figuraként álldogált a vonal mellett. Amikor meg örült, akkor is felhördülést keltett: a Juventus elleni, nem kicsit szerencsés idegenbeli BL-győzelem után az egykori Inter-edző kimutatott az őt végig „oltó” torinói szurkolóknak. Kérdés, hogy nem a Juve-drukkerek nevettek-e inkább az év végén...

SZUPERKLASSZIKUSBÓL ŐSKÁOSZ

Kis híján összeomlott a médiarészleg a Libertadores-kupa döntője előtt, hiszen a River Plate és a Boca Juniors derbije több ezer újságírót vonzott más kontinensekről a fináléra. Ami következett, az maga volt a káosz: először elmosta az eső az első mérkőzést, amin aztán 2–2-es döntetlen született. A visszavágó előtt a River Plate-fanatikusok megtámadták a Boca Juniors csapatbuszát, több futballista megsérült. A meccset előbb elhalasztották, aztán biztonsági okokból elvitték Madridba. A dél-amerikai futball csúcseseményét végül Buenos Airestől 9600 kilométerre rendezték meg, a River Plate hosszabbítás után diadalmaskodott – az egész cirkusz a legcsúnyább oldaláról (is) bemutatta az argentin futballt, a kontinentális és nemzetközi futballvezérkart, meg úgy mindenkit... Ráadásul a River Plate aztán a klubvilágbajnokságon kiesett az arab emírségekbeli al-Ajn ellen. A döntő őskáoszáról a Copa90 stábja egyórás dokumentumfilmet készített a Derby Days sorozata keretében – rendkívüli erejű lenyomata ez az Argentínát lázban tartó döntőnek, amely végül leginkább csak kiábrándultságot hozott.