Az ismeretlen Luka Modric: a pehelybajszú, bénázó tinédzser a reklámból

Luka Modric családjával a párizsi Aranylabda-átadó ünnepségen (Fotó: AFP)

Hogy rászolgált-e Luka Modric 2018-ban a világ legjobb labdarúgójának járó Aranylabdára (és a FIFA Év játékosa elismerésre), megítélés kérdése, a téma a díjátadó pillanatától kezdve vitára ad okot. Azt viszont mindannyian érezzük, hogy Cristiano Ronaldo és Lionel Messi tízéves uralma után nem csupán a megszokott név cserélődött ki, a 33 éves horvát középpályás más fajsúlyú futballszemélyiség, új világot képviselt. Vagy inkább a régit: a hétköznapi emberekét, az egyszerű, hús-vér halandókét, akik nem az „űrből érkeztek”, akiknek nem sugározza minden porcikájuk a tökéletesség eszményét, akik nem születtek reklámmodellnek, szupersztárnak, ámulva csodált bálványnak.

El lehet felejteni az évek során kiüresedett „isteni”, „földöntúli”, „emberfeletti” jelzőket, Modricról szólva visszatérhetünk a sport hagyományos kifejezéseihez. Beszélhetünk a kivételesen szorgalmas, nagy munkabírású csendes vezérről, akit kiemelkedő technikai képzettsége, példamutató csapatemberi szerepe, szembetűnő játékintelligenciája alkalmassá tett arra, hogy miután kulcsszerepet vállalt a Real Madrid Bajnokok Ligája-győzelmében, a horvát válogatottat a világbajnokság második helyéig vezesse el. Cristiano Ronaldóval ellentétben benne senki sem látja a huszonegyedik századi csodalényt, ahogyan a Lionel Messi-féle űrfutballistát sem (José Mourinho megfogalmazása), és a hirdetők sem róla álmodnak, amikor klipjeikhez jóképű főszereplőt keresnek.

„Kevés olyan játékossal találkoztam, akivel annyira szerettem egy csapatban játszani, mint Modriccsal – jegyezte meg a tavalyi Aranylabda kiosztása után a Real Madrid sokat látott hátvédje, Sergio Ramos. – Futballistaként és barátként sem csalódtam benne. Majdnem akkora örömet szerzett az elismerése, mintha én kaptam volna. Lehet, hogy másoknak jobb a marketingjük, felkapottabb a nevük, de hogy Luka megérdemelte a díjat, nem kétséges.”

David Beckhamnek Aranylabdát sem kellett nyernie ahhoz, hogy elárassza a világot a vele készült alsónadrág-, testápoló-, üdítőital- és egyéb reklámok özöne, a horvátok csontos alkatú mintafutballistája viszont hiába jutott el a vörös szőnyeg végéig, finoman fogalmazva nem szállt rá a hirdetőszakma.

Jellemző a megjelenését illető felemás véleményekre, hogy Angliában a mai napig csúfolják hasonmásával, Helen Worth-szal, a Coronation Street című szappanopera csúnyácska asszonyát alakító színésznőjével. Népszerűségéhez mérten viszonylag kevés reklámban szerepeltették az elmúlt években, a példák zöme ráadásul Horvátországból való, a Real Madrid ismert futballistájaként inkább csak csapattársaival együtt bukkant fel a képernyőn (például a Nivea reklámjában, itt szerepe szerint a száját égető csípős paprikától kellett szenvednie).

A hazai gyártású, horvát fogyasztóknak szánt hirdetésekben is ritkán osztották rá a szuperhős alakját, inkább a hányatott gyermek- és ifjúkorára utaló részletek domborodtak ki, mint például a Konzum élelmiszeráruház-lánc 2014-es videójában. Az idősíkokat váltogató összeállításban megjelenik elhajított traktorgumival, műanyag vödrökkel elcsúfított gazos réten focizgató falusi kisgyerekként, a zadari futballcsapatban harcoló, fellökött és eltaposott vékonyka kölyökként, az 1998-as vb-hősöket tévében csodáló tinédzserként, kispadon felejtett cserejátékosként, majd nagy ugrással elérkezik a megdicsőülés pillanatához, kifut a pályára a brazíliai világbajnokság nyitó mérkőzésén a házigazda válogatottja ellen.

Ám talán még határozottabb képet ad a Modric élettörténetével kapcsolatos általános vélekedésről, hiedelemről, sztereotípiáról a MAXtv fizetős televíziótársaság néhány évvel korábbi reklámja. A család egykori szegényes otthonában látjuk a tizenéves, pelyhedző bajszú Lukát, aki az előszobában somolyogva búcsúzik el vendégségbe igyekvő szüleitől. Amint kiteszik a lábukat az ajtón, rohan be a nappaliba, leporolja a klasszikus barna kockatévét, és a kanapéba huppanva nekiáll kapcsolgatni a csatornák között. Végre megszabadult a szülői kontrolltól, remélt szórakozása mégsem bizonyul felhőtlennek: az egyesen egy unalmas komolyzenei műsor megy, a kettesen már véget ért aznapra az adás, a hármastól fölfelé meg hangyásan zsizseg a készülék. Nyomott hangulatú horvátországi életkép a kilencvenes évek végéről, a háború utáni lassú gazdasági lábadozás időszakából…

A reklámklip azonban hirtelen korszakot és helyszínt vált, a következő képen a jómódú környezetben élő, befutott Luka Modric ébredezik divatos heverőjén, megkönnyebbülten nyugtázza, hogy az ifjúkori adáshiány csak rossz álom volt, és vidáman váltogat távkapcsolójával a színes filmek között.

Futballnyelven szólva csinnbe nem mentek bele Modric miatt a potenciális hirdetők, az ajtó-ablak helyzeteket viszont higgadtan értékesítették: volt már a Sportske Novosti sportnapilap reklámarca, szerepelt a Horvát Labdarúgó-szövetséghez és a válogatotthoz kötődő különféle promóciós anyagokban, de használták arcát és hangját a neves sportemberekre építő turistacsalogató horvátországi országimázsfilmben is. A horvát labdarúgás belső viszonyait jól ismerő kollégánk, Polgár László érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet Modric nyilvános megjelenéseivel kapcsolatban: mintha az elmúlt egy-másfél évben a sikerek dacára még óvatosabban mutogatták volna a válogatott csapatkapitányát az ablakban. Tájékozott munkatársunk szerint a visszafogottságra részben magyarázatot ad a cikksorozatunk előző részében kibontott Mamic-ügy és abból fakadóan bizonyos körök bizalmatlansága Modriccsal szemben. Lehet, hogy egy világbajnoki ezüstérmes Real Madrid-játékosról szólva furcsán hangzik, ám a hátország még mindig nem áll egységesen mögötte, a kritikus hangok nem csitultak el teljesen.

Hozzá kell tenni, valószínűleg maga a feltűnést kerülő játékos a legboldogabb, hogy nem kell hétről hétre reklámfotózásokon bazsalyognia, filmforgatásokon produkálnia magát. Csendes, visszafogott életet él, családi ügyeit nem viszi a nyilvánosság elé, a közvélemény jóformán csak az életrajzi adatokat ismeri: 2010 májusában négy év szerelem után feleségül vette Vanja Bosnicot, akitől három gyermeke született, egy fiú (Ivano, 2010) és két lány (Ema, 2013; Sofia, 2017).

„Élvezem a spanyolországi életet – mondta 2014-ben a BBC-nek adott televíziós interjújában, amely saját bevallása szerint a Real Madrid TV-nek adott nyilatkozatokon kívül 2012 óta tartó madridi időszaka első hosszabb megszólalása volt. – Szeretem a spanyol főváros tereit, múzeumait és sétára csábító nagy parkjait. Otthonülő típus vagyok, a legszívesebben a feleségemmel és a gyerekeimmel töltöm az időt. Játszunk, rajzfilmet nézünk, ahogyan bármely más hétköznapi családban szokás.”

Modric pályán kívüli élete nem kínál hangos sztorit a médiának, Madrid csendes lakójának hétköznapjait jóformán kimeríti Hugo Cerezo újságíró néhány mondatos cikke.

„Családközpontú, sportszerűen élő fiatalember – szólt a Marcában közzétett jellemzés. – Hiába keresnéd Madrid éjszakai klubjaiban, hidegen hagyja ez a világ. Ha ki is mozdul otthonról, legfeljebb étterembe viszi el a családját, esetleg sétára indul vagy állatkertbe megy a gyerekeivel. Baráti körét nagyrészt családi ismerősei és egykori zadari csapattársai alkotják. Nyári vakációját rendszerint Zadar környékén, a horvát tengerparton tölti. A hírnév nem zavarta meg, ugyanaz a szerény, csendes fiú maradt, aki annak idején Zágrábban bontogatta a szárnyait.”

Az elmúlt húsz év során némiképpen bővült a horvát tévé adáskínálata, Angliában lement néhány új évad a Coronation Streetből, a madridi állatkert zsiráfjai is cserélődtek, ám az akkori Luka Modric alighanem még mindig gond nélkül magára ismerne mai önmagában. Ami nem csekély érdem, ha tekintetbe vesszük, hogy időközben egyebek mellett négy BL-aranynak, egy vb-ezüstnek és egy Aranylabdának kellett helyet találnia a vitrinjében.

A cikk (a sorozat utolsó része) a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. február 16-i lapszámában jelent meg.