Ízelítő az interjúból...
– Meglepődött, hogy olyan fiatalon kinevezték portugál szövetségi kapitánynak? (Joao Perreira, Lisszabon)
– Ez az első alkalom, hogy elmesélem ezt a történetet. Amikor Artur Jorge váratlanul felállt a válogatottól 1991-ben, Portugáliára várt még két Eb-selejtező-mérkőzés. A szövetség elnöke felhívott, és közölte, hogy én veszem át a válogatottat. Nem tetszett az ötlet, és amikor találkoztunk, nem vállaltam el a megbízást. Harminchét éves voltam. Összevesztünk, az elnök mérgesen távozott a szobából. A sajtó munkatársai kint várakoztak. Még visszafordult, és közölte: „Azt mondtam nekik, hogy te leszel a szövetségi kapitány, most menj ki, és közöld velük, hogy nem”. Azt hittem, viccel. De nem. Nem voltam elég bátor, hogy kiálljak a sajtó elé. Így lettem portugál szövetségi kapitány az első alkalommal.
– Megerősítette a Real Madridnál töltött idény, miután kiitta ott a mérgezett kelyhet? Miért vállalta el a munkát? (Michael Barnshaw, Twitter)
– Ha a Real Madrid keres meg, a szíveddel válaszolsz, és igent mondasz. Csak utána kezdesz el gondolkodni, vajon jó döntést hoztál-e.
– Mi volt a legerősebb példa a játékosok hatalmára a Realnál? (Inaki Rodríguez, Madrid)
– Ha az ember egyszerre dolgozik Figóval, Ronaldóval és Zidane-nal, akkor sok mókára, örömre és szórakozásra számíthat. Könnyű velük dolgozni. Salgado és Raúl is nagy játékosok voltak. Az volt az egyik legnyugodtabb idényem. Kezdetben tartottam a futballisták hatalmától, de egy-két esettől eltekintve nem volt ezzel semmi gond. Még David Beckhammel sem. Neki sem volt könnyű, a családjával költözött oda, ez nagy változás volt az életükben, és sokszor szerepelt a sajtóban az állítólagos nőügye miatt, mégis sokat mosolygott. Roberto Carlosszal jó barátok voltak. Roberto nem beszélt angolul, David nem beszélt spanyolul. Ennek ellenére naponta egy órát társalogtak. A mai napig nem értem, hogyan és miről! Nem a labdarúgókkal volt a gond, hanem másokkal, a pályán kívül. Két idényre írtam alá, de a klubvezetők által kitűzött cél, hogy a csapatnak csupa galaktikusokból és Pavónokból kell állnia, azaz ragyogó sztárokból és az akadémiáról kikerülő fiatalokból egyszerre, és mindegyiküknek egyforma színvonalon kell játszaniuk, hibás volt.
Engem arra hívtak, hogy ezt vállaljam, beleegyeztem, hogy megpróbálom, és a fiatalokat is beépítem. Az volt a probléma, hogy olyanokat is pályára kellett küldenem, akik nem feleltek meg a elvárásoknak. Igaz, van néhány akkori fiatal, aki még ma is a spanyol élvonalban futballozik, de akkoriban a klubnak voltak jobb játékosai is, mint akikkel nekem kellett foglalkoznom. Egy Ferrari sem gurul, ha csak három kereke van. Megmondtam az elnöknek és Jorge Valdanónak, hogy decemberben meg kell erősítenünk a csapatot. Nem hallgattak rám. Ha a második vagy a harmadik helyen állunk, biztosan hallgattak volna. Ám elsők voltunk, és gyönyörűen ment minden. Pont az lett a baj, hogy már az elején a tabella élére röpítettem a csapatot. A 2004-es madridi robbantások is megrázták a klubot. Borzasztó hatással voltak a városra, a focistákra és a munkatársakra is. A Zaragoza ellen játszottunk a Bernabéuban, és olyan csönd volt, hogy hallottam a labdarúgókat.
– Milyen hatással volt Cristiano Ronaldo fejlődésére? (Scott MacDonald, Twitter)
– Őt kell megkérdezni. A 2003–2004-es idény kezdete után nem sokkal behívattam az irodámba, és azt mondtam neki: „Nézd, nagyon egyszerűen el tudom mondani. Ennyi nem elég ahhoz, hogy nagy játékos legyél. Meg kell értened, hogy az Isten tehetséget adott neked, és lehetőséget arra, hogy a világ legnagyobb futballistája legyél. Ha szeretnél ezzel élni, a teljes támogatásomat magad mögött tudhatod. Ha csak egy akarsz lenni a többiek között, akkor pedig úgy foglak kezelni, ahogy a többieket is.” Nagyon ritka, amikor egy fiatal labdarúgóba ennyi tehetség szorul, és hozzá ennyire erős egyéniség, céltudatos, állhatatos és elkötelezett. Olvastam, Arnold Schwarzenegger annyira megszállott volt, hogy tangózni is megtanult, amikor arra volt szüksége. Cristiano is ilyen. Egyszer ültem az irodámban, és láttam, hogy valami mozog a kinti fákon. Hívtam a biztonságiakat, mert gyakran jöttek illetéktelenek leskelődni. Nemsokára szóltak, hogy csak Cristiano Ronaldo tart magánedzést. Páratlan futballista.
A Carlos Queirozzal készült teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!