Neymar’s Five: épp idejében ébredtek – a címvédő mehet Brazíliába!

Vágólapra másolva!

2019.06.03. 10:24

Címkék

Szombaton óriási csaták után a döcögősen kezdő Zsírkréták együttese megvédte tavalyi bajnoki címét, így 2018 után idén is ő indulhat a Red Bull Neymar's Five brazíliai világdöntőjében.

Három héten át öt helyszínen küzdöttek a csapatok, hogy bejussanak a június 1-jei országos döntőbe, amelybena 24 legjobb csapat mérte össze az erejét egymással.

A nemzeti finálénak a Városliget két rekortános pályája adott otthont, szerencsére az egész hetes pocsék idő után szombaton semmi sem zavarhatta az együtteseket, no meg persze a kilátogató nézőket – árnyékban 25 fokot lehetett mérni, más kérdés, hogy túl sok helyen ilyen nem volt, pláne nem a pályákon.

A hangulatra egy pillanatig nem lehetett panasz (Fotó: Red Bull)

A jó hangulatról egy DJ is gondoskodott, aki reggeltől kezdve folyamatosan biztosította zenéivel, hogy senki se álmosodjon be a tűző napon – valóságos bulihangulatban zajlanak ezek az események.

ÉPP IDEJÉBEN „ÉRKEZTEK MEG”
„Nehezen indult a torna, hiszen mindkét csoportkörben elszenvedtünk egy-egy vereséget, így mindkétszer csak a második helyen jutottunk tovább – mondta Fábián Gábor, a Zsírkréták csapatkapitánya. – Az első körben nagyon visszaálltunk, mert azt hittük, hogy ilyen kis területen, ezen a borításon ez a nyerő taktika. Ez nem jött be, de aki látott bennünket, az ezt követően úgy jött fel ellenünk, hogy így játszunk majd, mi pedig a második körtől kezdve kitámadtunk, és ez szerintem megzavarta az ellenfeleket.” A döcögős kezdés után belelendült a címvédő, de vajon mikor hitték el, hogy meglesz a duplázás? „Talán a második csoportkörben, amikor vereséggel kezdtünk, és már csak úgy juthattunk tovább, ha mindkét meccsünket megnyerjük, és mindkétszer 5–0-ra győztünk ezután (tehát egy ellenfél sem maradt végül – a szerző). Akkor éreztük, hogy »megjöttünk«, pont jókor. A negyeddöntőben is 5–0-ra nyertünk, aztán az elődöntőben és a fináléban 1–0-ra, de úgy gondolom, hogy nem forgott veszélyben egyik győzelmünk sem.” Arra a kérdésre, hogy ünneplést tartanak-e, Fábián Gábor azt felelte, hogy tavaly is tervben volt, de az egész napos, nagy melegben zajló tornát követően erre nem került sor, és mivel az idei döntő is remek időben zajlott, és rendkívül kimerítő volt, így ezúttal is legfeljebb később térnek rá vissza. Persze, bőven elég, ha majd a brazíliai viadal után ünnepelnek a magyar srácok...

A 24 csapatot az Európa-bajnoksághoz hasonlóan hat négyes csoportba sorolták, ahonnan a csoportok első két helyezettjei, valamint a négy legjobb második jutott tovább – itt jön a csavar – az újabb csoportkörbe.

A szabályok többsége egyszerű, a legfontosabb, hogy amelyik csapat gólt kap, onnan le kell mennie egy embernek (1-től 5-ig számozzák magukat a csapatokat, ebben a sorrendben kell elhagyni a pályát a kapott gólok esetében), alapesetben 10 percig tart egy összecsapás, de a fentiekből kiindulva ez bőven lehet kevesebb is, hiszen akkor is vége a meccsnek, ha az egyik csapat teljesen elfogy – merthogy erre is volt példa azért bőven, még ha nem is annyi persze, mint a selejtezők során, hiszen itt már tényleg csak a legjobbak vehettek részt.

A mérkőzések ezúttal valamivel kisebb pályán zajlottak, mint a budapesti selejtezőben, így valamivel nehezebben sikerült általában feltörni az ellenfelek védelmét, de ahogy megszületett az első gól, a játék dinamikája is megváltozott, igazán nagy bravúrnak számított, ha valaki emberhátrányból felállva tudott győzni.

Az első csoportkört 10 órakor kezdték a csapatok, és mintegy negyed 2-ig zajlott, a nyolc csapat kiesével létrejövő 16-os mezőnyt pedig négy négyes egységbe sorolták, innen a legjobb kettő jutott az innentől kieséses, nyolccsapatos szakaszba.

Ahogyan közeledtünk a végjátékhoz, úgy nőtt egyre jobban a tét mellett a feszültség is, és sajnos néhányan kevésbé tudtak felülemelkedni vélt vagy valós sérelmükön, de az esemény túlnyomó része kemény, ám sportszerű csatát hozott.

A kieséses szakasz valamivel fél 4 után vette kezdetét, ide bejutott egy osztrák együttes is, sőt, a négy közé is, mivel a nap egyik legjobbjának és leglátványosabb csapatának tűnő Lion Football Academy ellen szemfüles emeléssel ledolgozták hátrányukat, és a döntetlent követő egy az egy elleni játékot megnyerték. Merthogy kapusról természetesen ezúttal sem beszélhetünk, sőt, aki a palánkkal határolt kapu előtti félkörön belül helyezkedik védőként, annak a csapata ellen büntetőt ítélnek, amelyet a felezővonalról lőnek, üres kapura (ebből ezúttal is sokat láthattunk). A csoportkörös döntetlenek itt már nem játszhattak, a továbbjutásról pedig itt a szabályok értelmében egy az egy elleni csata döntött, az első gólig.

A kieséses szakaszban döntetlennél egy az egy elleni játék dönt a továbbjutásról – itt épp az osztrákok javára (Fotó: Red Bull)

Ahogy közeledtünk a végjátékhoz, egyre inkább vették elő a csapatok a kapu elé felívelgetős játékot, amivel adott esetben bemozdíthatták a védőket a büntetendő területre, vagy azok felett próbáltak a kapuba emelni.

A négy között a címvédő Zsírkréták csapata második nekifutásra már soknak bizonyult az első csoportkörben őt legyőző, ívelgetésekre alapozó osztrákok számára, az elődöntő másik felén pedig a fiatal ökölvívókból verbuválódott, a meccsek között a figyelmet hatalmas bulizásukkal már selejtezőben is felhívó Alibi SC legyőzte a végső győzelemre is bőven esélyes játékot bemutató 8th Districtet, így ez a két csapat vívhatta a finálét.

Az Alibi SC nagy meglepetésre búcsúztatta a torna egyik favoritját (is) (Fotó: Red Bull)

Ennek a hajrájához közeledve a Zsírkréták gárdája szerzett vezetést, és bár az Alibi SC négy fővel is igyekezett minél nagyobb nyomást helyezni rá, a címvédő kiállta a rohamokat, így 2018-hoz hasonlóan ismét utazhat Brazíliába!

A döntőben azonban kijött a Zsírkréták rutinfölénye (Fotó: Red Bull)

NEYMAR'S FIVE
MAGYAR DÖNTŐ
Zsírkréták–Alibi SC 1–0

VILÁGDÖNTŐ
július 13., Brazília

További információk ahttps://www.redbullneymarjrsfive.com/huhivatalos oldalán találhatók.