Teqball: gálameccs – amikor Carles Puyol magyaráz Gyurta Dánielnek

Maldini felirattal ellátott Milan-mezben érkező szurkoló jelezte, hogy Cafu veretes futballmúltjából leginkább a milánói klubban töltött időszakával tud azonosulni. A nyíregyházi Continental Aréna lelátóján persze lehetett látni Roma- és Barcelona-mezes szurkolót egyaránt, és olyat is, aki a korábbi 142-szeres válogatott világsztár brazil válogatott mezét viselte.

A két egykori klasszis, a kétszeres világbajnok Cafu és a spanyol világ- és Európa-bajnok Carles Puyol teqballozni (és kispályázni) érkezett Nyíregyházára. A két klasszis ellenfélként nézett egymással farkasszemet, oldalukon egy-egy hivatásos teqballjátékossal, Bakó Horváth Krisztiánnal (Cafu társaként) és a Puyol párjaként fellépő Szokolics Patrikkal. Honfitársaink nem lógtak ki a mezőnyből, más megközelítésben a két sztár technikailag felnőtt a feladathoz a teqballosok mellé. A közönség menet közben ismerkedhetett meg a szabályokkal, de azt egy vitatott pontnál a brazil csillag is csak mérsékelten gondolhatta komolyan, hogy videobíró segítségét kérte. Az egyik fél tizenhat megnyert pontjáig tartó meccsen két pont különbségnek kellett döntenie, ez a pillanat 17–15-nél jött el – Puyolék javára.

„Eddig két mérkőzést veszítettem Cafuval szemben, de elárulhatom, azokat csak bemelegítésnek tekintettem, az igazán fontos az volt, hogy ezen a mérkőzésen nyerjek – ez sikerült, úgyhogy nagyon boldog vagyok” – értékelt a mérkőzést követően Carles Puyol.

Nem meglepő módon a vesztes oldalon szereplő Cafu nem tulajdonított nagy jelentőséget az eredménynek: „Nem az számított, ki nyer, hanem az, hogy egy nagyszerű játékot tudtunk népszerűsíteni, remek közönség előtt.”

A további programban kiderült, hogy a teqballt a Cafuék által képviselt szinttől is lehet magasabb nívón művelni, hiszen a legutóbbi világbajnokság döntősei, Magyarország és Montenegró legjobb párosának összecsapása szebbnél szebb labdameneteket hozott. Cafutól megtanultuk, vesztes meccsen nem az eredmény a lényeg, így csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a balkániak nyertek 16–14-re... Arra is fény derült, hogy az aktív játéktól már visszavonult világbajnokok a (kis)pályán sem felejtettek el futballozni. Mondjuk az ötvenperces gálameccshez (amelyen már egy csapatban szerepelt a spanyol és a brazil klasszis) méltó partnereket kaptak Király Gábor, Lipcsei Péter, Lisztes Krisztián, Vincze Ottó vagy éppen Cafu fia, Wellington személyében (a 49 éves brazil játékos legidősebb gyermeke, Danilo szeptember 5-én hunyt el családi, baráti futballozás közben...), az ellenfélnél, az aktív játékosokkal is megerősített nyíregyházi All star-csapatban pedig egy Cafunál is többszörös válogatott is pályára lépett – igaz, Sitku Ernő kosárlabdázóként húzta magára 149-szer a címeres mezt.

Puyol nehezen viselte, amikor vezetésük után egyenlítettek a hazaiak, olimpiai bajnok úszó csapattársának, Gyurta Dánielnek el is magyarázta, mit kellett volna tennie az adott szituációban. A végén a közönség egy emberként szurkolt annak, hogy a két főszereplő közül legalább az egyik betaláljon, és húsz másodperccel a vége előtt Puyol csaknem Jova Levente kapujába perdítette Cafu zseniális labdáját, de maradt a 4–3, nyertek a Rudolf Gergely vezette nyíregyháziak.

Mégsem mondhatja senki, hogy udvariatlan házigazdák lettek volna...