Liga 1: Vicc. Bocsánat, ez még annak is rossz! – Miriuta

– Jól hallom, fut?
– Ha nem is futok, de kocogok – válaszolta érdeklődésünkre Miriuta László, az FC Hermannstadt, vagyis a Nagyszeben vezetőedzője. – Itthon vagyok, Magyarországon, éppen a kutyámmal jöttem ki a levegőre. Neki is jót tesz, nekem is. Csak meg kellett várnom, hogy elmúljon dél. A kellemest összekötöm a hasznossal, veszek kenyeret, ásványvizet, ezt-azt. Szerencsére még nem tartozom ahhoz a korosztályhoz, amelynek tagjai kilenc és tizenkettő között mehetnek a boltba...

– Örömmel hallom, hogy megőrizte a jókedvét.
– Sohasem voltam búslakodó típus. Ha netán rossz ér, igyekszem minél gyorsabban túllépni rajta.

– Most mégis lehet oka a bosszúságra: az egyik román lap, a Gazeta Sporturilortámadást indított ön ellen.
– Eljutott hozzám, milyen állítások szerepelnek a cikkben, sőt egy-két mondatban reagáltam is rájuk, de ennél többet nem akarok foglalkozni vele. Hazugság az egész! Ha belemegyek a harcba, újabb támadásoknak teszem ki magam. Van ennek értelme?

– Talán annyi, hogy megvédheti magát. Reagálhat például arra, hogy „elbújt a magyarországi házában, nem válaszol a hívásokra...”
– Dehogy bújtam el! A telefonszámom ismert, aki akar, bármikor felhívhat,lám, ön is elért. Amikor félbeszakadt a bajnokság, a klub elnöke, Iuliu Muresan kényszerszabadságra küldött minket. Ebben az időszakban mindenki otthon tartózkodik, értelemszerűen én is. Erről ennyit. Az sem igaz, hogy a futballisták nem kaptak edzéstervet. Az erőnléti edzőnk mindenkinek elküldte! Még én is futok és erősítek, mert nem százkilósan akarok visszatérni Nagyszebenbe.

–Nézzük a legsúlyosabb vádat: a Gazeta szerint arra akarja rávenni a labdarúgókat, hogy kötelezzék el magukat a fia menedzserirodájához.
–Vicc. Bocsánat, ez még annak is rossz! Nem először rágalmaznak meg ezzel, de csak ismételni tudom magam: hazugság az egész! A fiam menedzser, én edző vagyok, a kettőt azonban nem keverjük. Bárhol dolgoztam eddig, ahhoz a csapathoz egyetlen olyan játékos sem szerződött, akit a fiam képvisel. Ezzel viszont egyszer és mindenkorra szeretném lezárni ezt a témát. Tudomásul veszem, hogy ilyen a futball világa, hogy mint mindenkinek, nekem is vannak ellenségeim, de nem törődöm velük. Tiszta a lelkiismeretem.

–A hírek szerint leghamarabb április tizenhatodikától lehetnek ismét közös edzések Romániában. Lát erre esélyt?
–Örülnék, ha így lenne, ám nem hiszem, hogy megvalósul. Sajnos egyre rosszabb a helyzet Romániában is, jelen pillanatban elképzelésem sincs arról, mikor kezdődhet újra a munka. Nem mintha most ez lenne a legfontosabb – az egészség mindennél előbbre való! Előbb legyünk túl a víruson, aztán meglátjuk, mit hoz a folytatás.

–Iuliu Muresan a minap felfüggesztette az edzők és a labdarúgók szerződését. Hogyan fogadta a döntést?
–Logikusnak és korrektnek tartom. Logikus, mert – nagyon leegyszerűsítve – ha nem dolgozunk, miért kapjunk fizetést? Ugyanakkor korrekt, mert az elnök jelezte, a járvány elmúltával mindnyájunk megállapodását meghosszabbítja annyi idővel, amennyit futball nélkül töltünk, így később mindenki megkapja a járandóságát.

– Az ön szerződése nyárig szól. Tárgyaltak már a jövőről?
–Szóba került, de a koronavírus közbeszólt. Majd annak is elérkezik az ideje, hogy az esetleges hosszabbításról beszéljünk. Rajtam aligha múlik, remekül érzem magam Nagyszebenben, a körülmények rendezettek. Az alapszakaszt a tizedik helyen zártuk, az alsóházi rájátszásban a harmadik helyen állunk, a cél a bennmaradás, ezt szerintem gond nélkül elérhetjük. Már ha lesz folytatás…