Viszlát, Aranylabda! – öt esélyes, akiknek nagyon rosszul jött a France Football döntése

Robert Lewandowski

Németországban a játékosok szakszervezete minden évben megválasztja az év legjobbját. A futballisták az ilyen szavazásokat értékelik a legtöbbre, ugyanis nem újságírók, szurkolók vagy bármilyen más külső zsűri dönt a díjról, hanem maguk a labdarúgók – döntően az ellenfelek. Idén a megkérdezettek több mint 40 százaléka ugyanarra a névre bökött rá: Robert Lewandowskiéra. A lengyel így óriási fölénnyel (a második helyezett dortmundi Jadon Sancho 14 százalékot kapott) végzett az első helyen, és lett pályafutása során negyedszer az év játékosa Németországban. Ám ezek között is lehet rangsorolni: túlzás nélkül kijelenthető, hogy a 2019–2020-as szezonban nyújtotta élete legjobbját. Most először sikerült neki az a bravúr, hogy több gólt szerzett, mint ahány mérkőzésen pályára lépett, és ez akkor is így marad, ha a Bayern esetleg úgy jutna el a Bajnokok Ligája döntőjéig, hogy Lewandowski minden hátralévő találkozón játszik, de egyszer sem talál be a kapuba, bár ezt nehéz elképzelni... 43 tétmeccsen 51 gólja van a szezonban, a BL-ben pedig maximum négy fellépése lehet még a bajor klubnak döntőig vezető forgatókönyvvel számolva. Mindez azt jelenti, hogy valószínűleg ő lesz az egyetlen, akinek nagyobb lesz a gól-, mint a meccsszáma azok közül, akik a teljes idényt az öt topliga valamelyikében töltötték. Erre még Kylian Mbappénak lenne a legjobb esélye, aki a francia bajnokság karantén miatti lefújása következtében 33 találkozón 30 gólnál ragadt, de még tőle is valószínűtlen lenne, hogy ha a PSG szezonból hátralévő – legfeljebb – három BL-meccsén fordítani tudna az arányon. Tehát ez a szezon gólok tekintetében egyértelműen Lewandowskié, aki Lionel Messi és Cristiano Ronaldo kezéből csavarta ki az Európa legjobb góllövője titulust. Igaz ez még akkor is, ha esetleg a portugál megelőzi őt az Aranycipőért folytatott versenyben, hiszen a Serie A-ban neki négy fordulóval több lehetősége van a termelésre (34-34 forduló után a lengyel 34–30-ra vezetett vele szemben). Nem véletlen, hogy a Bundesligából Gerd Müller 1972-es teljesítménye óta nem volt aranycipős, aki egyébként két évvel korábban is megszerezte a címet, ami mellé az Aranylabdát is megkapta. Ahogy akkor Müller mellett, úgy most Lewandowski mellett is számos érv szólt: német bajnok és kupagyőztes lett idén a Bayernnel, van esélye a BL-győzelemre, plusz ő lett a Bundesliga gólkirálya, és nagyon valószínű, hogy a BL-ben is ő lesz a legjobb góllövő, hiszen öt találattal előzi meg a legjobb, még szintén versenyben lévőt. A France Football döntése, miszerint 2020-ban nem adja ki az Aranylabdát, megfosztja a hamarosan 32 éves Lewandowskit legjobb esélyétől a díj elnyerésére, és egyúttal a Bundesligát attól, hogy Matthias Sammer 1996-os győzelme után újra onnan kerüljön ki a világ legjobbja.

Cristiano Ronaldo

CR7 legutóbbi két Aranylabdájához kellett egy-egy történelmi siker. 2016-ban az Európa-bajnoki győzelem Portugáliával, 2017-ben pedig az addig sosem látott Bajnokok Ligája-címvédés a Real Madriddal. Aztán az előző szezont már Olaszországban töltötte, de nem egészen úgy terült le a lába elé a vörös szőnyeg, ahogyan arra sokan számítottak. 2019-ben 21 góllal zárta az első idényét a Serie A-ban, ami a Real Madridban töltött kilenc évével összevetve a legszerényebb termés volt. Idén aztán begyújtotta a rakétákat, és CR7-üzemmódba kapcsolt. Főleg tavaly decembertől kezdve jönnek futószalagon a góljai, így már 31 találatot számlálva van esélye arra, hogy Ciro Immobilét legyőzve megszerezze az olasz gólkirályi címet, és még Lewandowskit is levadászhatja az európai Aranycipőért. A rangadókon is jól muzsikál, a nagy csapatok közül egyedül az Inter úszta meg Ronaldo-gól nélkül a szezont, a Lazio ellen például az ő duplájával nyert a Juventus nemrég. A portugál azon a meccsen szerezte meg az 50. gólját a Serie A-ban, amivel rekordot döntött, hiszen mindössze 61 fellépésre volt szüksége hozzá. Előtte a szintén aranylabdás Andrij Sevcsenko volt a bajnokság leggyorsabb félszázgólosa, ő 68 bajnokin érte el ugyanezt. Kicsit továbbgondolva: Ronaldo lett az első olyan labdarúgó, aki a Premier League-ben, a La Ligában és a Serie A-ban is 50 gól fölé jutott. Hasonló sokoldalúságra csak Edin Dzeko lehet büszke a topligákban, aki a spanyol élvonalat a Bundesligával helyettesítette ebben a speciális mesterhármasban. Ronaldo karrierje önmagáért beszél, ugyanakkor olyan kiemelkedő egyéni teljesítményt nem nyújtott a mostani szezonban, mint Lewandowski gólok tekintetében (44 tétmeccsen 35-ször talált be), így az eltörölt, elméleti játékká silányuló 2020-as Aranylabdához szüksége lenne egy hasonló nagy durranásra, mint 2017-ben és 2016-ban. Mondjuk az 1996-os győzelme óta öt finálét elveszítő Juventus Bajnokok Ligája-győzelme ilyen lenne.

Lionel Messi

„A Romától és a Liverpooltól elszenvedett vereség után a szurkolók türelme fogytán van, mert semmit sem tudunk nyújtani nekik. Normális, hogy dühösek, mi is azok vagyunk. Ahhoz, hogy a Bajnokok Ligája megnyeréséért küzdjünk, nagyon sok mindenen változtatnunk kell, de ha így folytatjuk, a Napolitól is kikapunk” – meglepően őszintén és önkritikusan beszélt Lionel Messi azután, hogy a Barcelona kikapott az Osasunától, és ezzel eldőlt, hogy idén a nagy rivális Real Madrid nyeri meg a La Ligát. Az, hogy semmit sem tudnak nyújtani, kívülről túlzásnak látszik, hiszen az elmúlt két szezonban a katalán klub volt a spanyol bajnok, persze az említett Romától és Liverpooltól elszenvedett BL-elődöntős vereségek fájók voltak. Idén a La Liga-arany már elúszott a csapatnak, de a BL-ben még talpon van, a Napoli ellen 1–1-ről várja a visszavágót, és ha továbbjut, a favoritnak kikiáltott Bayern München következhet. Nem könnyű út, és úgy tűnik, Messi sem hisz benne, hogy végigér rajta a Barcelona, amely így 2014 óta először maradhat trófea nélkül. Erről azonban a pályán nyújtottak alapján legkevésbé az argentin klasszis tehet. Messi 25 találatával a La Liga gólkirálya lett, mellette ráadásul 21 gólpasszt is kiosztott, amivel új ligarekordot állított fel korábbi csapattársa, Xavi csúcsát megdöntve. Mindemellett 1960 óta Messi lett az első futballista a spanyol élvonalban, aki gólokban és gólpasszokban is elérte a 20-as mérföldkövet – korábbról nincsenek egyértelmű adatok. Egyénileg tehát a katalánok imádott tízese továbbra is világszínvonalat képviselt, voltak kiemelkedő meccsei is, mint a Dortmund ellen góllal és két gólpasszal záruló BL-találkozó, vagy az Eibar elleni mesternégyese. Ugyanakkor például a Real Madrid elleni rangadókon egyetlen gólra sem volt képes a Barcelona, ami a támadószekciót vezető Messinek is erőteljes kritika, hiszen ilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Jól láthatóan belső válság emészti a klubot, ami a pályára is kihatással van. Messi személy szerint hozta a tőle megszokott kiemelkedő teljesítményt, ezért figyelembe kell venni az Aranylabda-esélyesek között, de nem most pályázott volna a legjobb eséllyel a díjra. Persze a BL-ben még bármi megtörténhet, ami akár ezen is változtathat...

Kevin De Bruyne

Nehéz megítélni Kevin De Bruyne teljesítményét, mert amikor az Aranylabdáról beszélünk, mindenki adatokkal, trófeákkal, számokkal akarja alátámasztani a döntés igazságosságát. Nos, a Manchester City ebben a szezonban eddig csak egy angol Ligakupa-győzelmet tud felmutatni, a Premier League-ben például második lett a harminc év után csúcsra érő Liverpool mögött. Persze a Bajnokok Ligája még ott van, és a Real Madrid otthonában aratott nyolcaddöntős győzelem után a visszavágón illene kiharcolni a továbbjutást. Egy BL-győzelem nyilvánvalóan megdobná De Bruyne Aranylabda-esélyeit, de erről egyelőre nem beszélhetünk. Aztán ott vannak a számok: 13 gólt és 20 gólpasszt számlált a Premier League-ben, amivel első lett a kanadai táblázaton. Nem rossz, nem rossz, de önmagában ettől senki sem esik hasra. És ezért van nehéz helyzetben egy De Bruyne-típusú labdarúgó, mert támadó középpályásként, kreatív központként van elkönyvelve, akitől elvárják a nagyszerű statisztikákat, de valójában jóval sokrétűbb melót végez a pályán. „Nem vagyok védekező középpályás, de nem tartom magam egyértelműen támadó középpályásnak sem, valahol a kettő között vagyok. Erre volt szokás korábban azt mondani, hogy box to box középpályás, aki a két tizenhatos között ingázik, de a mai futballban fontosabb, hogy bizonyos területeket jól levédj, és persze hogy alkalmazkodni tudj az ellenfél játékához” – mondta saját magáról. Tehát neki közel sem csak annyi a dolga, hogy összekuszálja az ellenfél védelmét, helyzeteket teremt vagy felteszi a pontot az i-re. Ennek ellenére ezekben is jó számokat produkál, a 20 assziszttal például Thierry Henry angliai 20-ra hízó gólpasszrekordját állította be. Látva a játékát, a Manchester Cityben betöltött vezérszerepét, mindenképpen ott a helyea listán, amelynek tagjaitól a France Football elvett egy esélyt 2020-ban. „Olyan passzokat és lehetőségeket lát meg, amelyeket normális emberek nem láthatnak” – mondta róla Pep Guardiola, a Manchester City edzője. Ő persze elfogult is lehet saját játékosával szemben, de nem ő volt az egyetlen, aki az utóbbi időben De Bruyne különleges képességeivel foglalkozott. „Ő a legjobb középpályás. Korábban azt mondtam, hogy a legjobb Nagy-Britanniában, de ezt most Európára is kiterjesztem. Beférne a Real Madridba, beférne a Barcelonába, a Bayern Münchenbe, a Liverpoolba” – ezt már a Liverpool korábbi menedzsere, Graeme Souness nyilatkozta a belga középpályásról, aki a Real Madrid legyőzésekor nyűgözte le a teljesítményével.

Sergio Ramos

2017 után lett idén újra spanyol bajnok a Real Madrid, és a sikerkovácsnak egyértelműen a vezetőedző, Zinedine Zidane számít, aki akkor is és most is győzelemre vezette a királyi gárdát. Van azonban egy nagy különbség a három évvel ezelőtti és az idei La Liga-elsőségben: az elérés módja. A 2017-es Real Madrid a Cristiano Ronaldo vezette támadósorának köszönhette a sikert, a mostani viszont a Sergio Ramos igazgatta védelemnek. 2017-ben 106 gólt lőttek és 41-et kaptak a blancók a bajnokságban, a mostani idényben az eredményeség 70 találatra zuhant vissza, a kapott gólok száma viszont 25-re mérséklődött, ami a legjobb a teljes mezőnyben. Még a Diego Simeone-féle, hatékony védekezéséről ismert Atlético Madrid is többször kapitulált a szezonban. Ebben óriási érdemei vannak Ramosnak, aki csapatkapitányként is vezér volt a pályán, ráadásul ehhez olyan pluszt is hozzáadott, amivel akár az Aranylabdára is esélye nyílhatott volna. Ramos ugyanis ebben a szezonban nemcsak hátul, hanem elöl is húzóembere volt a Real Madridnak, szinte hihetetlen, de a 44 tétmeccsen elért 13 góljával védő létére a csapat második legeredményesebb játékosa a center Karim Benzema után. Arra is büszke lehet, hogy ma már ő a La Liga valaha volt második leggólerősebb védője. Korábban a Barcelona legendája, Ronald Koeman volt a második 67 találattal, amelyből 46-ot tizenegyesből ért el. Ramos viszont már 72-szer volt eredményes a bajnokságban, így a korábbi Real-csapatkapitány Fernando Hierro nyomában lohol, aki 105 La Liga-góllal vonult vissza, ám ő sokszor középpályásként is feltűnt. Legutóbb Fabio Cannavaro kapott Aranylabdát védőként, amihez kellett az olasz válogatott világbajnoki címe. Ramos a kiemelkedő góltermésével és remekbe szabott védőmunkájával most esélyes lehetne a díjra, de ehhez jól jönne neki még néhány BL-meccs is a szezonban. Ahhoz pedig a csapattársak is kellenek, ugyanis őt kiállították a Manchester City elleni BL-nyolcaddöntő első mérkőzésén Madridban, így a királyi gárdának nélküle kellene megfordítania a párharcot 2–1-es hátrányból Angliában.

A megjelent cikk a Képes Sportban is olvasható! További Képes Sport-os cikkekért kattintson adigitalstand.hu/kepessportoldalra!