Labdarúgás: 60 éves a 29-szeres válogatott Róth Antal

Mennyi? Hatvan?! Ha valakiről, Róth Antalról nehéz elhinni, hogy betöltötte a hatvanat. Holott 2020. szeptember 14-én így történt...

Mintha tegnap, na, jó, tegnapelőtt lett volna, hogy a Komlón született, Mázaszászváron felnövő fiatalember elkezdett futballozni a helyi Bányászban. A legenda úgy tartja, a tehetsége megvolt ahhoz, hogy igazolt játékos legyen, a kora azonban nem – így játszott eleinte feketén. Idővel aztán piros-feketére váltott, de ehhez az is kellett, hogy 1975-ben Pécsre kerüljön, ahol 15 évesen mindjárt két intézménybe nyert felvételt: az építőipari szakközépiskolába és a sportiskolába. A PMSC színeiben (piros-feketében, ugyebár) vált élvonalbeli játékossá, neki az utolsó jelentette az elsőt: az 1978–1979-es idényt záró Bp. Honvéd–Pécsi MSC meccsen mutatkozott be, azt csupán a történeti hűség kedvéért tesszük hozzá, hogy aznap vesztes csapat tagja volt (0–1).

A folytatásban jóval többször szerepelt győztes gárdában, teljesítményéről mindent elmond, hogy a „Munkásban” egyhamar alapemberré vált, mi több, az utánpótlás-válogatott védelmében is biztos helye volt. Egyik korosztályos válogatottbeli meghívó érkezett a másik után, mígnem 1983. szeptember hetedikén Mezey György úgy ítélte meg, hogy az A-válogatott hátsó alakzatában is megér egy próbát Róth Antal bevetése. Nem akárki, hanem az NSZK ellen. Nos, a bemutatkozása csak akkor sülhetett volna el jobban, ha Magyarország nem 1–1-re végez a Pierre Littbarski, Rudi Völler, Hans-Peter Briegel fémjelezte nyugatnémetek ellen, hanem legyőzi őket, egyébként a 23. születésnapját egy héttel később ünneplő hátvéd megtette, amit megkövetelt a szövetségi kapitány. Erről tanúskodik a másnapi értékelés a sportnapilapban: „Róth újonc létére úgy játszott, mint egy régi, tapasztalt válogatott. Nem kapkodott, hanem nyugodtan, körültekintően oldotta meg feladatát, sokszor leszerelte az előretolt csatárokat. Nem egyszer Littbarskit is! Méltán érdemel további bizalmat.”

Meg is kapta: az 1984. szeptember 26-án induló világbajnoki selejtező-sorozatban nemhogy egy meccset, egy percet sem hiányzott, sőt a Cipruson elért 2–1-es győzelemből góllal vette ki a részét. Címeres mezben több gólt nem szerzett, de egy híján harminc fellépésig eljutott – abból hármat a mexikói vb-n könyvelhetett el. Azért is emlékezetes lehet neki 1986, mert egyrészt – 1984 után másodszor – választották meg az Év játékosának idehaza, másrészt abban az esztendőben szerződött pályafutása második, egyben utolsó profi klubjába, a Feyenoordhoz. Rotterdamban ugyanazt elérte, amit Pécsen és a nemzeti együttesben: szerénységével, ugyanakkor kemény, de sportszerű játékával kivívta a szurkolók megbecsülését. Az mlsz.hu oldal azt írja, hogy a Feyenoord jelentős összeget, 400 ezer guldent fizetett érte, azt már mi tesszük hozzá, hogy a klubnál alighanem úgy gondolták, minden centet megért. Még akkor, ha hollandiai pályafutását sérülések nehezítették – 1990-ben el is jött a fájó búcsú pillanata.

Egy kapu bezárult, egy kinyílt: Róth Antal 30 évesen már edzőként dolgozott – és dolgozik azóta is. Rengeteget tett a pécsi utánpótlásért, volt a PMSC vezetőedzője, a Matáv Sopront az élvonalba vezette, 2002-ben pedig nem csupán pro licences szakember lett, hanem az U21-es válogatott szövetségi edzője is. Hat év elteltével ismét Pécsre vezetett az útja, onnan – 2009-ben – Szombathelyre, majd 2010-ben újra rábízták az U21-es válogatottat. Napjainkban is a Magyar Labdarúgó-szövetség alkalmazásában áll, 2014 óta a korosztályos válogatottaknál zajló munkát koordinálta, nyár óta az MLSZ sportigazgató-helyettese, az utánpótlás-válogatottak felügyelője.

Aki ismeri, tudja, élete a magyar futball, a vörös szakáll egy csupa szív, jó kedélyű embert takar, akire a fiatal játékosok éppúgy számíthatnak, mint a rutinos kollégák.

Ha el kell telnie hatvan évnek, így múljon el – Isten éltesse Róth Antalt!