DAC: Bajnoki aranyat nem ígérhetek, de kemény munkát igen – Storck

– Bajnok lehet a Dunaszerdahely?
– Ez a célunk, de nem érzünk emiatt nagyobb nyomást – mondta a Nemzeti Sportnak Bernd Storck, a DAC 58 esztendős német szakvezetője. – Az őszi szereplésünknek köszönhetően most reális esély mutatkozik a bajnoki arany megszerzésére, mindössze öt pont választ el a listavezető Slovantól. Megfelelő téli felkészüléssel és néhány igazolással tovább növelhetjük ezt az esélyt. Magam is kíváncsian várom, képesek leszünk-e végig magas szinten teljesíteni, mert már az első tavaszi fordulók is nehéznek ígérkeznek. Bajnoki aranyat nem ígérhetek, de kemény munkát igen.

– Mondhatjuk, hogy a DAC és a Slovan azonos szinten van?
– Ezt csak akkor jelenteném ki, ha utolérnénk a pozsonyiakat, ám a tabella alapján a Slovan – ha csak öt ponttal is – még előttünk jár. A vetélytársnál több rutinos futballista szerepel, tapasztaltabbak nálunk, el kell ismerni, a játék néhány elemében még jobbak. Ám mindent megteszünk, hogy idővel eltüntessük a különbséget.

– Az őszi idényből a legtöbbet hozták ki?
– Sok fiatal tehetség van a keretünkben, de ha különböző okok miatt kiesik néhány meghatározó játékos, őket még nem tudjuk azonos kvalitású futballistával pótolni. Emiatt ősszel többször akkor is hullajtottunk pontokat, amikor nem lett volna szabad, olykor a szerencse sem állt mellénk, ám összességében remek munkát végeztünk. A bajnokság kezdete óta rendre az első vagy a második helyen álltunk, a klub történetének eddigi legjobb őszi idényét produkáltuk. Erre építhetünk, és a folytatásban is tartani akarjuk a szintet.

– Miben kell a legtöbbet javulni tavaszra?
– Türelmesebbnek kell lennünk. Mostanra az ellenfelek kiismerték az erősségeinket és a gyengéinket, emiatt többnyire mélyen visszahúzódnak ellenünk, várnak a hibára, és kontrákra játszanak. Ilyenkor higgadtságra és türelemre van szükség, de érzésem szerint tavasszal ebben is előrelépünk. Amellett, hogy a fiatal játékosok sokat fejlődtek az utóbbi fél évben, a téli érkezők is minőségi erősítést jelentenek, ez mind segít abban, hogy a szoros, kiélezett meccseken se veszítsünk pontokat. Emellett az őszi idény végén kevesebb gólt szereztünk, mint az elején, úgyhogy a befejezéseknél is pontosabbnak kell lennünk, jobban kell kihasználnunk a lehetőségeinket.

– Kalmár Zsoltnak mekkora szerepe van a DAC remek őszi idényében?
– Meghatározó játékos, segített még magasabb szintre emelni a csapatot – és az együttes segítségével ő is szintet lépett. Korábban is jó futballistának tartottam, de nem nyújtott olyan kiemelkedő teljesítményt, mint mostanában. Tudja, mit akar, már kellően tapasztalt, az elszántság és a fejlődés a magyar válogatottban is látszott rajta, a Bulgária elleni Eb-pótselejtezőn a csapat egyik vezére volt. Kifogástalan a fizikuma, úgyhogy a mostani helyzetben mindenki jól jár: ő magasabbra emeli az együttest, az együttes pedig őt. A bolgárok ellen nem nyújthatott volna kimagasló teljesítményt, ha a klubjában nem fejlődik, nincs játékban, és nincs kellő önbizalma.

– Érzése szerint erősebb bajnokságban is húzóember lehetne?
– Ami a legfontosabb: olyan sokáig szeretném a csapatomban tudni, amíg csak lehet. Örülök, hogy itt van, sokat segíthet a céljaink elérésben, és egyelőre nem is akarok messzebbre tekinteni az előttünk álló fél évnél. De hogy a kérdésre feleljek: annak idején már volt az RB Leipzig játékosa, akkor nyilván nem ok nélkül távozott. Azóta több klubnál is megfordult, érzésem szerint most eljutott arra a szintre, hogy még egy lépést tegyen előre. Ám azzal még nem szeretnék foglalkozni, hogy ez mikor történik meg.

– Schäfer András és az ősszel sérülés miatt hiányzó Vida Máté szerepét hogyan látja a csapatban?
– Máténak időre van szüksége, hogy ismét utolérje magát, de bízom benne, hogy márciusban már pályára léphet. Gyorsan haladt a térd­műtét utáni rehabilitációja, talán túl gyorsan is, most egy kicsit vissza kell vennünk a tempóból, mert a térde jelzett, hogy még nincs minden rendben. Ami Andrást illeti, nagyon tehetséges futballista, akinél most az a legfontosabb, hogy állandósítsa a jó formáját. Idővel a magyar válogatottban is több szerepet kaphat, csak rajta múlik, milyen ütemben fejlődik tovább.

– A magyar drukkerek többségének emlékezetében szövetségi kapitányként él. Amióta távozott a pozícióból, csak klubcsapatnál vállalt munkát. Szövetségi kapitányként vagy klubedzőként érzi magát jobban a bőrében?
– Nehéz összehasonlítani a két szerepkört, de szeretném leszögezni, hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy Magyarország szövetségi kapitánya lehettem. Olyan országban dolgoztam, ahol az emberek imádják a futballt, az Európa-bajnoki részvételre pedig negyvennégy éve vártak a drukkerek. Sikerült kijutnunk az Eb-re, sohasem feledem az akkor átélt pillanatokat és azt, hogy több millió embernek szereztünk örömet. Ugyanakkor abban a szerepkörben nem teljesen független az edző, a játékosok formája és erőnléti állapota nem rajta múlik. Többnyire csak a néhány napos összetartásokon dolgozhattam együtt a labdarúgókkal, míg klubedzőként napi szinten felelek a fejlődésükért. Most szorosabb kapcsolatban állok a futballistákkal, naponta látjuk a fizikai mutatóikat, a teszteredményeket, emellett aprólékosabban és részletesebben adhatom át nekik az elképzeléseimet. Edzőként a legfontosabb feladat a csapat fejlesztése, amit úgy kell megvalósítani, hogy közben egyéni szinten is fejlesszük a futballistákat. Ez inkább klubedzőként valósítható meg.

– Mennyire követi a magyar labdarúgást?
– Teljesen naprakész vagyok, a Ferencváros őszi szereplését például nem is lehetett volna figyelmen kívül hagyni. A mai napig érdekelnek az NB I-es eredmények, és azokat a játékosokat is figyelem, akikkel annak idején együtt dolgoztam a magyar válogatottnál. Természetesen a nemzeti csapat is közel áll hozzám, örülök, hogy kijutott az Európa-bajnokságra, és nagyon sok sikert kívánok neki a nyárra. Bízom benne, hogy ott lehetnek majd a szurkolók a fantasztikus Puskás Arénában, és abban is, hogy a válogatottnak sikerül az egyelőre lehetetlen küldetésnek látszó feladat, s képes lesz pontokat szerezni a csoportjában.