Ennyi volt? – Szöllősi György jegyzete

Hazugnak és kapzsinak nevezte a Szuperligát létrehozó csapatok főnökeit Aleksander Ceferin UEFA-elnök, aki ezúttal valóban nem tudott uralkodni az indulatain, és keményen, sőt durván bírálta azon klubvezetőket, akik vasárnap délután még a BL reformjáról egyeztettek az UEFA-val, érdeklődést mímelve a téma iránt, majd éjszaka közösen jelentették be az új, a háttérben régóta tervezett Európai Szuperliga létrehozását.

Csakhogy a szuperligát valójában maga az UEFA hozta létre csaknem három évtized alatt, amelynek során bizony a hazugságot és a kapzsiságot is folyamatosan tetten érhettük az UEFA viselkedésén a sodródás és a tétlenkedés mellett. Ne felejtsük, az utolsó olyan idényben, amelyben még egyenes kiesés volt a BEK-ben, a Crvena zvezda nyerte meg a trófeát, két évvel korábban, 1989-ben a Ste­aua Bucuresti még döntős volt, sőt 1986-ban meg is nyerte a sorozatot, vagyis úgymond bárki odakerülhetett, akár Kelet-Európából is, ami ma már régóta elképzelhetetlen (a most „árulóvá” lett angol klubok meg csak akkoriban tértek vissza kizárásuk után az európai klubfociba). A csoportkör, a központosított marketing persze jót tett a sorozatnak, bár már jelezte, hogy a tervezhetőség, az üzleti logika kezdi felülírni a futball és az egyenes kiesés igazi varázsát jelentő kiszámíthatatlanságot, spontaneitást. Mert hát hat csoportmeccsen könnyebben érvényesül a nagyobb, a gazdagabb csapat, mint egy oda-visszavágós párharcban.

A konkrét hazugság azonban az volt, amikor továbbra is „Bajnokok Ligájának” nevezték a sorozatot, dacára annak, hogy 1997-től már a legnagyobb bajnokságokból kettő, 1999-től a kivételezett ligákból akár négy csapat is elindulhatott a sorozatban, kiszorítva és esélytelenségre kárhoztatva kisebb országok valódi bajnokait. Őszintébb és valóságosabb lett volna már akkor átnevezni Szuperligára a sorozatot. Ehelyett az UEFA egyre csak hátrált, egyik kompromisszumot kötötte a másik után, cserébe saját szerepének és a bevételek egyre kisebb részének megtartásáért a gigaklubokon kívüli európai foci számára.

Csakhogy közben maga az UEFA is nagyban hozzájárult ezeknek az óriásoknak a felhizlalásához, mígnem legkésőbb hétfőn világossá vált, a szörny, amelyet éppen a Bajnokok Ligája táplált, végül önálló életre kelt és nincs többé szüksége az UEFA-ra. A tragédiához a Bosman-szabály bornírt következményei is hozzájárultak, 1995 óta őrült összegeket szippantanak ki a futballüzletből a játékosok és ügynökeik, a legtöbb pénz hozzájuk ömlik, és soha többé nem kerül vissza a labdarúgás vérkeringésébe, szemben a korábban a kluboknak kifizetett összegekkel. Így hagyományos, észszerűen működő csapatoknak alig volt esélyük versenyben maradni, csakis a szinte korlátlan anyagi lehetőségű, vagy nyakig eladósodó klubok tartották a lépést, amire az UEFA vérszegény válasza a pénzügyi fair play szabálya volt, az egyik legnagyobb ostobaság, amit a sportág történetében valaha kitaláltak.

Hát idáig tartott a taktikázás és hátrálás. Hatalmas ugyan a felháborodás és a tiltakozás mindazok részéről, akik hisznek a futball hagyományos értékeiben, de tartok tőle, ez a meccs már éppen úgy lefutott, ahogy évek óta az a Bajnokok Ligájának csúfolt sorozat. Csak egy szűk kör tagjai nyerhetnek, s most végképp le akarják dobni magukról a koloncot, amelyet amúgy európai labdarúgásnak nevezünk és sokunk életét jelenti évtizedek óta. Az extraprofit pedig jórészt Európán kívülre vándorol majd, talán nem véletlen, hogy a New York Times a leginkább jól értesült a témában, s már a résztvevő klubok egy része is amerikai tulajdonban van. Pedig amikor 1955 tavaszán a legnagyobb európai egyesületek – a francia L'Équipe napilap kezdeményezésére – létrehozták a BEK-et (a sorozatot hamarosan kézbe vevő UEFA kezdeti érdektelenségétől kísérve) meghívásos alapon, és a szervezőbizottság egyik alelnöke a Real Madrid elnöke, Santiago Bernabéu lett (ahogyan most a Szuperliga elnöke Florentino Pérez), a másik alelnököt Sebes Gusztávnak hívták, a 16 meghívott klub egyike pedig az MTK (Vörös Lobogó) volt. Akkor a Chelsea-t is hívták az elitbe, de visszalépett…

Nos, a világ azóta a feje tetejére állt. S hogy mi lesz az Eb-vel, a vb-vel, a nemzeti bajnokságokkal? Mindazzal, amit az óriásklubok focijánál is jobban szeretünk, szerettünk? Ezt ma senki sem tudja megmondani, ám Ceferin elnök elkeseredett fenyegetőzése nem túl meggyőző. Miközben az UEFA-nak néhány hét múlva Európa-bajnokságot kell rendeznie 12 városban, köztük Budapesten…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!