Fortuna Liga: A tanulás és a munka soha nem szégyen – Németh Antal

– Igen! – indította a Nemzeti Sportnak adott interjúját Németh Antal, a Fortuna Liga 2020–2021-es idényét a második helyen záró DAC vezetőedzője, aki Bernd Storck távozása után a bajnokság utolsó öt fordulójában irányította a csapatot, és aki a minap aláírta újabb, egy plusz egy évre szóló szerződését. – Örültem, hogy érmet vehettünk át, még akkor is, ha ehhez nagyobb részben másodedzőként járultam hozzá.

– Nehéz év volt?
– Nagyon nehéz! Miután Bernd Storck hívására csatlakoztam a stábhoz, az elsődleges feladatom az volt, hogy alkalmazkodjak hozzá. Gyorsan és határozottan szerette volna elérni, hogy az elképzelései mihamarabb visszaköszönjenek, nem volt könnyű egyik napról a másikra hozzáidomulni, de úgy érzem, sikerült felnőnöm a feladathoz. A távozása utáni utolsó öt hét is nehéz volt, sorban játszottuk a rangadókat, ám az eredmények arról tanúskodnak, megálltuk a helyünket.

– A DAC csábításának engedve fél évtized után hagyta ott a Magyar Labdarúgó-szövetséget, amelynél szövetségi edzőként dolgozott.
– Nagyon szerettem a korosztályos válogatott mellett végzett munkámat, másfelől úgy éreztem, öt év után váltanom kell. Ehhez, sajnos, még jött a vírushelyzet. A pandémia miatt tavaly februárban tarthattam utoljára edzést, hónapokon át bizonytalanságban éltünk, nem tudtuk, mikor térhetünk vissza a pályára. Amikor Bernd Storck megkeresett, hogy legyek a DAC másodedzője, arra gondoltam, ez olyan lehetőség, amit nem szabad kihagynom.

– Egy év távlatából kijelenthető, hogy jobban nem is döntethetett volna?
– Legalább olyan jól döntöttem, mint amikor szövetségi edző lettem. Az edzői hivatás rengeteg áldozattal és munkával jár, de a szerencse is sok esetben mellém állt. A Budaörstől kezdve a Vasas Kubala Akadémián és az MLSZ-en át Dunaszerdahelyig remek emberek vettek körül, miközben folyton fejlődhettem. Köztudomású, ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a futballban, szerencse is szükséges, s az évek során rádöbbentem, ez az edzőkre is vonatkozik. A tanulást és a munkát sohasem tartottam szégyennek, bárkit szívesen meghallgattam. Nincs ez másként ma sem.

– Mázlival aligha lesz bárki is szövetségi edző vagy éppen a DAC vezetőedzője...
– Maradjunk annyiban, ami tőlem telt, mindig megtettem. A tanulást és a munkát sosem tartottam szégyennek, bárkit szívesen meghallgattam. Hozzáteszem, nincs ez másként ma sem.

– Igaz, hogy amikor a vezetők azzal fordultak önhöz, vegye át Bernd Storck helyét, először korábbi főnökével szeretett volna beszélni?
– Fontos volt nekem, hogy ő is áldását adja. Voltak vezetőedzői ambícióim, ezekről tudott, amikor elmondtam neki, hogy felkértek, azt javasolta, vágjak bele!

– Az öt meccsen elért négy győzelmet és egy döntetlent előzetesen aláírta volna?
– Főleg annak fényében, hogy az egyik győzelmünket a Slovan otthonában értük el. Más kérdés, hogy nem Pozsonyban futballoztunk legjobban, hanem a Zsolna ellen. Azon a mérkőzésen azt a teljesítményt nyújtotta a csapat, amit a jövőben szeretnék látni. Vitt bennünket a lendület, agresszív támadófutballt játszottunk, hatékonyak voltunk.

– A bajnokság utolsó fordulója és az újbóli kinevezése között tizenegy nap telt el. Hogyan élte meg azt az időszakot?
– Nyugodtan. Az azt megelőző öt hétben jóval feszültebb voltam. Megbízott edzőként mindent meg akartam adni a csapatnak és a stábnak, ami a közös munkához szükséges, de közben arra is törekednem kellett, hogy a lehető legeredményesebben szerepeljünk. Tisztában voltam vele, ahhoz, hogy vezetőedző maradhassak, mindennek stimmelnie kell, el kell fogadtatnom magam a vezetőkkel, a labdarúgókkal, a kollégákkal, a szurkolókkal. Az utolsó meccsünk után azt éreztem, mindent megtettem, a folytatás immár nem rajtam múlik. A mérkőzést követő napon beszéltem a tulajdonos úrral, Világi Oszkárral úgy váltunk el, hamarosan döntenek. Már nyaraltam, amikor Jan Van Daele sportigazgató felhívott, hogy felkérjen vezetőedzőnek, majd hozzátette, ha részemről nincs akadálya, küldené is e-mailen az ajánlatot. Ami azt illeti, gyorsan válaszoltam. Azóta persze leesett, mire vállalkoztam. Volt időm ráeszmélni arra, hogy vezetőedzőként sokkal több minden zúdul a nyakamba, mint másodedzőként. Jelentős elvárásoknak kell megfelelni, a bajnokságban dobogón kell végezni, jó lenne döntőt vívni a Szlovák Kupában, az Európa-konferencialigában illene továbbjutni. Stábban dolgozunk, de a végső döntés, egyben a felelősség a vezetőedzőé, vagyis az enyém. Heti szinten érhetnek sikerek és kudarcok, ezeket is kezelni kell. Ez új kihívás a karrieremben, de boldogan állok elébe! Alig vártam a felkészülés első napját. Az elmúlt két hét a nyaralás jegyében telt, de összekötöttem a kellemest a hasznossal: ha a család engedte, kicsit dolgoztam.

– A tóparton ülve elemzett?
– Valahogy így. Jan Van Daele elküldött néhány videót azokról a játékosokról, akiknek a neve felvetődött lehetséges érkezőként. Ő is megnézte a felvételeket, én is, aztán egyeztettünk az álláspontunkat. A közös munkának még az elején vagyunk, de úgy tűnik, hasonlóképpen vélekedünk sok mindenről.

– Abban is egyetértenek, hogy a Slovan letaszítható a trónról?
– Ez nem egyszerű feladat. Ugyanakkor nemrégiben bizonyítottuk, hogy a pozsonyiak nem legyőzhetetlenek, az elmúlt idényben teljesen kiegyenlített volt az egymás elleni mérlegünk. Nekünk azonban a saját játékunkra, a saját stílusunkra kell összpontosítanunk. Mindent elkövetek, hogy a következő idényben közelebb kerüljünk a Slovanhoz. S ha nem hullajtunk pontokat a nálunk gyengébbnek vélt csapatok ellen, lesz esélyünk az első hely megszerzésére. Ebben segítséget nyújthatnak a lelátóra remélhetőleg visszatérő szurkolóink is, fiatal együttesünknek hatalmas erőt adhat, ha nyolc-tízezer néző előtt játszhat hazai pályán, vagy ha öt-hatszázan kísérik el az idegenbeli meccsekre. Ha egy csapat hullámvölgybe kerül, kell egy lökés, ami kimozdítja onnan – a DAC tábora meg tudja ezt adni.

– Apropó, a szurkolók mit szóltak ahhoz, hogy ön marad a vezetőedző?
– Állítólag örültek neki.

– Állítólag?!
– Korábban megfogadtam, hogy nem olvasok kommenteket, és ehhez tartom magam. Miután eldőlt, hogy a jövőben is én ülök a kispadon, a sajtófőnökünk hívott fel azzal, hogy pillantsak bele a különböző fórumokba, mert csupa pozitív visszajelzés érkezett. Mindez boldoggá tett, de nem szegtem meg a fogadalmam. A feleségemnek azért szóltam, hogy ha gondolja, elolvashatja a hozzászólásokat...

– Az Európa-bajnoki meccsekbe belenéz?
– Hogyne! Marco Rossi személyében nagyszerű embert, egyben szakembert ismertem meg, Gera Zoltánnal pedig kimondottan jó viszonyba kerültem az MLSZ-nél töltött éveimben. Nagyon szurkolok nekik és persze a válogatottnak. Bízom a jó szereplésben, a csapat képes rá, hogy Portugália, Franciaország és Németország ellen jelentős ellenállást tanúsítson, talán még a bravúrnak számító pontszerzés is sikerülhet. Izgatottan várom azt is, hogy a nálunk játszó Schäfer András mire lesz képes. Nem csupán jó futballista, vagány srác, nem ijed meg semmitől és senkitől.

– A Ciprusnak lőtt gólját már Németh Antalnak köszönheti?
– Nem, dehogy! Az a gól gyönyörű volt, csakis őt dicséri. Mindamellett remélem, az előttünk álló időszakban tőlem is tanul valamit.