Kínai figura – Malonyai Péter jegyzete

Ami engem illet, kifejezetten pozitívan értékelem a kínai futballban történteket, szigorúan elvi alapon. Szívesen látom, ha kiderül, hogy a pénz nem minden, jöhetnek a milliók, sőt a milliárdok, s bármennyire is mutatnak rá jelek, győzelmet nem árulnak a piacon. Nyíltan semmiképpen, de a titkos ügyletekre sem lehet folyamatosan építeni.

Abban viszont biztos vagyok, hogy a Kínában elinduló folyamat folytatódik, mindent megtesznek azért, hogy korlátozzák a pénz uralmát, azt pedig érdemes észrevenni, meglehetősen hamar megálljt parancsoltak a hiedelemnek, hogy minden eladó.

Ezzel együtt illendő komolyan venni Hszi Csin-ping államfő álmát, amely szerint Kína világbajnoki résztvevő, vb-rendező és a torna győztese lesz. Hogy egyazon esztendőben kell-e elérnie mindezt az országnak, vagy az általa említett fél évszázad alatt szépen beosztva, arról nincs hír, de ne becsüljük le az utópiát, mert – Kínáról van szó.

Hogy példával éljek, jeles sebészünk sportküldöttség tagjaként Kínában járva felajánlotta az ottani kollégáknak, szívesen asszisztál a műtőasztalra kerülő magyar operációjánál, mire ezt a választ kapta: „Nézze, van néhány ezer év előnyünk, nem szívesen pénecolnánk el fél óra alatt.”

Magyarán, ott azért nem csupán az álmoknak, a hagyományoknak is főszerepük van, esetünkben különösen annak, hogy politikai szándék áll a futballfejlesztés mögött. Még úgy is erősen, hogy nyilván szerepe van abban is, hogy ne feneketlen kútba dobálják a milliókat a vállalkozók, de azt se feledjük, a visszafogott lehetőségek sem azt jelentik, hogy csupán fillérek, azaz – hogy stílszerű legyek – fenek jutnak csak a játékra.

Nemcsak arra jöttek rá, hogy a pénz nem minden, arra is, hogy semmi értelme levitézlett vagy csupán takaréklángon vitézkedő egykori nagyságokat vásárolni, olyan tanulságok ezek, amelyek a mi futballviszonyainkra is érvényesek, de ezt hagyjuk, erről írjon a kínai sportnapilap, már csak a viszonosság jegyében is.

Kézilabdában létezik a kínai figura, amely szellemes és látványos támadásszövés, klasszist követelő mozdulatsor, ami a kínai futballra lefordítva annyit jelent, hogy a bravúrt meg kell előznie a szakma alapos elsajátításának. Hogy erre elegendő-e az államfői ötven év, nem tudom. Mi már több mint fél évszázada küzdünk úgymond az újratanulással – optimistán szólva is váltakozó sikerrel.

Miközben nincs titok: tudni kell futballozni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!