Aztán mégse – Malonyai Péter jegyzete

Joghallgatóként a tököli börtönben járva gyakorlaton rendre megkérdeztem a fiatalkorú elítéltektől, mihez kezdenek majd, ha letelik a büntetésük. A legtöbben csak vonogatták a vállukat, mások bevallották, hogy bizony újra ott lesznek a bandában, s nem zárták ki, hogy újra a bűn útjára lépnek.

Kérdeztem, miért, mire azt felelték, hogy ott vannak a barátaik, másokra nem számíthatnak, így aztán követik az ottani normákat, követniük kell – különben kipörgetik őket, s maradnak egyedül. Azt viszont valamennyien határozottan állították, hogy ők még egyszer nem lesznek olyan hülyék, hogy lebukjanak.

Jellemző bűnözői alapállás, hiszen nincs olyan elkövető a földkerekségen, aki ne hinné, hogy megússza az esetet. Aztán mégse – és gondolkodhat rajta, mit szúrt el, hogy lebukott. Nincs optimistább a törvénysértőnél, a bíró előtt állva is bízik – legalább abban, hogy az esetleges enyhítő körülmények többet nyomnak majd a latban, mint maga a tett.

Nos, az összeállításunkban felidézett esetek szereplőire ez különösen igaz lehet, Hiszen népszerű, körülrajongott futballistaként hihették, hogy felette állnak mindenen és mindenkin, s ha mégis kirobban a botrány, ott a klub, ott a szponzor, ott vannak a befolyásos drukkerek, majd csak kihúzza valaki őket a slamasztikából.

Általánosítani persze itt sem szabad, minden eset egyedi, az ítélet is. A háttér, a körülmények alapos ismerete nélkül könnyelműség ítélkezni, ezzel együtt jót nem tesz a futball presztízsének, ha éppen a sztárok veszik semmibe a törvényt. Vagy éppen az ő esetüket kapja szárnyra a média, joggal, hiszen akkor is főszereplők voltak, amikor a tehetségükkel, produkciójukkal emelkedtek ki magasan.

Rossz hír, hogy meggyőződésem szerint a klubok inkább futnak a pénzük után, mint nevelnek. Alapvető érdekük, hogy visszakapják a kincsüket, ha már tengernyi pénzükbe került. Hogy büntetett előélettel? Ugyan kit érdekel, ha segít abban, hogy jöjjön a siker, nőjön a bevétel?!

Ne legyenek illúzióink, sokkal több a törvénysértő futballista, mint hinnénk. Hogy a kézenfekvőt említsem, az adócsalásért elítélt, majd csak feltételes szabadságvesztést kapó játékos éppen úgy tétel a bűnügyi statisztikában, mint a legerőszakosabb elkövető. Nem beszélve a fogadási csalások (fő)szereplőiről.

A tököli börtönben annak idején szalonok híján is divat volt a tetoválás, a legkedveltebb üzenet ez volt: „Anyám, az élet bűn!”

Már akié – mert véletlenek nincsenek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!