Exkluzív interjú: Isaelnek már van jegye a brazilok vb-meccsére

– Újra Budapesten?
– Hamarosan kiköltözünk, úgyhogy pakolni kell – mondta lapunknak a Ferencváros korábbi brazil támadója, Isael, aki a katari Umm Szalal csapatában légióskodik. – Amíg az elmúlt időszakban Katarban futballoztam, a család maradt Budapesten, ugyanis a két fiunk itt jár iskolába, nem szerettük volna őket év közben kivenni. Óbudán élünk, a ház félig már üres, mindenhol dobozok vannak, de még lesz egy kis összejövetel: pénteken volt a születésnapom, jönnek hozzánk a barátaink. Na szóval, a házban minden a feje tetején áll, a feleségem és a gyerekek június elején hazautaznak Brazíliába, én pedig megyek vissza Katarba.

– A fiai fociznak még?
– A nagyobbik tizenegy éves, a futball után most a kosárlabdát választotta, a kisebbik pedig dzsiudzsicuzik – a hazámban nagyon népszerű ez az önvédelmi sport, Katarban is rengeteg brazil edző van, a hadsereg tagjait képezik ki. A gyerek lelkesedését látva a harcművészettel nem lesz gondja, edzőt pedig, ha hazatérnek, biztosan találnak... A feleségem egyébként sem szeretné, ha futballisták lennének a fiúk, látja, hogy nem könnyű élet a miénk, sokszor kell költözni, utazni.

– Ha már a labdarúgók kalandos élete: szeret Katarban futballozni?
– A bajnokság gyengébb, mint Magyarországon, az életszínvonal azonban nagyon magas. Az egyik mesterséges szigeten béreltem lakást, ha kiülök a teraszra, a Perzsa-öböl látványa fogad, ráadásul a város ezen részén sokkal lazábbak a szabályok, akár rövidnadrágban is lesétálhatok a partra. Szép parkok vannak a közelben, csak a nyári rekkenő hőség ne lenne: este nyolc órakor edzünk, de akkor is gyakran közel negyven fok van még.

– Az Umm Szalalnál lejárt a szerződése: marad?
– Egyelőre nem tudom. A csapattal a hatodik helyen végeztünk, jól ment a játék, de egy évre írtam alá, úgyhogy valószínűleg klubot váltok.

– Magyarországról nem keresték?
– Egyelőre nem.

– Akkor marad Katarban?
– Erre van a legnagyobb esély. A menedzserem már tárgyal néhány ottani klubbal, a bajnokság egy hónap múlva kezdődik. Költöznöm biztosan nem kellene, hiszen az összes együttes Dohában van, olyan így a lebonyolítás, mintha az egész NB I-es mezőny Budapesten vívná a meccseit. A legtávolabbi stadion félórányi útra van csupán.

– Pedig a világbajnokságnak otthont adó négy stadion mellé más-más város nevét írják...
– Az lehet, de a helyiek szerint az is Doha. A legtávolabbi aréna negyven percre van a centrumtól, ez arrafelé a elővárosnak számít.

– Játszott már valamelyik vb-arénában?
– Legutóbb a Kalifa Stadionban, ahol többek között a bronzmérkőzést is rendezik.

– Lenyűgöző létesítmény?
– Az! És ami a lényeg, negyvenfokos hőség volt, a stadionban viszont huszonhat fokban játszottunk.

– Merthogy fedett a stadion?
– Nem. Sőt, ha jól tudom, mindegyik nyitott. Nem kevés energia lehet a lehűtésük, de ez Katarban nem okoz problémát, senkinek sem kell az áramért és a vízért fizetnie, és a benzin is fillérekbe kerül.

–Érezhető a városban a világbajnoki készülődés?
– Az utcákon sok helyen kint vannak a tornát hirdető óriásposzterek, a város pedig már most tele van, sokan dolgoznak a világbajnokság előkészületein, a szervezésben vagy az építkezésen. Néhol még zajlanak a munkálatok, néhány stadionban is van még mit csinálni, de biztos vagyok benne, mindennel időben elkészülnek. A torna után pedig jöhetnek az utómunkálatok, négy arénát azonnal le is bontanak, arrafelé ezeket amolyan konténerstadionoknak csúfolják.

– Kimegy majd valamelyik mérkőzésre?
– A csoportkör harmadik fordulójában a Brazília–Kamerun meccsre biztosan, az egyik barátom szerzett jegyet az egész családnak. Pedig nagyon nehéz belépőhöz jutni, a külföldieknek, akik Katarban élnek, gyakorlatilag lehetetlen. A kormány és a szövetség úgy alakította ki a jegyvásárlási szabályokat, hogy a helyieknek kedvezzen.

– Azt már tudja, hol lesz a brazil válogatott főhadiszállása?
– Persze, szeretném is meglátogatni a csapatot, és nem is kell majd messzire mennem, nagyjából öt percre laknak majd tőlem. Izgalmas hónapok elé nézek…