Ausztria: bajnoki címet nyert a magyar másodedző, mégis távozik

– Hogyan került Ausztriába?
– Az ezredfordulón, még játékosként érkeztem ide, aztán itt ragadtam – elevenítette fel a kezdetek kezdetét a Vasasban nevelkedő, majd a REAC-ban is megforduló Doma Ernő. – Akkortájt meglehetősen nagy volt a káosz otthon, így Birinyi István segítségének és Pecha László barátom invitálásának köszönhetően vertem tanyát Linz környékén. Játszottam alacsonyabb osztályban, aztán játékos-edző lettem, közben megszereztem a szükséges edzői papírokat, majd szögre akasztottam a futballcipőt, és már csak a kispadot koptatom. Az igazi lökést az adta, amikor 2013 nyarán Tóth Bálint vezetőedzőként hazacsábított pályaedzőnek a Lombard Pápához. Igazából attól számítom az edzői pályafutásomat.

– Mennyire volt nehéz kispadhoz jutni magyar edzőként Ausztriában?
– Mikor visszatértem a Lajtán túlra, legalulról kezdtem a szakmát. Előbb a BW Linz U12-es, majd U16-os együttesével dolgoztam. A jelek szerint jól, mert a következő idényben már a második csapatot irányíthattam, és másodedző lettem a másodosztályú gárdánál. Azóta folyamatosan a klub alkalmazásában állok, ám a szerződésem most lejár. Tél óta motoszkál a fejemben, hogy váltani kellene. Ennyi idő után úgy gondolom, környezetváltozásra van szükségem, új impulzusokra, új kihívásokra vágyom.

– Böngészve a másodosztályú együttes közelmúltbeli eredményeit, nincs ok
a panaszra...
– Az elmúlt hat évben hol másodedző, hol megbízott vezetőedző voltam a klubban, több mint 150 meccsen ültem a kispadon. Ez idő alatt szereztünk egy-egy ötödik és harmadik helyet, s miután a múlt héten véget ért idényt az élen fejeztük be, immár bajnoknak is vallhatom magam. A csapattal feljutottunk az első osztályba, s mivel elkészült a stadionunk is, minden akadály elhárult az élvonalban való szereplés elől. Olyan edzőkkel dolgoztam együtt a közelmúltban, mint az azóta a Wolfsburgnál is megforduló Thomas Sageder, az előbb a Rapid Wienhez, majd a Grasshoppers­hez szerződő Goran Djuricin vagy éppen az Eintracht Frankfurt másodedzőjeként Európa-ligát nyerő Ronald Brunmayr. Mellettük olyan tapasztalatot szereztem, amit bűn lenne nem kamatoztatni. Azt hiszem, tisztességesen végigjártam a szamárlétrát, elérkezett az ideje a váltásnak. A bajnoki cím talán jó ajánlólevélnek számít...

– Miben más az osztrák bajnokság, mint a magyar?
– Ausztriában egyértelműen a Red Bull Salzburg a vezető klub, a minta. A jellemzően magas védekezést, a letámadást szinte valamennyi csapat igyekszik megvalósítani.

– Ha már a váltás mellett dönt, hazai klub invitálását is elfogadná?
– Még nem tudom, merre tovább, megyek vagy maradok Ausztriában. Van érdeklődés az itteni klubok részéről, de természetesen nem zárkózom el a hazatéréstől sem.