A zseni választása – Thury Gábor jegyzete

Engedtessék meg, ne azzal foglalkozzak, hogy a szaúdi Al-Hilal és a brazil szövetség kötélhúzásából melyik kerül ki győztesen a fenomenális képességű futballista, Neymar ügyében. Nevezetesen abban, hogy az október 18-án Uruguay ellen súlyos térdsérülést szenvedő 31 éves csatárt hol műtsék, továbbá hol végezze a rehabilitációt. Felépülése után a rijádi klub – ha egyáltalán lehet végleges gyógyulásról beszélni – is reklámemberként számít rá, míg Brazíliában már a 2024-es Copa Américát várják a sztár visszatérésével.

A felek azon is vitatkoznak, melyikük engedte sérülten a másikhoz, egyáltalán egészségesen igazolt-e az arab világba. Hogy a sérülés súlyosságát képbe helyezzük, az 1967-es aranylabdás Albert Flórián szenvedett el hasonlót 1969-ben a dánok ellen, s utána már nem lett a régi – ez akkor is tény, ha a rehabilitáció anno gyerekcipőben járt.

Neymar a Santosból indulva próbálta meghódítani a világot, nem véletlenül emlegették vele kapcsolatban a klub korábbi sztárját, Pelét, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a Fekete Gyöngyszem háromszoros világbajnokként vonult vissza – a nem éppen a legsportszerűbben élő Neymarnak meg hol az az egy? Jó, Pelé utánozhatatlan, de Neymar nem emelkedett Ronaldo és Ronaldinho magasságába sem, pedig... Pedig tehetségben csak hozzájuk mérhető. Erre az sem mentség, hogy a 128 válogatott meccsén 79 gólt szerző (ezzel Pelét megelőző) talentumot a pályán mindenkinél jobban faragják.

A labdaügyességet tekintve a brazil talán Lionel Messinél és Cristiano Ronaldónál is jobb – ha egyáltalán tehető ilyen összevetés. Ám míg utóbbi kettő karizmatikus egyéniség, Neymar „csupán” individuum. Mert olyan képességekkel, amilyenek nekik vannak, „kilószámra” lehet nyerni Bajnokok Ligáját, bármilyen bajnokságot és kupát, de ott van a válogatott, amelynek eredményei ebben a globalizált világban is mindent visznek (lásd a 2022-es vb után a Buenos Aires-i ünneplést...).

Cristiano Ronaldo a 2016-os Európa-bajnokságon aranyéremig vezette a portugálokat (igaz, a döntő elején megsérült, le kellett cserélni), Messi pedig tavaly vb-aranyat nyert. Csak a vak nem vette észre, hogy a válogatott, szöges ellentétben a korábbiakkal, nem tizenegy argentin futballistából, hanem tizenegy csapattagból állt, amely végre igazi közösséget alkotott, a kohéziót Messi adta.

Előfordulhat, Neymar nem épül fel teljesen a sérüléséből. Ha igen, lehet, mindent a brazil válogatottnak rendel alá.

Jobb későn, mint soha.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!