A fűtésszerelők megmondták: „Na, itt az igazi futball!”

„Nekem az anyaföld anyasalak volt: évtizedekig viseltem a térdemben a kertünk végében elterülő feketesalakos pálya talajdarabkáit, amelyek a gyerekkori meccsek becsúszásai során férkőztek a bőröm alá” – avatta be a Tiszazugi Földrajzi Múzeum közönségét a helyi futballal ápolt régi és bensőséges viszonyába Magyar Zoltán, a Tiszaföldvári SE tiszteletbeli elnöke. És hogy miért esett szó labdarúgásról az évezredes mamutcsontokat, izgalmas löszképződményeket és a Tisza-szabályozás történetét bemutató múzeumban?

Csütörtökön Hátsó füves-fotókiállítás nyílt Tiszaföldváron, a falusi futballvilágot társadalmi fókusszal dokumentáló képgyűjtemény számos korábbi helyszín után májusig az intézmény falain látható (a kiállított fényképválogatás Balogh László, Földi Imre, Korponai Tamás, Mirkó István, Móricz-Sabján Simon, Reviczky Zsolt, Török Attila, Tumbász Hédi, Szabó Miklós és Veres Viktor fotóriporterek munkája). Házigazdaként Béres Mária, a múzeum igazgatója köszöntötte a vendégeket, elbeszélve, hogy a napokban az épületben dolgozó fűtésszerelők kíváncsiságból belestek a berendezett kiállítóterembe, és egymást oldalba bökve azt mondták: „Na, itt az igazi futball! Ez nem a pénzről szól. De jó lenne, ha visszajönnének az ilyen falusi meccsek…”

Az emberi történetekben, a közös kulturális kódokban és az általános identitásválság közepette felértékelődő közösségi értékben látja a falusi futballképek erejét Ringer István, a sátoraljaújelyi „nagy” Hátsó füves-kiállításnak otthont adó és az utazó fotótárlat kivitelezésében közreműködő PIM-Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatója. A zempléni régész a tiszaföldvári megnyitón megjegyezte: „Aki egy falusi meccset látott, az összeset látta. Hasonló motívumok kapcsolódnak a mérkőzésekhez. Ilyesmi lehet a kapu mögötti erdő látványa például. Nálunk, a régi csapatomnál, Hercegkúton sűrű fenyves terült el az alapvonal mögött, abban kellett megkeresni a labdát az elrontott lövések után. Amiben az volt a szép, hogy sohasem azt a labdát hoztuk vissza a fák közül, amelyiket elrúgtuk, hanem valami régről ott maradtat. De legalább a darabszám stimmelt.”

Értékes helyi gyűjtés egészíti ki az eredetileg a Nemzeti Sport felületein közölt Hátsó füves-képeket, a tárlókban a tiszaföldvári labdarúgás múltjából előkerült tárgyi és fotóemlékeket lehet megcsodálni. Ha pedig elindulunk a tízezer lelkes városban – amely jelenleg a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei I. osztályban szereplő csapatot működtet –, a település futballtörténetének gazdag öröksége tárul elénk: a múzeumi esemény délutánján felkerestük a TISE ma is aktívan használt sporttelepe mellett a Homoki SE húsz éve motokrossztereppé silányított, majd eltűnt játékterét, a szintén a régmúlt emlékévé lett ószőlői pályát és az értelmi fogyatékos gyermekekkel foglalkozó Révay György Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény ma is meglévő futballpályáját. A tiszaföldvári születésű kardvívó nevét viselő Papp Bertalan Ószőlői Általános Iskola udvarán pedig alkalmi kalauzunk, Magyar Zoltán és Burján Zoltán, a TISE alelnöke Borbély Lászlóné iskolaigazgató jelenlétében megkoszorúzta a kétszeres olimpiai bajnok (1948, 1952) emléktábláját.

„A Hátsó füves országjáró sorozat fényképeit drónnal nem lehetett volna elkészíteni, ezeknek a megszületéséhez az kellett, hogy a készítők végigjárjanak ungot-berket,  és testközelből rögzítsék a látottakat – méltatta a kiállítást a parlamenti válogatott és a magyar borászválogatott szervezőjeként is ismert tiszteletbeli tiszaföldvári klubelnök. – Fontos a profi futball, a válogatott, a sok akadémia, de aránytévesztésnek tartom, hogy a döntéshozók a falusi sportra kevéssé fókuszáltak. Ha valaki tud mondani nekem jobb ötletet arra, hogy miként lehet közösséget építeni, identitást erősíteni, mint a települések csapatai révén, én készséggel meghajlok előtte.”

A kiállítás május elejéig látható a Tiszazugi Földrajzi Múzeumban (Tiszaföldvár, Kossuth utca 101), keddtől szombatig 8.00 és 16.00 között.