Először a DAC részéről Jan Van Daele ügyvezető beszélt arról, hogy a klub identitása szempontjából mennyire fontosak a magyar gyökerek. Kiemelte, hogy a csapat korábbi magyar válogatott játékosai, Kalmár Zsolt és Schäfer András fejlődéséhez is hozzá tudott járulni a DAC. Továbbá arról is beszélt, hogy a klub számára fontos az ETO FC Győrrel való együttműködés, már csak a két város közelsége miatt is.
Zsemberi János, a Topolya tulajdonosa klubja sajátságos helyzetéről beszélt, hogy mennyiben más ez a többi külhoni magyar klubbal összehasonlítva. „A topolyai focinak van múltja, a régi Jugoszláviában szerepeltünk a másodosztályban is. Szerbiában nincsenek olyan nagyszámú magyar lakossággal rendelkező városok, de mivel a TSC száztíz éves múltra tekint vissza, ezért választottuk a központunknak Topolyát. Öt éve vagyunk az élvonalban, az akadémiánk is fiatal, a játékosokat most még máshonnan hoztuk, de szeretnénk egyre inkább a saját tehetségeinkre támaszkodni. Az első csapatunk az Európa-liga csoportkörében szerepelt, pontot is sikerült szereznünk, ez óriási eredmény. A régióban is összetartja a magyarságot a klub, kétszázezres közösségnek vagyunk a csapata, de a DAC-cal vagy a székelyföldi klubokkal eltérő módon nekünk nagyon sok szerb szurkolónk is van”– fogalmazott Zsemberi János.
Tőle a Sepsi OSK tulajdonosa, Diószegi László vette át a szót.
„2011-ben jött az ötlet, hogy alapítsak egy futballcsapatot, miután öt évig egyáltalán nem volt nagypályás csapat az ötvenezres Sepsiszentgyörgyön. Akkor jött létre az OSK magyar K-val, ezt azért kell hangsúlyozni, mert a románban a k-hangot ugye c-betűvel írják, de mi ragaszkodtunk a k-hoz, ezzel is kifejezve a nemzetiségi hovatartozásunkat. Hét éve keserítjük a román csapatok életét azzal, hogy van egy magyar identitású klub az élvonalban. A hab a tortán, hogy kétszer Román Kupát és Szuperkupát is nyertünk. A jelenlegi csapatunkban három magyar válogatott játékos is van, Kecskés Ákos, Varga Kevin és Varga Roland. Szeretnénk több magyarországi játékost is ide csábítani, de vannak korlátaink a fizetéseket illetően. Abból kell főznünk, ami van, de van egy gyönyörű stadionunk, velünk van az erdélyi magyarság. Korábban a kolozsvári CFR-t lehetett a magyarság csapatának tekinteni, sok magyar szurkolója van, de a klub ma már nem vállalja a magyar identitást. Hogy mi még a célom a jövőre nézve? Az, hogy tíz év múlva majd azt beszéljék rólam: ez a konok székely addig addig mondta, amíg megcsinálta. Gábor Áron azt mondta, lészen ágyú, én azt mondom, lészen csapat.”
Ezután a másik székelyföldi klub, az FK Csíkszereda akadémiai vezetője, Dusinszki Zoltán a Székelyföldi Labdarúgó Akadémiát mutatta be.
„2013-ban a Puskás Akadémiával írtunk alá egy együttműködési megállapodást, onnan indult a székelyföldi akadémia története. A fő cél az volt, hogy fejlett képzést tudjunk biztosítani az itteni fiataloknak. Először csak a környező három megyét vettük célba, de mára kiterjesztettük a scout hálózatunkat, és ma már Románia távolabbi, magyar lakta területein is figyeljük a tehetségeket. Csíkszeredában egy olyan csapatot szeretnénk hosszú távon, melynek ötven százaléka helyi nevelés.”
A beszélgetés végén mindegyik vezető beszélt arról, hogy magyar klubként a játékvezetőkkel is meg kell küzdeniük Szlovákiában, Szerbiában, Romániában, de a sokszor igazságtalan ítéletek sem térítik el őket fő céljuktól, hogy hosszú távon minél több tehetséget adjanak a magyar labdarúgásnak.