Jörgensen, Könyves és Joao Félix, avagy a 2024-es év legrosszabb átigazolásai

Filip Jörgensen (Chelsea)

A dán utánpótlás-válogatott kapus a Villarreal utánpótlásából érkezve még 2023 januárjában mutatkozott be spanyol klub felnőtt csapatában bajnoki meccsen, majd ugyanezen év nyarán hivatalosan is az első csapat tagja lett. Jörgensen az előző évadban kirobbanthatatlan volt a „sárga tengeralattjáró” kezdőcsapatából, végigvédte a bajnokságot, s ő jegyezte a legtöbb védést a spanyol élvonal 2023–24-es évadában, szám szerint 143-at.

A parádés bemutatkozó idényt júniusban új szerződéssel honorálta a Villarreal, júliusban viszont a Chelsea 24.5 millió eurót fizetett érte. Érkezésekor az a bizarr helyzet állt elő a klubnál, hogy egy adott ponton hat jó képességű kapus közül is válogathatott Enzo Maresca, de végül a posztriválisok többsége kölcsönbe távozott. Ez viszont nem oldotta meg Jörgensen helyzetét, aki az egy évvel korábban szerződtetett Robert Sánchez mögé sorult a rangsorban, s a egy decemberi, Southampton elleni mészárlást (5–1) leszámítva csupán a Konferencialigában és az Angol Ligakupában jutott szóhoz. 

Az nem vitás, hogy a Chelsea által kínált gázsit kevesen utasítanák vissza, de vajon jó döntés volt ennyi pénzt eltapsolni egy cserekapusért úgy, hogy közben olyan nevek mentek el kölcsönbe, mint Kepa Arrizabalaga, vagy az előző idényben berobbanó Djordje Petrovics?

Leny Yoro (Manchester United)

Már mindenki elhitte, hogy a francia labdarúgás egyik legígéretesebb belső védője, Leny Yoro (több honfitársához hasonlóan) a Real Madrid játékosa lesz: vagy 2024-ben „potom” 25 millió euróért, vagy pedig egy év múlva teljesen ingyen. A mindig jól értesült spanyol sajtóorgánumok (Marca, AS, Relevo) rendre arról értekeztek, hogy Yorónak mindig is a királyi gárda volt az álma, így komoly meglepetésként hatott, amikor a védőgondokkal küzdő Manchester United 62 millió euró fejében elhappolta az ifjú titánt a spanyol gigász orra elől.

Az öröm viszont nem tartott sokáig, miután Yorónak egy felkészülési meccsen eltört a lábközépcsontja, így műtétre és több hónapos kihagyásra kényszerült. A 19 éves bekk decemberben tért vissza a pályára – igaz, eddig egy mérkőzést sem játszott végig. Noha még korai lenne temetni Yorót, az MU mindenkori hátvédsorát sújtó sérülések miatt (elég Luke Shaw, Raphael Varane vagy épp Lisandro Martínez kálváriájára gondolni) nem kizárt, hogy a francia tini rosszul döntött, amikor a manchesteri milliókat választotta. 

Raphael Varane (Como, majd visszavonult)

Az olasz élvonalba Cesc Fábregas vezetésével feljutó Como komoly erősítéseket hajtott végre a nyári átigazolási időszakban, s ezek közül az egyik legjobban csengő név Raphael Varane-é volt, aki szerződése lejártával ingyen érkezett a Manchester Unitedtől. Noha Angliában már komoly gondjai voltak a sérülésekkel a világbajnok franciának, Comóban mégis abban bíztak, hogy a rutinos bekk köré egy szilárd hátsó alakzatot építhetnek majd.

A nagy remények dacára Varane comói kalandja (játékosként) kérészéletűnek bizonyult: augusztusban egy Sampdoria elleni kupameccsen megsérült a térde, majd (miután a klub kénytelen volt levenni őt a bajnoki meccsekre nevezendő játékosok listájáról) szeptember végén szögre akasztotta a stoplist. A még mindig csak 31 éves egykori játékos ezzel együtt nem távozott az olasz klubtól, ahol a vezetőség tagja lett. 

Lisztes Krisztián (Eintracht Frankfurt)

Noha az várható volt, hogy a Ferencvárossal két magyar bajnoki címet nyerő támadó középpályás nem lesz azonnal a kezdőcsapat tagja Frankfurtban, a valóság még ennél is drasztikusabb volt: Lisztes a negyedosztályban (Regionalliga Südwest) szereplő tartalékcsapatnál kötött ki, ahol eddig mindössze három mérkőzésen lépett pályára. Azt persze fontos megjegyezni, hogy a 19 éves támadó középpályás többnyire sérülések miatt jutott limitált lehetőséghez (ezt Markus Krösche, a Frankfurt sportigazgatója is megerősítette), így noha elhamarkodott lenne fiaskónak nevezni a transzfert, az biztos, hogy a Lisztes szemszögéből sokkal jobban is elsülhettek volna az első németországi hónapok.

Douglas Luiz (Juventus)

Az olasz rekordbajnok 51 millió eurót sem sajnált a középpálya közepén bevethető brazilért, s elsőre úgy tűnt, hogy ha fokozatosan is, de megtalálja a helyét a csapatban. Az Aston Villától szerződtett játékos a bajnoki idény első mérkőzésein még csereként szállt be, majd a Lazio ellen meccset végig is játszotta, utána viszont rendre kimaradt a csapatból, többnyire izomfáradtság miatt. 

Miután a hétvégi, Monza elleni bajnokin sem kapott szerepet, Douglas Luiz – minden sorozatot figyelembe véve – már 11 kihagyott találkozónál jár a jelenlegi évadban, ami az összes mérkőzés közel felét jelenti. A torinói „zebráknál” olyannyira elégedetlenek a transzferrel, hogy a sajtóhírek szerint Cristiano Giuntoli sportigazgató már felajánlotta a brazilt a Manchester United, Manchester City kettősnek. Egyelőre tehát komoly fiaskónak tűnik a transzfer, míg a brazil középpályás akár már januárban visszatérhet az angol élvonalba.

Kiernan Dewsbury-Hall (Chelsea)

A labdarúgás világában nem egy történet szól arról, hogy egy sikeres edző egy-egy kulcsjátékosát is magával viszi új csapatához, hogy ott könnyebben meghonosíthassa játékfelfogását. Így történt ez Kiernan Dewsbury-Hall esetében, aki alapembere volt az Enzo Maresca vezetésével PL-be jutó Leicester City-nek. A 26 éves középpályás Londonba is követte az olasz szakembert 35.4 millió euróért, viszont cikkünk megírásakor öt meccsen csupán 55 percet kapott a Premier League-ben, s csupán a Konferencialigában jutott szóhoz a kezdőcsapat tagjaként.

Noha mellőzése szakmai szempontból érhető – a Chelsea remekül teljesít a bajnokságban a Dewsbury-Hall posztján játszó Enzo Fernández, Moises Caicedo kettőssel a pályán –, a Leicesterben remeklő játékos vélhetően nem ilyen folytatásra számított, amikor Maresca maga után hívta Londonba.

Ben Godfrey (Atalanta)

A kétszeres angol válogatott belső védőért 12 millió eurót fizetett az Evertonnak az Atalanta, de a jelek szerint a bergamóiak jobban jártak volna a pénzösszeg rituális elégetésével. Godfrey ugyanis a csapat első bajnokiján 22 percet kapott csereként, utána viszont egy találkozón sem jutott szóhoz, s csupán az európai porondon, valamint az Olasz Kupában jutott kiegészítő szerephez. 

Ha a 26 esztendős védő az előző évadban még összeszedett 15 bajnokit Liverpoolban, Bergamóban még kiegészítő embernek is csak komoly jóindulattal nevezető – ha valami visszalépés egy futballista pályafutása során, akkor ez mindenképpen az.

Álvaro Djaló (Athletic Bilbao)

Az Athletic Bilbao különleges játékospolitikáját ismerve nagy szó, ha a baszk klub eurómilliókat költ egy átigazolásra. A bissau-guineai felmenőkkel rendelkező Álvaro Djaló ugyan Madridban született, de Baszkföldön nőtt fel s tanult meg futballozni, így ő is megfelelt az Athletic kritériumainak. A bilbaói együttes 15 millió eurót fizetett érte a Bragának, s egyértelmű volt, hogy a spanyol győzelemmel végződő Európa-bajnokság után számos topklubbal összeboronált Nico Williams utódjának szánják. Williams végül a maradás mellett döntött, így Djaló kénytelen volt megelégedni a másodhegedűs szerepével.

A 25 éves balszélső 12 bajnoki meccsen egy gólt szerzett, s 443 perccel a lehetséges játékidő potom 26 százalékát kapta csak meg – vélhetően ő sem erre számított, amikor elfogadt a baszkok ajánlatát.

Könyves Norbert (Vasas)

A rutinos támadó az előző évadban fontos tagja volt a kupagyőzelemig menetelő Paksnak, majd nyáron elfogadta az NB II-es Vasas ajánlatát. Angyalföldön viszont nem jött be Könyves számítása, mivel október elején a Gera Zoltánt váltó Pintér Attila vezetőedző bizalmát elvesztette, s így hét bajnokin mindössze egy gól jegyez. A 35 éves játékos – mivel a Vasasba való igazolás előtt pályára lépett a Paks európai kupameccsein – egy újabb klubváltás esetében a szabályok értelmében egy harmadik csapatban már nem léphetne pályára a jelenlegi idényben. 

December elején megírtuk, hogy Könyves Norbert tárgyal a Pakssal az esetleges visszatérésről, viszont Ádám Martin „hazatérése” ezen a vonalon is fordulatot hozhat – ebben az esetben a rutinos támadó már csak külföldön léphetne pályára a jelenlegi évadban.

Vitor Roque (Barcelona, jelenlegi kölcsönben a Real Betisnél)

Maga a 19 éves brazil center is elismerte, hogy a Katalóniába való szerződése egy elhamarkodott lépés volt úgy a saját, mint a klub szemszögéből. Joan Laportáék Robert Lewandowski majdani utódját vélték felfedezni az ifjú csatárban, ráadásul PR-szempontból is vissza akartak vágni a Real Madridnak, amely 2023 decemberében jelentette be Roque kortársának, Endricknek a megszerzését (a Palmeiras tehetsége végül 2024 nyarán csatlakozott a királyi gárdához – a szerk.).

Vitor Roque hivatalosa január elsején nagy reményekkel érkezett Barcelonába, viszont Xavitól alig kapott játéklehetőséget. A brazil center végül 16 tétmeccsen 353 percet kapott, s két gólt szerzett gránátvörös-kékben. Noha egy adott ponton Roque végleges távozásáról is cikkezett a katalán sajtó, a klub végül a Real Betis kivásárlási opciót is tartalmazó kölcsönajánlatára bólintott rá. Noha Roque Sevillában sem rángatja feltétélenül az istrángot, de játékperceket a barcelonai fél évhez képest bőven kap Manuel Pellegrinitől: a 19 éves játékos 23 tétmeccsen 1233 játékpercet jegyez, s ez idő alatt hat gól és egy gólpassz a mérlege.

Niclas Füllkrug (West Ham)

Ha valaki elégedett a későn érő csatár Londonba való szerződésével, akkor az egyértelműen a Borussia Dortmund vezetősége, hiszen a sárga-fekete klub közel tízmilliós profitot kaszált Füllkrug elengedésével. A robusztus, jól fejelő center a Bundesliga gólkirályaként 17.25 millió euróért szerződött a Werder Brementől a Ruhr-vidékiekhez 2023 nyarán. Egyetlen dortmundi idényében 45 tétmeccsen 15 gólt és 10 gólpasszt termelt, míg a hazai rendezésű Eb-n kétszer volt eredményes.

A kispadra Julen Lopeteguit leültető, az új idényre nagy tervekkel készülő West Ham 27 millió eurót fizetett a Dortmundnak Füllkrugért, de egyelőre nem kiaknázni a rutinos centerben rejlő minőséget. A 31 éves támadónak ugyanis az Achilles-inával akadtak gondok, s Füllkrug emiatt csupán hét tétmeccsen jutott szóhoz, melyeken egyetlen gól a mérlege. A német center helyzete persze nem menthetetlen, de jó kérdés, hogy megérte-e a West Hamnek ennyi pénzt kifizetni egy korosodó támadóért. 

Joao Félix (Chelsea)

A még mindig csak 25 éves portugál játékos tehetségét senki nem vonja kétségbe, viszont az biztos, hogy a klubváltások szempontjából nem hoz inspirált döntéseket. Az Atlético Madridban hosszú távon nem tudott a Simeone-csapat meghatározó tagja lenni, majd 2023 első felében a Chelsea-ben töltött fél év során sem tudott nagyott villantani, hiszen 20 tétmeccsen mindössze négy gólt tudott felmutatni. Az előző évadban a Barcelonában már egy fokkal jobban teljesített (44 tétmeccsen 10 gól és hat gólpassz), de kölcsönszerződése lejártával vissza kellett térnie a fővárosba.

A Chelsea 2024 nyarán 52 millió eurót fizetett az akkor már „csak” 30 millióra taksált Félixért, de a második londoni kaland sem hozott sok sikert a portugál támadónak – legalábbis eddig. Noha Joao Félix a Konferencialigában öt mérkőzésen négy gólt jegyez, a Premier League-ben mindössze kilenc mérkőzésen jutott szóhoz, melyeken egy találat, illetve egy gólpassz fűződik a nevéhez. Mellőzése bizonyos szempontból azért érthető: a Félix első számú posztjának számító támadó középpályás szerepét a bombaformában játszó Cole Palmer tölti be a kezdőcsapatban, aki 17 bajnoki meccsen 11 gólt és hat gólpasszt jegyzett.